odeon.hu    odeonlloyd.com    puskinteka.blogspot.com
FŐOLDALHÍREKMEGJELENÉSKATALÓGUSBOLTFÓRUM
Eseménynapló Megkérdeztük TV ajánló Trailer MOZITUDOR Lapozó Box-office Link Képregény
UNDERG
CORVIN 14h-


HÍREK
A Művész moziban található tékánk augusztus 31-ig zárva tart
A kalózok vittek mindent az észak-amerikai mozikban
Cannes - A svéd Ruben Östlund The Square című alkotása kapta az Arany Pálmát
Artmozik Éjszakája május 12-én, pénteken
Meghalt Usztics Mátyás színész, rendező
JÁTSZ/MAN
Catwoman
A HONLAP IZÉJE
A honlap romkom-mestere
MEGKÉRDEZTÜK
\"Elég valószínűtlennek tűnt, hogy Hollywood megvenné valamelyik történetemet!\"
MOLY
Kizökkent idő
Megkérdeztük  
"Egyből a gyerekkori emlékeim jutottak eszembe"
2009. április 9. | 01:04

Július 2-án mutatták be a magyar mozik a svéd Tomas Alfredson Engedj be! című filmjét, melyet a magyra közönség már láthatot a tavalyi Titanic filmfesztiválon, és mely elkészülte óta több mint félszáz díjat nyert, szerte a világon. Az eredeti könyvből, John Ajvide Lindqvist nemsokára magyarul is olvasható regényéből hamarosan amerikai feldolgozás is készül, melyet a Cloverfield rendezője, Matt Reeves jegyez majd. A svéd direktorral az IFC.com munkatársa, Aaron Hillis készített interjút.

IFC: - A zsánerfilmek mintha jelentősebb ötleteket és gazdagabb témákat dolgoznának fel - ebben az esetben különösen jellemző a humanizmus és a költőiség. Nem gondolja, hogy a műfaji filmekre még mindig idegenkedve tekintenek, sőt, esetenként mintha meg is bélyegeznék őket, mintha valami alsóbbrendű művek lennének?

Alfredson: - Őszintén megmondom, nem tudom, mivel én egyáltalán nem vagyok horrorfilmes. A svéd közönség elsősorban a vígjátékaimról és a színpadi rendezéseimről ismer – nem is nagyon vagyok képben a horrorfilmeket illetően. Ebbe a filmbe 100 százalékkal vetettem bele magam, és megpróbáltam a lehető legőszintébb lenni. Manapság már egyáltalán nem is nézek szakmai szempontból filmeket. Egyszerű nézőként járok moziba. Inspirációként a szépművészethez vagy épp a zenéhez fordulok, egyetlen horrorfilmet sem néztem meg, mikor erre a munkára készültem.

IFC: - Egy tavaly nyáron készült interjúban említette, hogy Önnek is különösen nehezen teltek az iskolai évek. Feldolgozta ezt az élményét bármilyen módon a filmben? Megjelenik benne, amit közvetlenül, akár csak részben is, de ez az időszak inspirált?

Alfredson: - Mikor három évvel ezelőtt a kezembe került a könyv, egyből a gyerekkori emlékeim jutottak eszembe, annyira, hogy tulajdonképpen ez vett rá, hogy elkészítsem ezt a filmet. Azt hiszem, a legfélelmetesebb dolgok mindig a saját képzeletünk szüleményei, azok, amikre úgy gondolunk, mint amik megtörténhetnek. Mikor ezek valójában bekövetkeznek, az ember már nem is fél tőlük annyira – a fantázia a legfélelmetesebb. Ma már attól rettegek a leginkább, hogy valami történik a gyerekeimmel. Nem riasztanak meg a furcsa hangok, vagy hogy lemenjek az alagsorba, semmi ilyesmi. Vissza kellett mennem a saját gyerekkoromba, a saját emlékeimhez. Kiskoromban a bátyám a szemem előtt halt meg, úgyhogy később, mikor idősebb lettem, rengeteg rémálom gyötört emiatt. Ez nagyon megviselt.

IFC: - A gyerekei épp most kezdenek kamaszodni. Az ő növekedésüknek a figyelemmel követése segített valamit a karakterek kidolgozásában?

Alfredson: - Nem, nem igazán. Tudatosan és szándékosan megpróbálom távol tartani és kihagyni a gyerekeimet a munkámból. Nem lenne illendő velük szemben, ha bármilyen értelemben felhasználnám őket. Inkább a saját gyerekkoromból indultam ki, magamnak tettem fel kérdéseket a saját gyerekkorommal kapcsolatban, ahelyett, hogy a gyerekeimen keresztül próbáljak meg azoknak az érzésekkel és emlékekkel kapcsolatba kerülni.

IFC: - Korábban is rendezett már gyerekszínészeket. Mennyiben más velük dolgozni, mint a felnőttekkel?

Alfredson: - Nos, a gyerekek roppant közvetlenek. Egyenesen közlik: „Unom. Boldog vagyok. Éhes vagyok. Ezt akarom. Azt akarom.” Szerintem ez kifejezetten jó, ha filmkészítésről van szó. Gyakran akkor is beszélek hozzájuk, ha a kamera már forog. Ugyan ezt a hangvágók utálják, de gyakran még a felvételek alatt is instruálom őket.

IFC: - Lina Leandersson lenyűgöző volt Eli szerepében, mégis, az Ön szerint „túlzottan feminin és lágy” hangját újraszinkronizáltatta valaki mással. Mikor hozta meg ezt a döntését?

Alfredson: - Viszonylag későn, és elég nehéz döntés volt. Új meghallgatást tartottunk, ami körülbelül egy hónapon át tartott – tudja, hogy megtaláljuk a megfelelő hangot. Linának csodálatos orgánuma van, de [SPOILER!] túl magasnak találtam, mivel Eli tulajdonképpen fiú, egy kasztrált fiú. Úgyhogy egy sokkal fiúsabb hangot kerestem a helyére. Nehéz feladat volt, de úgy gondolom, helyes volt a döntésem. [SPOILER VÉGE]

IFC:  - Miért volt fontos, hogy megtartsa a 80-as évek külvárosi környezetét?

Alfredson: - Nekem valamiért könnyebbnek tűnt így, hogy ezeket a nagyon realisztikus történéseket a múltba helyeztem. Nem tudom, miért, de úgy éreztem, így jobban működik. Ugyanakkor ez az a korszak, amikor a svéd társadalom nagyon sok tekintetben másmilyen volt. Sokkal csendesebb idők jártak, mint manapság, mikor a televízió és a rádió mellett mindenhonnan máshonnan is folyamatosan ránk törnek a hangok. Ez is döntő ok volt, hogy miért használtam a múlt időt. Ugyanakkor eszem ágában sem volt nosztalgikus filmet készíteni, mert igazán olcsó megoldás lett volna bejátszani egy régi slágert, vagy egy híres tévéműsort, vagy bármi ilyesmit felhasználni. Úgyhogy ez nagyon kényes téma volt, de a történet előbbre vitele szempontjából nem volt annyira lényeges.

IFC: - Hogyan látja a mai svéd filmgyártás helyzetét? Tagja valamilyen aktív filmes közösségnek?

Alfredson: - Igen. Kemény küzdelem zajlik az illegális fájlcsere ellen, úgyhogy elég nehéz idők járnak most ránk itt, Svédországban, ha túl akarjuk élni. A filmszakma összeomlott az illegális letöltések következtében. A világon nálunk a legnagyobb a számítógépek aránya, mindenki rendelkezik szélessávú kapcsolattal, és mindenkinél a legújabb, leggyorsabb számítógép van otthon. Az emberek egyszerűen ellopják a termékedet, az üzleti oldala pedig egész egyszerűen nem működőképes. Nagyon nehéz lépést tartani ezzel. Évente körülbelül 20 film készül nálunk, de ez így is elég nehéz.

IFC: - Ez elég rémesen hangzik. Mikor következett be ez az összeomlás, és volt bármi, ami utalt volna erre korábban?

Alfredson: - Hét vagy nyolc éve kezdődött, mikor az emberek elkezdtek zenéket letölteni illegálisan. A szélessávú hozzáférések egyre modernebbek és kifinomultabbak – ha elég gyors a kapcsolatod, már egy fél óra alatt le lehet tölteni egy teljes filmet. A törvényhozók sokkal lassabbak, mint az internet sebessége.

IFC: - És nyilván nehéz a végrehajtás is. Segítene valamit, ha születne végre megfelelő jogszabály?

Andersson: - Nagyon sok szakmabeli próbálkozik valamilyen megoldást találni rá, de azt hiszem, ma még tényleg lehetetlen megítélni, mit is kellene tenni. Tíz év múlva gondolom azt mondjuk majd erre: „Ó, ez és ez történt.” Azt hiszem, a helyzet ugyanolyan, mint amikor megjelent a mozi, vagy a televízió, vagy a hangosfilm, vagy a színes tévé. Óriási esemény, az emberek pedig hirtelen nem is tudják, mit csináljanak, és mihez is kezdjenek vele. Öt évre lesz szükség, hogy rájöjjünk, hogy kezeljük ezt a helyzetet. De most, ebben a helyzetben egyelőre nagyon nehéznek tűnik lelkesedést és optimizmust sugározni.

IDC: - Szóba hozta már néhányszor a zenét, amiről eszembe jut, mit válaszolt, mikor arról faggatták, mik szolgáltak ihletként: „A zenétől olyan borzongás jön rám, amit egyetlen más művészi ág sem képes elérni, és ebből születnek a legerősebb képeim is.” Mégis, miket szokott hallgatni?

Alfredson: - Hát, ezt általában nem szoktam elárulni, mivel ezt annyira intim dolognak tartom. Ha elmondom, miket szeretek, az majdnem olyan, mintha pucérra vetkőznék.

FC: - Ön nem akart semmilyen werkfilmet készíteni, ami majd a későbbi DVD-n kaphatna helyet. Tényleg úgy gondolja, hogy a kulisszák mögé való betekintés belerondít a tündérmese szépségébe?

Alfredson: - Egy jó bűvész soha nem mutatja meg, hogy tünteti el a nyuszit. Ha rajtam múlik, nem megyek bele részletekbe, hogy készültek bizonyos jelenetek. Igazán elégedett vagyok ezzel a döntésemmel. .



További ajánlatunk
"Elég valószínűtlennek tűnt, hogy Hollywood megvenné valamelyik történetemet!"
2012. december 28. | 16:12

December 20-tól játsszák a magyar mozik a Pi élete című filmet. A The Times a film alapjául szolgáló regény írójával, Yann Martellel beszélgetett. A sikerkönyv írója elmeséli, hogyan lett regényéből az év egyik legjobb filmje úgy, hogy senki sem tett volna nagy téteket annak elkészülésére.
"Ez a legrémisztőbb svéd termék az ABBA óta"
2010. július 19. | 16:07

Július 8-án került a magyar mozikba A tetovált lány című film, amely Stieg Larsson Milennium-trilógiájának első kötetéből készült. Svédorszégban időközben elkészült a másik két kötet filmváltozata is, amerikában pedig már a remake-et tervezik. A rednezővel, a dán Niels Arden Oprevvel az RTÉ Ten munkatársa, Harry Guerin beszélgetett.
"Egyből a gyerekkori emlékeim jutottak eszembe"
2009. július 18. | 15:07

Július 2-án mutatták be a magyar mozik a svéd Tomas Alfredson Engedj be! című filmjét, melyet a magyra közönség már láthatot a tavalyi Titanic filmfesztiválon, és mely elkészülte óta több mint félszáz díjat nyert, szerte a világon. Az eredeti könyvből, John Ajvide Lindqvist nemsokára magyarul is olvasható regényéből hamarosan amerikai feldolgozás is készül, melyet a Cloverfield rendezője, Matt Reeves jegyez majd. A svéd direktorral az IFC.com munkatársa, Aaron Hillis készített interjút.
"A történetet a mélyben élők nézőpontjából meséljük el, nem a csúcson elhelyezkedőkéből"
2009. április 21. | 22:04

Április 9-tól látható a magyar mozikban Matteo Garrone számtalan díjat nyert filmje, a Gomorra. A Roberto Saviano azonos című, és nálunk is megjelent könyve alapján készült film a nápolyi alvilág bugyraiba vezet minket,nyers és kíméletlen hitelességgel. A rendezővel az Ioncinema munkatársa, Benjamin Crossley-Marra készített interjút tavaly októberben a New York-i Filmfesztiválon, a film amerikai bemutatója alkalmából.
"Aloysius nővér nem a papokkal harcol, hanem a jövővel"
2009. április 9. | 01:04

Március 19-én mutatták be a magyra mozik a Kétely című filmet, melyet idén 5 Oscar-díjra jelöltek, a négy színészi kategória mellett a legjobb adaptált forgatókönyvért is. John Patrick Shanley saját korábbi színdarabjából írta a forgatókönyvet, és rendezte meg a filmet - Shanley egyébként utoljára 1990-ben rendezett filmet, a Joe és a vulkánt. Az író-rendezővel az IFC.com munkatársa, Stephen Saito készített rövid interjút.
  archívum
A titokzatos szerető


Pompeji


A plebejus herceg


Műkincsvadászok


Maisie tudja




SZAVAZÁS
A legjobb film Oscarjára jelölt, és a magyar mozikban bemutatott hét film közül melyiknek adtad volna a díjat?
Amerikai mesterlövész
Birdman avagy (A mellőzés meglepő ereje)
A Grand Budapest Hotel
Kódjátszma
A mindenség elmélete
Sráckor
Whiplash
ARCHÍVUM


Kiemelt támogatónk a Nemzeti Kulturális Alapprogram

Partnereink