odeon.hu    odeonlloyd.com    puskinteka.blogspot.com
FŐOLDALHÍREKMEGJELENÉSKATALÓGUSBOLTFÓRUM
Eseménynapló Megkérdeztük TV ajánló Trailer MOZITUDOR Lapozó Box-office Link Képregény
UNDERG 14h-
CORVIN 14h-


HÍREK
A Mozinet Filmnapok vendége a Megtorlás producernője
Elhunyt Nepp József rajzfilmrendező
Elmaradt a várakozásoktól a Szárnyas fejvadász 2049 című film nyitóhétvégi bevétele
Rekordszámú ország nevezett a legjobb idegen nyelvű film kategóriában
Kortárs filmek és az elmúlt 15 év klasszikusai az Indiai Filmhéten
JÁTSZ/MAN
Catwoman
A HONLAP IZÉJE
A honlap romkom-mestere
MEGKÉRDEZTÜK
\"Elég valószínűtlennek tűnt, hogy Hollywood megvenné valamelyik történetemet!\"
MOLY
Kizökkent idő
Megkérdeztük  
"Aloysius nővér nem a papokkal harcol, hanem a jövővel"
2009. április 9. | 01:04

Március 19-én mutatták be a magyra mozik a Kétely című filmet, melyet idén 5 Oscar-díjra jelöltek, a négy színészi kategória mellett a legjobb adaptált forgatókönyvért is. John Patrick Shanley saját korábbi színdarabjából írta a forgatókönyvet, és rendezte meg a filmet - Shanley egyébként utoljára 1990-ben rendezett filmet, a Joe és a vulkánt. Az író-rendezővel az IFC.com munkatársa, Stephen Saito készített rövid interjút.

IFC: - Mi volt az, ami rávette, hogy visszatérjen a filmkészítéshez?

John Patrick Shanley: - 18 éve készítettem a Joe és a vulkánt, ami után szellemileg teljesen kimerültem. 15 évig dolgoztam előtte éjjel-nappal, és a film forgatása alatt 10 hónapig éltem egy Los Angeles-I szállodában. Utána hazamantem, és tudtam, hogy igen hosszú időre lesz szükségem a felépüléshez, bár azt nem tudtam, hogy milyen darabot akarok legközelebb írni. A valódi életemmel kellett törődnöm. Scott Rudin, a producer megkeresett és azt mondta, még egy filmet akar velem csinálni, és ugyanezt mondta Jeffrey Katzenberg is. Én viszont azt feleltem: nem, én most nem akarok filmezni.
Ötrökbefogadtam két gyereket, aztán valami baja lett a szememnek, aminek következtében ötször kerültem kórházba. Megvakultam az egyik szememre, aztán a másikra, és ez így ment három vagy négy évig. Aztán beleszerettem a színházba, és már nem tudtam szabadulni tőle, rengeteg darabot írtam. Mikor a Kétely színpadi változatát bemutatták, Scott Rudin újra megkeresett, és azt mondta: “Azt hiszem, ebből filmet kellene forgatnunk, és neked kellene megrendezned.”. Én pedig azt feleltem: “Azt hiszem, igazad van.”. Hát így lett ebből 18 év szünet.

IFC:-  A Joe és a vulkán negatív kritikai visszhangja megrengette az önbizalmát?

Shanley: - Ó, természetesen, de számomra szerencsére nem az önbizalom a legfontosabb. Inkább arról volt szó, hogy ki kellett találnom, miről is akarok írni. Szükségem volt arra, hogy élhessek. Szigorú és szabályozott életre van szükséged, hogy írhass valamiről – elkap a filmgyártás, a sztárok, a pénz világa, és ennek az egésznek nagyon fertőző a légköre, de mindez nem adja meg azt, amire íróként szükséged van. Valami mast kell tenni ezért.
Ezt tulajdonképpen még senkinek sem mondtam el, de a Joe és a Kétely között az az igazi összefüggés, hogy én mindkettőben fontos és  tág teret engedek a  nézőknek. Olyan, mintha valamit felvillantanék egy adott jelenetben, azzal a szándékkal, hogy a néző azt észrevegye, és reagáljon a meghívásra, visszadobja nekem a labdát. A Joe esetében az volt a vágyam, hogy időt hagyhassak, hogy egy jelenetet hagyhassunk kibontakozni. Kicsit olyan volt, mintha egy jelenettel valamit akartam volna kezdeni, de ugyanakkor megadtam a lehetőséget, hogy a néző mást érezzen és gondoljon róla.

IFC: - A Kétely színpadi változatának ereje a gazdaságosságában rejlett, nem csupán a dialógusait, de a szikár sznpadképet, és a négy főszereplő viszonyát illetően is. Meglepte, mennyire filmszerűvé tudta tenni mégis a művét?

Shanley: - Messze ez a legnehezebb és legbonyolultabb forgatókönyv, amit valaha is írtam,  minden egyes oldalával meg kellett küzdenem, hogy megtaláljam a megoldást arra,  miképpen használhatom a filmes eszközöket a történet elmesélésben. Mikor az ötvenedik oldalhoz értem, gyűlöltem minden egyes oldalát, amit írtam. Pedig soha nem érzek így. Általában örömömet lelem az írásban, de itt nem ez volt a helyzet. Aztán megszületett ez a jelenet a nővel, aki felhasítja a párnáját, a tollak pedig szanaszét repülnek (ez Flynn atya második szentbeszéde a pletyka természetéről), és azt gondoltam, ennek filmes érzete van, és egyszerre visszatért a remény.
Kemény dió volt. A modern darabokat általában nehéz filmre adaptálni, mert nagyon kevés karaktert szerepeltetnek. Ha visszatekint, és felidézi az Aki szelet vet című darabot, látni fogja, hogy abban rengeteg szereplő van.  Ugyanez a helyzet A vágy villamosával, A csodatevővel, az Egerek és emberekkel – nagyon-nagyon sok karakter tűnik fel,  és sok különböző helyszínen játszódik a cselekmény, ezzel adva meg a térélményt; ez nagyon könnyen kiterjeszthető a filmre is. Itt azonban cask négy karakter volt, és csupán pár helyszín. Rá kellett jönnöm, hogy íróként az egyszerűségre és a mérsékletességre törekedtem, amitől azonban itt a filmnél már megszabadulhattam.

IFC: -  A darab akkor játszódik, amikor Ön is felnőtt Bronxban. Voltak olyan személyes élményei, amiket a filmbe bele tudott vinni, de a darabból ki kellett hagynia? A véres marhasült, amit a papok fogyasztanak vacsorára, különösképp hangsúlyozta az autentikusságot.

Shanley: - Az egész filmben végig használtam a színeket. Az igazgatónő irodája elképesztően erős zöld színben játszik. A nővérek nappalija, ahol Aloysius nővér megkérdi a fiatal apácát, mit látott (Flynn atya bűnére utalva), nagyon-nagyon erősen kék, ún. Mária-kék.  A hús nagyon vörös. És ugyanakkor a kinti világ nagyon jellegtelen, nagyon szürke. Ezek kerülnek összeütközésbe egymással, részben azzal a céllal, hogy felébresszék a nézőt, hogy azt mondja: “Ó, ez most annyira más! Most megint teljesen más!”. És emellett van egy pszichológiai hatása is a színekkel való játéknak, melyről egész életemben töprengtem, és melyet ebben a filmben ki is használok.

IFC: - Ha már szóba került a vörös és a kék szín, a darab különösen hatásosnak tűnt, mivel először 2005-ben mutatták be, abban az időben, amikor az erkölcsi bizonyosság  tűnt az uralkodó kulturális attitűdnek, amit a Bush-adminisztráció különösen kultivált. A film ugyanakkor egy elnökválasztás után érkezett a mozikba, amikor ezt a fajta gondolkodásmódot már nyíltan megkérdőjelezték – nem gondolja, hogy esetleg ezzel a műve jelentése is megváltozott  valamennyire?

Shanley: - A darab és a film egyaránt 1964-ben játszódik, ami nagy változások ideje volt, de ezzel együtt is nyugalmas időszaknak számított. Abban a közösségben, a kékgallérosok között, ez természetesen teljesen nyugodt korszak volt. De a dombok mögül már lehetett hallani a mély dübörgést – vagyis a hatvanas évek hangját, ami jött, és mindent megváltoztatott. A morajlás pedig egyre hangosabb és hangosabb lett. Aloysius nővér olyan, mint egy régi, toldozott-foldozott tengeralattjáró parancsnoka, aki megpróbálja az egyik lyukat betömni, ám közben egy újabb keletkezik, a fények pedig kialszanak – a jövővel küzd, de veszteni fog. És ez az általa vívott harc a legnagyobb, ami csak lehetséges. Nem a papokkal harcol, hanem a jövővel. Tudja, hogy mindent, ami számára drága, el fog veszteni.
Mostanában ismét olyan időket élünk, amikor az emberek egyre hangosabban és hangosabban nyilatkoztak meg, míg elértünk egy olyan ponthoz, amikor már belefáradtunk az állandó pózolásba, és abba, hogy egyesek valódi vitapartner szerepében tetszelegnek, holott csak a hatalomért való harc hajtja őket. Ez most véget ért, az emberek újból azt gondolják, hogy beszélnünk kell egymással. Valódi nyilvános párbeszédre van szükség.  Nem akarjuk mindenáron meggyőzni a másikat, megadjuk a lehetőséget magunknak, hogy mások érvei és véleményei esetleg meggyőzzenek. Úgyhogy azt hiszem, nagyon időszerű a film mostani premierje, mert ezek a korábbi idők visszhangoznak most.  Amik akkoriban elvesztek, most talán visszajöhetnek.

IFC: - A tény, hogy fiatalon kirúgták az iskolából, esetleg segítette valamennyire a filmiparban?

Shanley: - Ó, biztos vagyok benne. Nagyon jó élményeket szereztem a filmiparban töltött évek során. Bármikor bármire szükségem volt, a filmvilág megadta nekem. Nagyon szerencsésnek mondhatom magam. Az életemben a legnagyobb probléma mindig az volt, hogy választ találjak arra, mit is akarok egyáltalán. És nagyon sokszor nem volt semmi olyan, amit a filmipar megadhatott volna nekem, ami segíthetett volna a küzdelmeimben, a gondjaimban. Csak az élet maga volt rá képes, érti? Egy érdekes, gyümölcsöző élettel próbálkozni – ez az igazi kihívás.



További ajánlatunk
"Elég valószínűtlennek tűnt, hogy Hollywood megvenné valamelyik történetemet!"
2012. december 28. | 16:12

December 20-tól játsszák a magyar mozik a Pi élete című filmet. A The Times a film alapjául szolgáló regény írójával, Yann Martellel beszélgetett. A sikerkönyv írója elmeséli, hogyan lett regényéből az év egyik legjobb filmje úgy, hogy senki sem tett volna nagy téteket annak elkészülésére.
"Ez a legrémisztőbb svéd termék az ABBA óta"
2010. július 19. | 16:07

Július 8-án került a magyar mozikba A tetovált lány című film, amely Stieg Larsson Milennium-trilógiájának első kötetéből készült. Svédorszégban időközben elkészült a másik két kötet filmváltozata is, amerikában pedig már a remake-et tervezik. A rednezővel, a dán Niels Arden Oprevvel az RTÉ Ten munkatársa, Harry Guerin beszélgetett.
"Egyből a gyerekkori emlékeim jutottak eszembe"
2009. július 18. | 15:07

Július 2-án mutatták be a magyar mozik a svéd Tomas Alfredson Engedj be! című filmjét, melyet a magyra közönség már láthatot a tavalyi Titanic filmfesztiválon, és mely elkészülte óta több mint félszáz díjat nyert, szerte a világon. Az eredeti könyvből, John Ajvide Lindqvist nemsokára magyarul is olvasható regényéből hamarosan amerikai feldolgozás is készül, melyet a Cloverfield rendezője, Matt Reeves jegyez majd. A svéd direktorral az IFC.com munkatársa, Aaron Hillis készített interjút.
"A történetet a mélyben élők nézőpontjából meséljük el, nem a csúcson elhelyezkedőkéből"
2009. április 21. | 22:04

Április 9-tól látható a magyar mozikban Matteo Garrone számtalan díjat nyert filmje, a Gomorra. A Roberto Saviano azonos című, és nálunk is megjelent könyve alapján készült film a nápolyi alvilág bugyraiba vezet minket,nyers és kíméletlen hitelességgel. A rendezővel az Ioncinema munkatársa, Benjamin Crossley-Marra készített interjút tavaly októberben a New York-i Filmfesztiválon, a film amerikai bemutatója alkalmából.
"Aloysius nővér nem a papokkal harcol, hanem a jövővel"
2009. április 9. | 01:04

Március 19-én mutatták be a magyra mozik a Kétely című filmet, melyet idén 5 Oscar-díjra jelöltek, a négy színészi kategória mellett a legjobb adaptált forgatókönyvért is. John Patrick Shanley saját korábbi színdarabjából írta a forgatókönyvet, és rendezte meg a filmet - Shanley egyébként utoljára 1990-ben rendezett filmet, a Joe és a vulkánt. Az író-rendezővel az IFC.com munkatársa, Stephen Saito készített rövid interjút.
  archívum
A titokzatos szerető


Pompeji


A plebejus herceg


Műkincsvadászok


Maisie tudja




SZAVAZÁS
A legjobb film Oscarjára jelölt, és a magyar mozikban bemutatott hét film közül melyiknek adtad volna a díjat?
Amerikai mesterlövész
Birdman avagy (A mellőzés meglepő ereje)
A Grand Budapest Hotel
Kódjátszma
A mindenség elmélete
Sráckor
Whiplash
ARCHÍVUM


Kiemelt támogatónk a Nemzeti Kulturális Alapprogram

Partnereink