odeon.hu    odeonlloyd.com    puskinteka.blogspot.com
FŐOLDALHÍREKMEGJELENÉSKATALÓGUSBOLTFÓRUM
Eseménynapló Megkérdeztük TV ajánló Trailer MOZITUDOR Lapozó Box-office Link Képregény
UNDERG nyitva Mihály


HÍREK
Cannes - A japán Kore-eda Hirokazu filmje kapta az Arany Pálmát
Cannes - A magyar versenyfilm nyerte a kritikusok különdíját
A Nem vagyok boszorkány nyerte a 25. Titanic Nemzetközi Filmfesztivált
Zenei és magyar vonatkozású filmek a 25. Titanicon
A Tűzgyűrű: Lázadás ledöntötte a Fekete Párducot az észak-amerikai kasszasikerlista éléről
JÁTSZ/MAN
Catwoman
A HONLAP IZÉJE
A honlap romkom-mestere
MEGKÉRDEZTÜK
\"Elég valószínűtlennek tűnt, hogy Hollywood megvenné valamelyik történetemet!\"
MOLY
Kizökkent idő
Megkérdeztük  
"A sorozat volt az alap, de egy nagyon is mai nézőpontból közelítettük meg, és a maga valóságában, függetlenül áll"
2009. április 9. | 01:04

A héten került mozikba Michael Mann rendezésében a Miami Vice, mely a 80-as évek kultusz-sorozatát gondolja újra játékfilmes formában. Paul Fischer, a Dark Horizons munkatársa egy sajtótájékoztatón találkozott a rendezővel, valamint a főszereplőkkel, Jamie Foxx-szal, Colin Farrell-lel és Naomie Harris-szel.

Fischer: -Michael, a zenének különös jelentősége volt a tévésorozatban. Mennyire volt fontos az Ön számára, hogy megtartsa ezt a szerepet a játékfilmben is?
 
Mann: - A zene mindig is kulcsfontosságú számomra, legyen szó a Miami Vice-ról, vagy bármi másról. Ezt főleg a történet határozza meg, az, hogy mit csinál Crockett, Tubbs, Isabella és Trudy. És mivel a film olyan alaposan próbál ezeknek a figuráknak az életébe hatolni, ahogy csak bír, azt akartam, hogy ezt a betétdalok is megtegyék, a Mogwai-től az Audioslave-ig. Szóval, elsősorban ez határozta meg a zenék kiválasztását. 
 
Fischer: - Michael, a sorozattal nagyon nagy sikert ért el, ezelőtt húsz évvel. Aggódott amiatt, hogy mi lesz, ha ennyi év távlatából ugyanezt a témát most egy játékfilmben dolgozza fel? Colin-hoz és Jamie-hez pedig az lenne a kérdésem, hogy milyen volt ezeknek az ikonikussá vált figuráknak a bőrébe bújni?
 
Mann: - Először is, az egész Jamie hibája, ő beszélt rá erre az egészre, még 2002-ben, Ali születésnapi partiján.
 
Foxx: - Igen, így történt.

Mann: - De amikor az egész ötlet kezdett igazán izgalmassá válni számomra, és aztán mindannyiunk számára is, az akkor történt, amikor kezdett kikristályosodni az elképzelés: hogy milyen is az igazi beépített munka, hogy mit kezdesz ezzel, és az egész ötlet, hogy milyen is egy mesterséges és felépített identitással élni, ami valójában már te magad vagy, és hogy milyen mindezt 2006-ban ábrázolni – valóságosan ábrázolni és most rögtön. És ha elkezdesz ezen gondolkozni, ez már eleve rengeteg mást is meghatároz. Nem fognak krokodilok és alligátorok szerepelni, sem vitorlások. Nem a nosztalgiára fogsz hajtani. És ha mindezt valóságosan és hitelesen akarod bemutatni egy mozifilmben, akkor annak R-kategóriásnak kell lennie – hiszen veszélyes munkát végeznek különböző helyeken, ahol rossz dolgok történnek, kapcsolatba kerülnek nőkkel, így nyilvánvaló a szexualitás is, és persze durván beszélnek, ettől pedig máris izgalmassá válik a feladat. De igazából az egész ott kezdődött el, számomra és a színészek számára is, hogy elkezdtünk gondolkodni, milyen is valójában a beépített ügynökök munkája? Mi ez az egész? Aztán ők mindannyian elmentek és kicsit közelebbről is szemügyre vették.

Farrell: - Ahogy előttem már elmondták, ez Jamie ötlete volt. Néhány évvel ezelőtt beszélgettem Michael-lal, hogy találjunk valamilyen közös munkát, aztán mikor az ötlet felmerült, láttam, ez a tökéletes lehetőség. Mindannyian tudjuk, hogy Michael hogyan képes kivitelezni egy akciójelenetet, legyen szó akár Az utolsó mohikánról, akár a Szemtől szemben elhíresült lövöldözéséről, pontosan ismeri az akciójelenet koreográfiáját. De ha nincs mögötte emberi dráma, és nincs semmi érzelmi töltet a szereplőkben… Tudja, hogy hiába lesz valami igazán nagyszabású, nem tud érvényesülni, ha nincs meg benned az érdeklődés a nézett karakterek iránt. Úgyhogy épp emiatt is, nem igazán foglalkozzam a jó öreg Don Johnson-nal. Ha elkezdtem volna gondolkodni arról, milyen is volt a korai Crockett, nagyon nagy bajba kerültem volna, mert egyfolytában vitáznom kellett volna vele a zakóimról, meg hogy nem hordok zoknit, és az összes ilyenről. És tényleg, hol a krokodilom? Egyszóval, a sorozat volt az alap, a genezis, de ahogy Michael is mondta, egy nagyon is mai nézőpontból közelítettük meg, és a maga valóságában, függetlenül áll. 
 
Fischer: - Jamie, mondanál valamit a szexjelenetekről?
 
Foxx: - Beszéljen erről inkább Naomi. (Nevet.)

Harris: - Nagyon ideges voltam a szex-jelenetek miatt, mert korábban még soha nem csináltam ilyet, és mindezt 50 ember előtt eljátszani mindig nagyon félelmetes. De Michael igazán óriási volt, mert biztosított róla, hogy a szobában épp csak annyi ember lesz, amennyi igazán szükséges, Jamie pedig ugyanilyen fantasztikus volt, mert mindent megtett azért, hogy ne érezzem magam kényelmetlenül, és még meg is nevettetett.

Mann: - Nos, ahogy Jamie is mondta, ez a kapcsolatuk természetéből adódott. Tubbs a lazább és jókedvűbb kettejük közül, de az élete középpontjában a lánnyal való kapcsolata áll. És, ahogy Jamie is mondta, ez egy átlagos kedd este. Ez nem az a mély és zsigeri élmény, ami Crockett esetében, amikor találkozik a megfelelő nővel, aki egyben a rossz nő is, és összejönnek. Ez volt az, ami tetszett nekem az egész szerkezetében – ez a kettő teljesen különböző esemény.

Fischer: - Colin, mi a helyzet az Ön és Gong Li között lezajlott szexjelenetekkel?
 
Farrell: - Ahogy mondtuk már, Isabella és Crockett két olyan ember, akik rossz helyen és rossz időben találnak egymásra, bár alapjában összetartoznak, pont a megfelelő emberek egymásnak. Ez az a kellemetlenség, ami kettejük közé áll. Hogy a jó öreg Jerry Maguire-t idézzem, mintha kiegészítenék egymást. Egy olyan környezetben élnek, amely egy pillanat alatt elillan. A férfi a törvény egyik oldalán áll, a nő, Isabella, a törvény másik oldalán, mégis összejönnek, ami nagyon veszélyes és nagyon rossz ötlet. A Havannában játszódó jelenetben azt mondják egymásnak a bárban: „Tudod, hogy ez nem fog sokáig tartani. Soha nem fog működni.” Mégis megtalálják egymásban, ha máskor nem, hát a szeretkezésekkor, hogy a kapcsolat mindent elsöprő erejű. Szinte már vállalhatatlan. Crockett olyan valaki, akinek az évek során nyilván rengeteg egyéjszakás kalandja volt már, és soha nem kötelezte el még magát érzelmileg senki mellett sem, és ennek egyik fő oka pontosan a munkája. De mégis képes erre emellett a nő mellett, aki úgy tűnik, teljes értelmet ad az életének. Épp ezért a közös jelenetünk is érzelmi befektetés, vagy érzelmi megvalósulás volt, mikor meglátod a saját magad egy részét – talán a legjobb részét, és nem a legrosszabbat – a másikban, ugyanakkor valami tragikus is ott lappang benne.

Fischer:  - Colin és Jamie, ez a mostani Miami Vice el fogja feledtetni az emberekkel a régi sorozatot? És mennyire érezték kihívásnak, hogy a korábbi szereplők cipőjébe kellett bújniuk? Nehéz volt egy teljesen más típusú szerepet eljátszani?
 
Foxxl: - Nem mindenkinek jár a fejében a tévésorozat, mert nem is hiszem, hogy az emberek emlékeznének még minden egyes epizódra. Ezért más dolog ez. Ez csak egy működő felállás, egy működő film, és nem gondolom, hogy össze fogják hasonlítani majd a kettőt egymással. Én úgy gondolkozom: „Mit is akarok látni a moziban?” Ebben az értelemben én kicsit másképp tekintek erre, mint Michael Mann. Megvan a kukoricám, ott ülök a moziban, és arra gondolok: „Mit lenne most jó látni? Egy kocsit, benne két pasassal Miami-ban, Jay-Z-t hallani a soundtrack-en, és valami akciót.” Nem mindenki hasonlítja ezt össze azzal, mit láttak régebben. Tudják, mi is volt a Miami Vice régen, de kíváncsiak rá, mi az újdonság. Egy csomó 17, 18,19,21 éves kölyköt, aki látta a trailer-t, megfogott Colin Farrell vagy talán Jamie Foxx lazasága, és azt mondják: „Ez jól néz ki. Elmegyek és megnézem.”  

Mann: - Soha nem úgy tekintettünk rá, mint egy fajta leszármazottra. 2006-ot írunk, ez a valódi Miami Vice, itt és most; a középpontban az érzelmes és nyilvánvaló történetmesélés áll, miközben Miami csábító, illatos valóságában játszódik, ahol a felszínen minden érzéki és csodálatos, alatta azonban ott az a réteg, ami nagyon-nagyon veszélyes. Úgyhogy ebben az értelemben ez egy teljesen független eredetű film. Nem hiszem, hogy az emberek a moziban ülve össze akarnák hasonlítani a kettőt. A kető egyenrangú. A sorozat mára már elfoglalta a helyét a kultúrtörténetben, legyen az akármilyen jó vagy rossz, most pedig 2006 van. Ez egy új nap.

Fischer:  – Miért maradt akkor meg a cím, a Miami Vice?
 
Foxx:  - Hogy miért hívják Miami Vice-nak? Nem értem a kérdést. Bizonyára látta a Starsky és Hutch-ot, ami teljesen más volt, mint az eredeti sorozat. Érti, mit mondok? Nem a sorozatot vettük alapul. A sorozat szellemségét, alapötletét vettük, és abból lett a film.
 
Mann: - Ez teljesen igaz. A szellemiség a lényeg. Ez a magja. Hogy kik ezek az emberek. Így Crockett az Crockett, Tubbs az Tubbs, de már 2006-ban újragondolva, egy más világban, egy más helyen, egy más Miami-ban.

Fischer: - Mi volt a legnehezebb része a forgatásnak? Volt valami különleges kiképzés előtte, például a fegyverek használatához?
 
Mann: - Mindenkinek részt kellett vennie bizonyos tréningen, méghozzá elég hosszú tréningen. Nagyon kemény megpróbáltatás volt, és a filmvásznon azért néznek ki jól az akciók, mert a szereplők jók, és azért jók, mert tényleg meg tudják csinálni mindazt, amit a filmben látunk, beleértve a fizikai dolgokat is. A legnehezebb feladat azt a képességet elsajátítani, ami szerintem ezeknek az embereknek megvan, hogy hogyan is kell viselkedni egy beépített ügynöknek bizonyos szituációkban. Mikor szembeszállnak Jose Yero-val, ezek a fickók képesek válaszokkal előállni, és képesek meggyőzni Yero-t, hogy ők azok, akikre szüksége van. Vagy az a színjáték, amit előadnak Isabellának a házban, mikor úgy tesznek, mintha visszaadnák azt a narkót, amiről tudjuk, hogy ők lopták el. Ez a képesség és ez a magabiztosság, amivel mindezt előadják, nagyon sokat köszönhet azoknak a szövegeknek, amiket Colin, Jamie, Naomie és Gong Li közösen írt olyanokkal, akik komolyan ezt a munkát végezték. Helyzetgyakorlatokat végeztek, amik nagyon-nagyon valósághűek voltak, és rengeteget csináltak ezekből. Igazán büszke vagyok az általuk végzett munkára, és ennek gyümölcse látható a vásznon.

Fischer: - Előbb felmerült, hogy már 2006-ot írunk. Nyilván maga a kábítószer-kereskedelem is nagyon komollyá vált, és Ön is így ábrázolta ezt. Bár a téma komoly, eltűnt mindaz a gúny és humor, amivel ezt a sorozatban ábrázolta. Ez szándékos volt?
 
Mann: - Másról van szó. Ha megnézi az első két évben készült részeket – amiket én a valódi Miami Vice-részeknek tartok -, látja, hogy ezek pontosan ugyanolyan történetek, mint amilyen most a filmben szerepel. Megrendítő, érzelmekkel teli történetek voltak, amikből legtöbbször hiányzott a happy end. Csak azután következtek ezek a lazább, könnyedebb epizódok, amikre utalt.

Farrell: - Ahogy én emlékszem rá, és még egy csomó más ember is emlékszik rá, a Miami Vice csak utólag, az évek múltából látszik cikinek. Akkoriban ez valóban izgalmas sorozatnak számított. Az alaptéma igazán sötét volt – drog, prostitúció, és a többi -, mindehhez pedig Crockett háttértörténete is társult, a két gyerekével és a feleségével együtt. A valóságon alapuló helyzetek társultak benne az őszinte pillanatokkal, és ahogy Mann mondta, mindezt csak modernizáltuk, a mai kor szellemének megfelelően.

Fischer: - Michael, mi az Ön személyes meglátása, miben lettek mások ezek a karakterek az elmúlt 20 évben, a sorozat óta?
 
Mann: - Valaki a minap emlékeztetett egy mondatra, ami az első, bevezető részben szerepelt. Tony Yerkovich találta ki a sorozatot, ő írta az első epizód forgatókönyvét is, és van benne egy mondat, mikor egy nő azt kérdezi Crockett-től:” Te elfelejted néha, ki is vagy te?” Ő pedig azt feleli: „Drágám, néha emlékszem rá.” És ez a lényege a karakterének, ahogy annak is, hogyan akar úrrá lenni a dühén. Az egyik részben éktelen haragra gerjed, mert valaki egy géppisztollyal lő rá, ő azonban fél a géppisztolyoktól, és ha megijed valamitől, nagyon dühös lesz. Ez a szellemiség ugyanaz maradt a figurákban. Ezek a karakterek a szívükben és a lelkükben, valamint abban, hogy mit is tesznek, ha egy bizonyos helyzetbe kerülnek, ugyanolyanok. A lényegük ugyanolyan.

Fischer: - Michael, a két kolumbiai rosszfiút egy puerto ricói és egy spanyol színész játssza. Hogy választotta ki a dél-amerikai karaktereket alakító színészeket? Gong Li szerepét eredetileg sem egy dél-amerikai színésznőnek szánta?
 
Mann: - Nem, egyből rá gondoltam. Már nagyon régóta akartam dolgozni Gong Li-vel, Havannában pedig egy nagyon erős és élénk kínai-kubai közösség él, akiket meglátogattunk és rengeteg időt töltöttünk velük. Luis Tosar-t egy olyan filmből ismerem, amiben Javier Bardem-mel játszott együtt, és amit itt, Amerikában sajnos nem mutattak be. John Oritz-ot pedig a Narkóban láttam meg, ahol egyszerűen lenyűgözött, így nem volt kérdés, ki alakítja majd Jose Yero-t. 
 
Fischer: - Michael, az akciójelenetek felvételéhez rengeteg kamerát használ egyszerre. Ennek mennyi része van előre eltervezve, esetleg storyboard-dal együtt, és mennyi részét rögtönzik ott a helyszínen?
 
Mann: - Nem használok storyboardokat. „Blokkolok”, és aztán ehhez edzünk. Ez alatt azt értem, hogy mikor a gyakorlatokat, a kiképzést tartjuk, már számtalan olyan mozgást és mozdulatsort gyakorlunk, amit aztán később biztosan használni fogunk. Ezt már akkor rögzítem, és ennek megfelelően helyezem el később a forgatás során a kamerákat.

Fischer: - Jamie, Ön egy nagyon jó és laza fickót játszik ebben a filmben, és úgy tűnik, Ön a való életben is ilyen laza és szerethető fickó. Kim Masters cikke azonban Önt rosszfiúnak állítja be, akinek jelleme és viselkedése hatásal volt a film készítésére is. Kíván erre reagálni?
 
Mann: - Ez képtelenség.
 
Foxx: - Látja. (Nevet.)
 
Fischer: - A cikk képtelenségeket állított?
 
Man: - Igen. A cikk képtelenség, és a cikk nézőpontja is teljesen képtelen.
 
Foxx: - Ez tipikusan olyan film, amiről már most egy cswomó mindent leírtak. Egyszerűen kitalálnak bizonyos történeteket, aztán leírják.

Farrell: - A forgatás második hetében Jamie és én megöltük volna egymást, noha akkor még nem is találkoztunk.
 
Mann: - A srácok nem jöttek ki egymással, a filmet pedig Peruban fejeztük be. Ez is egy történet volt.
 
Foxx: - De ez inkább a mi malmunkra hajtja a vizet: „Gyerünk, nézzük meg, miről is szólt ez az egész balhé.” Úgyhogy engeded, hadd menjenek csak a dolgok a maguk útján. Mindenki lerohanta Miami-t. Rengetegen jöttek Miami-ba csak azért, mert mi éppen ott forgattunk. Eszelős, eszelős dolgokat olvastam, amik egyáltalán ne voltak igazak, de azt hiszem, ez csak felkelti az emberek érdeklődését, hogy elmenjenek, jegyet vegyenek és megnézzék, miről is írtak annyit.
 
Fischer: - És ezeknek a pletykáknak tényleg nincs semmilyen valóságalapjuk? Teljesen légből kapottak?
 
Farrell: - Ugyanabban a filmben játszunk. Ez igaz. A többi nem annyira.
 
Mann: - Előre tudtuk, hogy bele fogunk futni a nagy hurrikánszezonba Miami-ban, hiszen nyáron forgattunk. Mindössze annyit kellett tennünk, hogy felmentünk a netre, és megnéztük a Meteorológiai Intézet előrejelzését, és láttuk, hogy a hurrikán-helyzet Miami-ban egyre rosszabb lesz, úgyhogy tudtuk, mi lesz, felkészülünk rá már a stúdióval kötött szerződésben – mi lenne, ha lenne egy csoport, amelyik figyeli a hurrikánt és a trópusi vihart. Szóval, mindannyian tudtuk, hogy bekövetkezhet, és mindannyian készültünk rá, és szerencsésnek is mondhatjuk magunkat, hogy flkészültünk ezeke a hurrikánokra, nem úgy, mint nagyon sokan a helyiek közül, és persze mint mindenki New Orleans-ban, akikre a Katrina lesújtott. És aztán megtörtént ez a bizonyos lövöldözés, és egyből óriási nyilvánosságot kapott. Ez történt. A biztonsági óvintézkedésienk hibátlanul működtek. Így történhetett, hogy egy férfit, aki tulajdonképpen rendőr volt, megállított egy egyenruhás dominikai katona, aki a külső biztonsági szolgálatunkat látta el. Az összes filmemnél nagyon komolyan veszem a biztonsági intézkedéseket, ezért is nem történt még semmilyen komolyabb baleset egyetlen forgatáson sem, és senki nem is vesztette életét. Mindenkinek egy pontosan előírt módon kellett távoznia. Úgyhogy ezután némileg változtattunk az ütemterven. Ez történt. Nem az a fontos, hogy csinálod meg a filmed. Ami fontos, az a végeredmény.

Fischer:- Michael, a film erdetileg egy hajón játszódó jelenttel indult volna. Miért vágta ki ezt végül? Rajta lesz a DVD-kiadáson?
 
Mann: - Ez mindig így történik. Még a forgatás legelején megkérdeztem magamtól, hogyan is kellene elmesélni ezt a történetet? És, ha már itt tartunk, a Collatrel kapcsán azt is vonzónak találtam, hogy ez nagyon feszes történetnek tűnt, és én a Miami Vice kapcsán is azt éreztem, hogy nagyon feszesnek kell lennie. Egyszerűen bele kell vetned magad ezeknek a fickóknak az életébe. Szerintem a közönség nagyon okos és intelligens, és szerintem rögtön megértik, mi a helyzet, amint ott ülnek Jamie és Colin vállán, nem kell magyarázkodni: „Nos, az a helyzet, hogy most elmegyünk ebbe a klubba, hogy ezt a stricit, Neptune-t kézre kerítsük.” Mindezt nem kell elmagyarázni. A közönséget remélhetőleg egy sokkal közvetlenebb helyzetbe tudod hozni ezáltal arról, kik is ezek a fickók, mit csinálnak és hogyan csinálják. Mintha résztvevője is lehetnél egy viccnek. Úgyhogy a film így meséli a történetet, és azt akartam, hogy ilyen ereje és vezetése legyen, ahol BUMM!, már bent is vagy a sztoriban. Aztán amikor a film véget ér, hirtelen elsötétül a kép, és ez jelzi, hogy itt ér véget a történet, amit el akartál mesélni. Úgyhogy épp ezért is, számtalan nagyon bonyolult, nehéz, szívszorító döntést kellett hoznom, néha olyan jelenetekről is, amelyek egészen nagyszerűek, amelyeket nagyon szeretek, és amelyekben mindenki kiváló munkát végzett. Sajnos tekintettel kell azonban lennem arra is, mi szolgálja inkább magának a filmnek a javát. De a jelenet egész biztosan rajta lesz a DVD-n.



További ajánlatunk
"Elég valószínűtlennek tűnt, hogy Hollywood megvenné valamelyik történetemet!"
2012. december 28. | 16:12

December 20-tól játsszák a magyar mozik a Pi élete című filmet. A The Times a film alapjául szolgáló regény írójával, Yann Martellel beszélgetett. A sikerkönyv írója elmeséli, hogyan lett regényéből az év egyik legjobb filmje úgy, hogy senki sem tett volna nagy téteket annak elkészülésére.
"Ez a legrémisztőbb svéd termék az ABBA óta"
2010. július 19. | 16:07

Július 8-án került a magyar mozikba A tetovált lány című film, amely Stieg Larsson Milennium-trilógiájának első kötetéből készült. Svédorszégban időközben elkészült a másik két kötet filmváltozata is, amerikában pedig már a remake-et tervezik. A rednezővel, a dán Niels Arden Oprevvel az RTÉ Ten munkatársa, Harry Guerin beszélgetett.
"Egyből a gyerekkori emlékeim jutottak eszembe"
2009. július 18. | 15:07

Július 2-án mutatták be a magyar mozik a svéd Tomas Alfredson Engedj be! című filmjét, melyet a magyra közönség már láthatot a tavalyi Titanic filmfesztiválon, és mely elkészülte óta több mint félszáz díjat nyert, szerte a világon. Az eredeti könyvből, John Ajvide Lindqvist nemsokára magyarul is olvasható regényéből hamarosan amerikai feldolgozás is készül, melyet a Cloverfield rendezője, Matt Reeves jegyez majd. A svéd direktorral az IFC.com munkatársa, Aaron Hillis készített interjút.
"A történetet a mélyben élők nézőpontjából meséljük el, nem a csúcson elhelyezkedőkéből"
2009. április 21. | 22:04

Április 9-tól látható a magyar mozikban Matteo Garrone számtalan díjat nyert filmje, a Gomorra. A Roberto Saviano azonos című, és nálunk is megjelent könyve alapján készült film a nápolyi alvilág bugyraiba vezet minket,nyers és kíméletlen hitelességgel. A rendezővel az Ioncinema munkatársa, Benjamin Crossley-Marra készített interjút tavaly októberben a New York-i Filmfesztiválon, a film amerikai bemutatója alkalmából.
"Aloysius nővér nem a papokkal harcol, hanem a jövővel"
2009. április 9. | 01:04

Március 19-én mutatták be a magyra mozik a Kétely című filmet, melyet idén 5 Oscar-díjra jelöltek, a négy színészi kategória mellett a legjobb adaptált forgatókönyvért is. John Patrick Shanley saját korábbi színdarabjából írta a forgatókönyvet, és rendezte meg a filmet - Shanley egyébként utoljára 1990-ben rendezett filmet, a Joe és a vulkánt. Az író-rendezővel az IFC.com munkatársa, Stephen Saito készített rövid interjút.
  archívum
A titokzatos szerető


Pompeji


A plebejus herceg


Műkincsvadászok


Maisie tudja




SZAVAZÁS
A legjobb film Oscarjára jelölt, és a magyar mozikban bemutatott hét film közül melyiknek adtad volna a díjat?
Amerikai mesterlövész
Birdman avagy (A mellőzés meglepő ereje)
A Grand Budapest Hotel
Kódjátszma
A mindenség elmélete
Sráckor
Whiplash
ARCHÍVUM


Kiemelt támogatónk a Nemzeti Kulturális Alapprogram

Partnereink