odeon.hu    odeonlloyd.com    puskinteka.blogspot.com
FŐOLDALHÍREKMEGJELENÉSKATALÓGUSBOLTFÓRUM
Eseménynapló Megkérdeztük TV ajánló Trailer MOZITUDOR Lapozó Box-office Link Képregény
UNDERG nyitva Mihály


HÍREK
Cannes - A japán Kore-eda Hirokazu filmje kapta az Arany Pálmát
Cannes - A magyar versenyfilm nyerte a kritikusok különdíját
A Nem vagyok boszorkány nyerte a 25. Titanic Nemzetközi Filmfesztivált
Zenei és magyar vonatkozású filmek a 25. Titanicon
A Tűzgyűrű: Lázadás ledöntötte a Fekete Párducot az észak-amerikai kasszasikerlista éléről
JÁTSZ/MAN
Catwoman
A HONLAP IZÉJE
A honlap romkom-mestere
MEGKÉRDEZTÜK
\"Elég valószínűtlennek tűnt, hogy Hollywood megvenné valamelyik történetemet!\"
MOLY
Kizökkent idő
Megkérdeztük  
"Egyfajta filmes Rorschach-teszt, hogy elgondolkozz magadról, és azokról a témákról, amiket felvetettünk a műben"
2009. április 9. | 01:04

A múlt héten került mozikba a meglehetősen kényes témákat érintő Cukorfalat című film. A cinematical.com munkatársa, Jette Kernion ez alkalomból beszélgetett a forgatóknyvíróval, Brian Nelson-nal, valamint a rendezővel, David Slade-del. (SPOILER-VESZÉLY! - Az interjúban olyan mondatok is elhangzanak, melyek azoknak, akik még nem látták a filmet, esetleg fellebbentik a fátylat egyes fordulatokról.)

 

- Hogyan választották ki Patrick Wilson-t Jeff szerepére?
 
Brian Nelson: - Nagyon sok emberrel találkoztunk, olyanokkal, akik érdekesek, de egyúttal kicsit félelmetesnek is tűnnek. Az egyik legfontosabb dolog, amit Patrick hozzáadott a filmhez, az az, hogy nem azt gondolod magadban: „Ó, az a rémisztő Patrick Wilson!”, hanem azt: „Ó, az a kedves, helyes fiatalember!”
 
David Slade: - Ő egyébként valóban nagyon kedves fickó, és eléggé kényelmetlenül érezte magát az alapanyaggal kapcsolatban. Rendezőként az a legfőbb dolgom, hogy megteremtsem mindazt a színészeim számára, hogy a lehető legkényelmesebben érezzék magukat. Egy idő után aztán nyilvánvaló lett számomra, hogy ez esetben nem így kell tennem, nem szabad, hogy kényelmesen érezze magát, a valóságot akarom, hogy megmutassam, mennyire kényelmetlenül érzi magát.
 
BN: - Nagyon fontosnak éreztük, hogy megértessük az emberekkel, hogy hogyan is lehetett vonzó a nők számára, bár a múltja nem kerül bemutatásra. Nagyon szerencsések voltunk, hogy rátaláltunk. A színházi tanulóim egy csoportját elvittem, hogy nézzék meg a film egy nyers vágását. A vetítés után odajöttek hozzám és azt mondták: „Egész idő alatt, míg a filmet néztük, azon gondolkodtunk, Patrick nem számíthat bűnösnek, nem lehet az, ő olyan ábrándos lélek.”
 
DS: - Hadd emlékeztesselek rá, hogy ez a karakter hazavisz egy 14 éves lányt. A film negyedik percétől bűnösnek tekinthetjük, hiszen nem történhet meg, hogy hazaviszel egy 14 éves gyereket. De az alakítása annyira erős és meggyőző, hogy képes vagy neki megbocsátani, és nem figyelembe venni, voltaképpen mit is csinál – és ebben rejlik alakításának igazi ereje.

- Hogy találták meg Ellen Page-et a 14 éves lány szerepére?
 
DS: - Körülbelül 300 színésznőt néztünk meg, közülük próbáltuk megtalálni a megfelelőt a főszereplő, Hayley szerepére. A fő szempontunk az volt, hogy akit kiválasztunk, az legyen elég erős és felnőtt ahhoz, hogy képes legyen velünk végigcsinálni ezt a filmet, ugyanakkor megfelelően nézzen ki, a megfelelő korúnak nézzen ki, és persze, hogy képes legyen egy olyan színész mellett helyt állni, mint amilyen Patrick Wilson, aki egész elképesztő teljesítményt nyújtott. Ez pedig nagyon nehéz feladat volt.

BN: - Próbáltunk olyanokkal, akik eljátszották már Medeát, és olyanokkal is, akik úgy játszottak, mint Jennifer Aniston. Olyan valakit kerestünk, akiben megvan az egyensúly, hogy ha kell, meglegyen a megfelelő humora, hogy vissza tudja adni hitelesen a forgatókönyv sikamlósabb mondatait, ugyanakkor nagyon mély szenvedéllyel is tudjon játszani.

DS: - Ellen-ben hihetetlen szenvedély volt, ő pedig nagyon hiteles és őszinte alakítást nyújtott. Úgy gondolkodott, hogy tizennégy évesen a viselkedésed és gondolkodásmódod jórészt fekete-fehér, és nem elég árnyalt, hiszen még nem éltél annyit, hogy ezt megtehesd. És Ellen sem jutott még túl ezen az életkoron, ugyanakkor nagyon az érzelmei irányítják. Ha ilyen erejű szenvedély vezet – mint azt a bizonyos anyát is, aki képes felemelni az autót is, hogy megmentse gyermekét -, annyira el tudsz telni a szenvedéllyel, hogy szinte bármit megtehetsz.  És ő ezt nem csak hangoztatta, hanem egész végig így is cselekedett. Isten áldja meg ezért, hiszen így valódi háromdimenziós karaktert tudott életre kelteni.

- Rengeteg dolog nem lesz teljesen tisztázva a film végére sem. Mit tudunk például Hayley-ről biztosan? Az ő figurája mintha tele lenne kétértelműséggel.
 
BN: - Annyit bizonyosan tudunk, hogy ő az, akit az utolsó képsorokon látunk. Egy fiatal nő, aki azzal fogja leélni a további életét, amit megtett ebben a filmben. És a helyzet az, hogy ez egyáltalán nem olyan, mint például a Bosszúvágy vége, ahol Charles Bronson azt mondja: „Jól van, most pedig elmegyek Chicagóba.” De vajon hová megy Hayley a film végén? Nos, ezt nem tesszük nyilvánvalóvá, hagyjuk, hogy azt gondolj, amit akarsz. Egyfajta filmes Rorschach-teszt lesz belőle, hogy a nap végén aztán elgondolkozz magadról, és azokról a témákról, amit felvetettünk a műben.

DS: - Egyvalamivel azonban határozottan szembe szeretnénk szállni, ez pedig az, hogy a filmünk támogatná az erőszakot - és részben ebből is származik a már említett kétértelműség. A film egyik legfőbb szerepe az, hogy újra megbecsültessük a mozi szerepét. Drukkolni kezdesz valakinek, aki személyesen és érzelmileg is hasonlónak tűnik hozzád, majd pedig - ó, Istenem! – kiderül róla, hogy ő a rosszfiú. Ez pedig azt jelenti, hogy el kell gondolkoznod arról, hogyan is tekintesz bizonyos dolgokra, hogy hol húzod meg a határt magadnak, és hogy mik azok a dolgok, melyeket még elfogadhatónak tartasz. Egy másik lényeges téma pedig a felelősség, a felelősségvállalás mindazért, amit teszel. Ebben a műben a felelősség végül a 14 éves lányé, akinek élnie kell a saját életét, miután véget ért a film. Ez volt az egyik legfontosabb számunkra, hogy azoknak, akik kérdéseket tesznek fel, ne adjunk kész válaszokat.

- Mennyire változott a forgatókönyv a forgatás során? Rá voltak kényszerítve, hogy finomítsanak bizonyos dolgokon vagy hogy szépítsenek?
 
DS: - Brian első változata nagyrészt megegyezett azzal, amit végül leforgattunk. Ami kevés változtatást eszközöltünk rajta, azt a próbák alatt tettük meg; mikor pontosítottuk, milyenek is ezek a karakterek, megváltoztattunk benne néhány mondatot egy pár helyen.
 
BN: - Összességében elmondható, hogy az első változat nagyon kevéssé különbözött attól, ami végül a filmben látható. Íróként nagyon szerencsésnek érzem magam. David valóságos bulldogként küzdött a forgatókönyv érdekéért. Mikor kényes téma állt elő, azt mondta: „Ne! Ne hagyd megváltoztassák ezt, ennek benne kell lennie!” Amikor megjelentem a forgatáson, így fogadtak: „ Ne lepődj meg, ez nem a szokásos helyzet.”
 
DS: - Szerencsésnek érezhetem magam, hogy ilyen alapanyag került a kezembe. Mikor lehetőséget kaptam a rendezésre, már akkor, amikor még semmi pénzt nem kaptam hozzá, tudtam, hogy ez az a film, amit elsőfilmként kell megrendeznem. Egyben nagy kihívás is volt számomra – két ember egy házban az egész film alatt, ez egyszerűen levett a lábamról. Többször is elolvastam a forgatókönyvet, és mindvégig azt gondoltam, ezt meg kell csinálnom. És azért is szerncsésnek tartom magam, mert legközelebb is Nelson-nal dolgozhatok együtt, a 30 Days of Night alkalmával.

- Hogyan kezdett neki a filmhez, amely ilyen kényes témákat érint?

DS: - Miután elolvastam a forgatókönyvet, úgy éreztem, hogy tökéletesen szilárd erkölcsi alapon áll. Ha bármi olyan elemet fedeztem volna fel benne, mely morálisan megkérdőjelezhető, most nem lennék itt. Szilárd meggyőződésem, hogy ez a film nem sugall semmi olyat, ami másokkal szembeni erőszakhoz vezethet, hanem inkább gondolkodásra késztet. Ez kezdett el érdekelni engem rendezőként.
Nem kaptam meg a végső vágás jogát, ez a producereknél maradt. De egyetlenegy jelenet kivételével – amely egyébként teljesen közömbös a film érzelmi síkjának szempontjából – minden jelenet ott és úgy látható, ahogy eredetileg is akartam.

- Úgy döntöttek, hogy nem mutatják meg a dobozban látható fotókat – ugyanakkor látjuk azt a bizonyos fényképet a falon, amelyre Jeff a film végén rátámad.
 
DS: - Nagyon fontos volt az a jelenet, hiszen itt a közönség számára is láthatóan átlép egy bizonyos határvonalat, függetlenül attól, ki is volt ő korábban. Emlékszem a jelente felvételére, nagyon kemény volt. Patrick egyszerűen… szabadjára engedte magát. És attól a pillanattól úgy tűnt, megváltozott.
 
BN: - Ez egy kulcsjelenet volt már a forgatókönyvben is. Nagyon fontos volt, hogy ebben a pillanatban olyannak mutassuk meg Jeff-et, ahogy korábban még nem láthattuk. És ezután a tette után megfordul, és azt mondja: „Köszönöm. Most már tudom, ki vagyok.”. És ez nagyon fontos momentum a szerepében. A Jeff-hez hasonló emberek nagyon gyakran álarc mögé bújnak és eltitkolják, kik is ők valójában, és azt hiszem, a jelenet azért működik ilyen jól, mert itt nincs semmi álca.


DS: - És azt se felejtsük el, hogy azt a bizonyos fényképet ő maga készítette – a saját maga munkájára támad rá, nem feltétlen a lányra a képen.

- A hangot nagyon hatásosan használják a filmben – hogy állították össze a hanganyagot?
 
DS: - A filmben csak két dal csendül fel. Ugyanakkor nagyon sok a hang és a zörej, és ki kell emelni a nagyszerű kísérőzenét is, amit a Molly és Harry szerzett. Molly Nyman a zeneszerző Michael Nyman lánya, és Harry Escott a bűntársa. Akkor kerestek meg, amikor épp zeneszerzőt kerestem, hogy valami minimális zenével lássuk el a filmet. Emlékszem, azt mondták a producerek: „Az egész filmben összesen csak kilenc percnyi zene van!”. És ez mind közvetlenül ehhez készült, nem korábbi, már meglévő anyagot használtunk.
 
BN: - Ez is az egyik előnye annak, hogy nem nagy stúdiónál dolgoztunk, nem kellett az aktuális heti kedvencek számait beletuszkolnunk a film minden egyes jelenetébe.

DS: - A hangnak nagyon fontos szerepe volt a filmben. A hangon keresztül teremtettünk feszültséget, ugyanakkor egyfajta nem-verbális és nem-zenei módon festettük alá a jeleneteket. A film közepe felé van egy hosszabb jelenet, ahol alig használtunk vágást. Eredetileg azt szerettük volna, ha az egész jelenet egyetlen beállításban játszódik, vágás nélkül, de ez megvalósíthatatlannak tűnt, így kénytelenek voltunk néhány vágást mégiscsak használni. Ha ott zenét tettünk volna aláfestésül, elvettünk volna valamit a jelenet erejéből. Amit hallasz, beleértve természetesen a szöveget is, mind nagyon lényeges a filmben – fontosnak éreztük, hogy a szereplők által kimondott szavakat ne zavarjuk össze a dalokban szereplő szavakkal, melyek másoktól származnak. A Blonde Redhead dal (ami a filmk legvégén) már majdnem főtémává vált.
 
- A filmet 18 nap alatt forgatták. Milyen nehéz volt a munka? Sok próba előzte meg a forgatást?
 
DS: - Az alacsony költségvetés és a 18 napos forgatás egyik előnye épp az volt, hogy tudtuk, nem számít, milyen nehéz, de 18 napunk van és vége. Ez mindenképp felszabadító érzés volt a készítésnél.
Annyit forgattunk díszletben, amennyit csak tudtunk. Mindent díszletben vettünk fel, kivéve a kávézó-beli jelenetet és a külsőben játszódókat. A házat egy színpadon építettük fel, és ott vettünk fel mindent, aztán lebontottuk a díszletet, hogy helyette felépítsünk egy kávézót. Addig kimentünk külső helyszínekre, hogy felvegyük a külsőben játszódó jeleneteket, időt hagyva a díszleteseknek, hogy átalakítsák a házat egy kávézóvá, és visszajöttünk később, amikor ők még mindig a falakat festették. De mindent előre elképzeltünk, annyira, amennyire ez egy filmnél megtehető. Aprólékosan elterveztünk mindent, storyboardokkal együtt. 
Ugyanakkor egy ilyen filmnél, amely ennyire az érzelmeket állítja a középpontba, néha a próbák közben kell rájönnöd, hogy el kell dobni a storyboard-ot, mert az, amit a színészek tesznek, az sokkal erősebb, mint a te előzetes elképzeléseid. Újra mondom, rengeteg előnye van, hogy egy ilyen filmet csinálsz, ahol egy ilyen kis költségvetést engedhetsz csak meg magadnak – ha egy színész egy olyan ötlettel áll elő az általa játszott figurát illetően ami jobb annál, mint ami előtte neked volt, mondhatod neki: „Tudod mit, igazad van, inkább így csináljuk.” Megvolt számunkra a próba luxusa.

- Milyen reakciókra számítottak és milyenekkel találkoztak?
 
BN: - Az emberek a saját gondolkodásmódjukkal és előítéleteikkel ülnek be a moziba. Egyszer egy olyan vetítésen voltam, ahol egyszercsak valaki felüvöltött: „Öld meg a kis kurvát!” – ettől teljesen megijedtem.
 
DS: - Néhányan egész biztosan gyűlölni fogják ezt a filmet, és teleírnak három oldalt is, hogy kifejezzék, mennyire utálják. De ha egyszer elhatároztad, hogy leforgatod a filmet, nem bizonytalankodsz, nem teketóriázol, és minden erőddel ezen vagy. Megvan az a bizarr elképzelésem, hogy a közönség intelligens, és nem kell minden egyes mondat valódi értelmét a szájába rágnunk. A helyzet az, hogy maga a tény, hogy ez a film elkészült, számomra már épp elég nagy győzelem.



További ajánlatunk
"Elég valószínűtlennek tűnt, hogy Hollywood megvenné valamelyik történetemet!"
2012. december 28. | 16:12

December 20-tól játsszák a magyar mozik a Pi élete című filmet. A The Times a film alapjául szolgáló regény írójával, Yann Martellel beszélgetett. A sikerkönyv írója elmeséli, hogyan lett regényéből az év egyik legjobb filmje úgy, hogy senki sem tett volna nagy téteket annak elkészülésére.
"Ez a legrémisztőbb svéd termék az ABBA óta"
2010. július 19. | 16:07

Július 8-án került a magyar mozikba A tetovált lány című film, amely Stieg Larsson Milennium-trilógiájának első kötetéből készült. Svédorszégban időközben elkészült a másik két kötet filmváltozata is, amerikában pedig már a remake-et tervezik. A rednezővel, a dán Niels Arden Oprevvel az RTÉ Ten munkatársa, Harry Guerin beszélgetett.
"Egyből a gyerekkori emlékeim jutottak eszembe"
2009. július 18. | 15:07

Július 2-án mutatták be a magyar mozik a svéd Tomas Alfredson Engedj be! című filmjét, melyet a magyra közönség már láthatot a tavalyi Titanic filmfesztiválon, és mely elkészülte óta több mint félszáz díjat nyert, szerte a világon. Az eredeti könyvből, John Ajvide Lindqvist nemsokára magyarul is olvasható regényéből hamarosan amerikai feldolgozás is készül, melyet a Cloverfield rendezője, Matt Reeves jegyez majd. A svéd direktorral az IFC.com munkatársa, Aaron Hillis készített interjút.
"A történetet a mélyben élők nézőpontjából meséljük el, nem a csúcson elhelyezkedőkéből"
2009. április 21. | 22:04

Április 9-tól látható a magyar mozikban Matteo Garrone számtalan díjat nyert filmje, a Gomorra. A Roberto Saviano azonos című, és nálunk is megjelent könyve alapján készült film a nápolyi alvilág bugyraiba vezet minket,nyers és kíméletlen hitelességgel. A rendezővel az Ioncinema munkatársa, Benjamin Crossley-Marra készített interjút tavaly októberben a New York-i Filmfesztiválon, a film amerikai bemutatója alkalmából.
"Aloysius nővér nem a papokkal harcol, hanem a jövővel"
2009. április 9. | 01:04

Március 19-én mutatták be a magyra mozik a Kétely című filmet, melyet idén 5 Oscar-díjra jelöltek, a négy színészi kategória mellett a legjobb adaptált forgatókönyvért is. John Patrick Shanley saját korábbi színdarabjából írta a forgatókönyvet, és rendezte meg a filmet - Shanley egyébként utoljára 1990-ben rendezett filmet, a Joe és a vulkánt. Az író-rendezővel az IFC.com munkatársa, Stephen Saito készített rövid interjút.
  archívum
A titokzatos szerető


Pompeji


A plebejus herceg


Műkincsvadászok


Maisie tudja




SZAVAZÁS
A legjobb film Oscarjára jelölt, és a magyar mozikban bemutatott hét film közül melyiknek adtad volna a díjat?
Amerikai mesterlövész
Birdman avagy (A mellőzés meglepő ereje)
A Grand Budapest Hotel
Kódjátszma
A mindenség elmélete
Sráckor
Whiplash
ARCHÍVUM


Kiemelt támogatónk a Nemzeti Kulturális Alapprogram

Partnereink