odeon.hu    odeonlloyd.com    puskinteka.blogspot.com
FŐOLDALHÍREKMEGJELENÉSKATALÓGUSBOLTFÓRUM
Eseménynapló Megkérdeztük TV ajánló Trailer MOZITUDOR Lapozó Box-office Link Képregény
UNDERG 14h-


HÍREK
Cannes - A japán Kore-eda Hirokazu filmje kapta az Arany Pálmát
Cannes - A magyar versenyfilm nyerte a kritikusok különdíját
A Nem vagyok boszorkány nyerte a 25. Titanic Nemzetközi Filmfesztivált
Zenei és magyar vonatkozású filmek a 25. Titanicon
A Tűzgyűrű: Lázadás ledöntötte a Fekete Párducot az észak-amerikai kasszasikerlista éléről
JÁTSZ/MAN
Catwoman
A HONLAP IZÉJE
A honlap romkom-mestere
MEGKÉRDEZTÜK
\"Elég valószínűtlennek tűnt, hogy Hollywood megvenné valamelyik történetemet!\"
MOLY
Kizökkent idő
Megkérdeztük  
„Lúzer kissrác voltam…”
2009. április 9. | 01:04

Simon Kornél 28 éves. Színész, a Vidámszínpad tagja. Nem járt „A” Főiskolára. Arcát először a Tea című vígjátéksorozatban ismerhettük meg, ahol az egyik főszereplőt alakította. Szerettük. Amióta volt időnk közelebbről megismerni – hiszen Kornél az Odeon Mozimagazin egyik műsorvezetője -, még jobban kedveljük. Úgyhogy, ez az interjú kicsit Hazai Pálya lesz.

Hékás: Tudatosan készültél a színészi pályára? Úgy értem, már gyerekkorodban eldöntötted, hogy ezt akarod csinálni?
Kornél: Ezt többször végiggondoltam már, és kétféle válaszom van: az egyik az, hogy nem. A másik pedig: igen. Bohóckodásnak indult. Az óvodában mindig eljátszottam az előző esti Muppet Show-t, a többiek meg nevettek rajta. Ezt leszámítva visszahúzódó kisgyerek voltam.
 
H: Ezek szerint, ha nem volt Muppet Show, akkor csak ültél a sarokban és szürcsölted az ivólevet?
K: Vagy motort építettem. Persze a legjobb Legókat mindig elhalászták előlem. Olyan magamnak való, lúzer kissrác voltam. Az általános iskolában sem kezdett még igazán foglalkoztatni a dolog, csak jó bulinak tartottam. Az irodalomtanárunk, az Egerek gyűlését dramatizálta és abban én voltam a macska. Hatalmas szerep. Egyszer bejöttem és elvittem a Börkerágót.
 
H: Börkerágót?
K: Ő volt a vezéregér. A legközelebbi kapcsolódási pont a színházhoz ötödikben volt, amikor már javában énekeltem egy kórusban. A Szegedi Nemzeti Színház szereplőválogatást tartott a Carmen operaváltozatához, amiben van egy rövid gyerekkar, akik a katonákat utánozzák.
Tizenkét jó hangú gyerekkel együtt engem is kiválasztottak és nagyon lelkes voltam. Szünetben például kérdezgettem a színészeket, hogyan kell direkt sírni vagy nevetni. Azt hittem, hogy majd elárulják a nagy titkot, de nem. Akkor éreztem először, hogy megmérgezett ez az egész. Nagyon jó volt színpadon lenni.
 
H: Ezután az következett, hogy hazamentél és közölted: „Anya, Apa! Én színész leszek!”?
K: Nem. Érdekes, de nem. Bár beleszerettem a színház légkörébe, nem jelentettem ki kategorikusan, hogy na én akkor színész leszek. A szüleim viszont észrevették, hogy milyen lelkes ez a gyerek – még sírtam is otthon, mikor befejeződött a Carmen–széria –, és ahogy közeledett a pályaválasztás, a szüleimnek az a gondolata támadt, hogy miért ne legyen színész ebből a gyerekből.
 
H: Más szóba sem jött?
K: De. Mivel intenzíven angolt tanultam, lehetett volna még kéttannyelvű gimnázium vagy a „konzi”.
 
H: Zenéltél?
K: Öt évig klarinétoztam… Szóval az anyukám és a magyartanárnőm utánanéztek és kiderítették, hogy Szentesen létezik egy drámatagozatos gimnázium.
 
H: És akkor Szentes?
K: Igen.
 
H: Volt felvételi?
K: Persze. Ráadásul iszonyatosan élveztem. Több lépcsős vizsga volt. Főleg a kreativitásunkat mérték föl, de voltak helyzetgyakorlatok, testnevelés, ének és beszédtechnika is.
 
H: Sokan jelentkeztek?
K: Abban az évben – úgy tudom – tízszeres volt a túljelentkezés. 
 
H: Sikerrel vetted az akadályt és ősztől már szentesi diák voltál?
K: Bizony. És gyorsan el is ment a kedvem a színészettől.
 
H: Micsoda?
K: Hát úgy ment el, hogy ott is elég visszahúzódó maradtam. Élveztem a diákszínpadokat, jó volt színházi alapismeretekre járni, a beszédtechnika kicsit nehezebb volt ugyan, de az egésznek olyan pezsgő hangulata volt. És nyilván ott van még az is, hogy az ember kamaszodott, úgyhogy jöttek a csajok. Szóval többnyire szerelmes voltam. Többnyire csajoztam. A többivel nem nagyon törődtem. Eszembe se jutott a pályaválasztás. Csak azt tudtam, hogy nagyon jól érzem magam.
 
H: És akkor mi lett a színészettel?
K: Félévente volt egy mustránk, ahol verseket kellett mondani, monológokat előadni, dalokat énekelni a tanári kar előtt, és valahogy úgy éreztem, hogy nem tűnök ki nagyon, hogy nincs az a hihetetlen képességem, amire valaki ráugrott volna, hogy: „Na, most belőled színészt faragok, fiam!”. Szóval inkább a középmezőnyben tengtem-lengtem. Persze én se tettem érte semmit, úgyhogy azt gondoltam: ez a pálya nem is nekem való. És akkor elkezdtem pszichológiát tanulni. Közben letettem az angol középfokot, és jelentkeztem az ELTE pszichológia, illetve angol szakára. Persze nem vettek föl, merthogy nagyon csúnyán nem készültem. Tulajdonképpen semennyire.
 
H: Csajozás volt?
K: Igen. Inkább az érzelmi életemet tartottam fontosnak.
 
H: És a Színművészeti?
K: Meg se fordult a fejemben. Illetve mégis. Igazából olyan volt, mint egy dédelgetett álom. Azt hiszem, túl bátortalan voltam jelentkezni. Úgyhogy kénytelen voltam elmenni dolgozni.
 
H: Konkrétan mit?
K: Kérlek szépen, voltam londiner. Egy napig. Reklámszervező munkatárs két hétig. Ez azért volt jó, mert az első hét végén már fel mertem venni a kagylót, hogy felhívjak egy céget, ugyan hirdessen nálunk. De nem. Aztán végül is „költöztető-rakodó, festésutáni-takarítóként” kötöttem ki egy cégnél, amit csináltam is egy évig. Közben jártam föl Pestre, a pszichológia előkészítőre, de – még ha mindössze két pont különbséggel is – megint lecsúsztam az egyetemről.  
 
H: Hogyan tovább?
 
(A folytatás nemsokára itt, az Odeon.hu-n)



További ajánlatunk
"Elég valószínűtlennek tűnt, hogy Hollywood megvenné valamelyik történetemet!"
2012. december 28. | 16:12

December 20-tól játsszák a magyar mozik a Pi élete című filmet. A The Times a film alapjául szolgáló regény írójával, Yann Martellel beszélgetett. A sikerkönyv írója elmeséli, hogyan lett regényéből az év egyik legjobb filmje úgy, hogy senki sem tett volna nagy téteket annak elkészülésére.
"Ez a legrémisztőbb svéd termék az ABBA óta"
2010. július 19. | 16:07

Július 8-án került a magyar mozikba A tetovált lány című film, amely Stieg Larsson Milennium-trilógiájának első kötetéből készült. Svédorszégban időközben elkészült a másik két kötet filmváltozata is, amerikában pedig már a remake-et tervezik. A rednezővel, a dán Niels Arden Oprevvel az RTÉ Ten munkatársa, Harry Guerin beszélgetett.
"Egyből a gyerekkori emlékeim jutottak eszembe"
2009. július 18. | 15:07

Július 2-án mutatták be a magyar mozik a svéd Tomas Alfredson Engedj be! című filmjét, melyet a magyra közönség már láthatot a tavalyi Titanic filmfesztiválon, és mely elkészülte óta több mint félszáz díjat nyert, szerte a világon. Az eredeti könyvből, John Ajvide Lindqvist nemsokára magyarul is olvasható regényéből hamarosan amerikai feldolgozás is készül, melyet a Cloverfield rendezője, Matt Reeves jegyez majd. A svéd direktorral az IFC.com munkatársa, Aaron Hillis készített interjút.
"A történetet a mélyben élők nézőpontjából meséljük el, nem a csúcson elhelyezkedőkéből"
2009. április 21. | 22:04

Április 9-tól látható a magyar mozikban Matteo Garrone számtalan díjat nyert filmje, a Gomorra. A Roberto Saviano azonos című, és nálunk is megjelent könyve alapján készült film a nápolyi alvilág bugyraiba vezet minket,nyers és kíméletlen hitelességgel. A rendezővel az Ioncinema munkatársa, Benjamin Crossley-Marra készített interjút tavaly októberben a New York-i Filmfesztiválon, a film amerikai bemutatója alkalmából.
"Aloysius nővér nem a papokkal harcol, hanem a jövővel"
2009. április 9. | 01:04

Március 19-én mutatták be a magyra mozik a Kétely című filmet, melyet idén 5 Oscar-díjra jelöltek, a négy színészi kategória mellett a legjobb adaptált forgatókönyvért is. John Patrick Shanley saját korábbi színdarabjából írta a forgatókönyvet, és rendezte meg a filmet - Shanley egyébként utoljára 1990-ben rendezett filmet, a Joe és a vulkánt. Az író-rendezővel az IFC.com munkatársa, Stephen Saito készített rövid interjút.
  archívum
A titokzatos szerető


Pompeji


A plebejus herceg


Műkincsvadászok


Maisie tudja




SZAVAZÁS
A legjobb film Oscarjára jelölt, és a magyar mozikban bemutatott hét film közül melyiknek adtad volna a díjat?
Amerikai mesterlövész
Birdman avagy (A mellőzés meglepő ereje)
A Grand Budapest Hotel
Kódjátszma
A mindenség elmélete
Sráckor
Whiplash
ARCHÍVUM


Kiemelt támogatónk a Nemzeti Kulturális Alapprogram

Partnereink