Ritka érdekes beszélgetés olvasható a Népszabadság 2004. október 26-i számában a lassanként nemzetközileg is ismert magyar filmrendezővel, Fiegauf Benedekkel abból az alkalomból, hogy bemutatták második játékfilmjét, a Dealert.

Az érdekességet nemcsak a célratörő kérdéseknek köszönhetjük, például egyáltalán nem esik szó a filmhez szükséges pénz beszerzésének nehézségeiről, s hiányzik az olykor már kötelezőnek tekintett panaszos hang is, ehelyett értelmes mondatok sorakoznak az interjúban az embert körülvevő külső világ és az "emberben rejlő táj" közötti kapcsolódásokról, a depresszió elkerülhetetlenségéről és az emberekre, a közönségre tett esetleges hatásáról. És sorolhatnánk tovább.

Külön kiemelést érdemelnek Fliegauf Benedektől a következő mondatok: "...rendezőként a görög tragédiák sorsszerűségére gondoltam. Ott ugyanis különbség van a sors, a végzet és a fátum között. A sorsomon tudok, a végzetem megkísérelhetek változtatni, a fátumon nem lehet, ezért meg sem kísérlem. Én Szophoklesztől indultam el, annál is inkább, mert nem tudok azonosulni a mai posztmodern játszadozással, azzal, hogy mindent idézőjelbe tesznek négyszer és utána zárójelbe ötször. Ezzel elkerülik az általam látott lényeget, és nem állítanak semmit. Ellentétben például a görögökkel és az egzisztencialistákkal (...), akik valami olyanról beszéltek, amiről én is próbálok. Én ezt a példát próbálom követni. Az elmélyülésről azonban nem tudok lemondani, és tudomásul veszem, hogy ez már nem vonz mindenkit."

Fliegauf Benedek készülő, harmadik játékfilmjének ideiglenes címe: Tündérkör.
           
A teljes cikk itt olvasható: http://www.nol.hu/cikk/337682/