odeon.hu    odeonlloyd.com    puskinteka.blogspot.com
FŐOLDALHÍREKMEGJELENÉSKATALÓGUSBOLTFÓRUM
Eseménynapló Megkérdeztük TV ajánló Trailer MOZITUDOR Lapozó Box-office Link Képregény
UNDERG 14h-


HÍREK
Cannes - A japán Kore-eda Hirokazu filmje kapta az Arany Pálmát
Cannes - A magyar versenyfilm nyerte a kritikusok különdíját
A Nem vagyok boszorkány nyerte a 25. Titanic Nemzetközi Filmfesztivált
Zenei és magyar vonatkozású filmek a 25. Titanicon
A Tűzgyűrű: Lázadás ledöntötte a Fekete Párducot az észak-amerikai kasszasikerlista éléről
JÁTSZ/MAN
Catwoman
A HONLAP IZÉJE
A honlap romkom-mestere
MEGKÉRDEZTÜK
\"Elég valószínűtlennek tűnt, hogy Hollywood megvenné valamelyik történetemet!\"
MOLY
Kizökkent idő
Megkérdeztük  
"Nem arról kívántunk drámát forgatni, mi zajlott le a fejükben"
2009. április 9. | 01:04

A múlt héten került a mozikba Michael Winterbottom Berlinben Ezüst Medve-díjat nyert filmje, a Guantanámo, mely három pakisztáni származású brit fiatalember kálváriáját meséli el, akiket Afganisztánban elfogtak, majd a guantanamói bázison több mint két évig tartotak fogva, vádemelés nélkül. A dokumentum- és játékfilmes elemeket vegyítő alkotás a Channel 4 televíziós csatorna gyártásban készült, és annak mnkatársa, Benjie Goodhart beszélgetett a direktorral.

A filmjei témájukat tekintve hihetetlenül széles skálán mozognak. Mi vonzotta ehhez a projekthez?
 
A hírekben hallottunk a Tiptoni Hármakról és olvastunk róluk az újságban. Így hát kapcsolatba léptünk Gareth Pierce-szel, aki az ügyvédjük volt, hogy szervezzen meg egy találkozót. Egyszerre találkoztunk Gareth-tel és a fiúkkal és szerencsére érdekelte őket az ötlet, hogy elmeséljük a történetüket.
 
Milyen volt velük beszélgetni az élményeikről? Együtt járt bármilyen traumával?
 
Ami lenyűgöző volt nekem abban, ahogy elmondták az élményeiket, az az, hogy hármójuk közül ketten még tizenévesek voltak, harmadikuk pedig 21 éves, és mielőtt elindultak volna, egyiküket sem érdekelte különösen sem a vallás, sem a politika – utóbbi még most sem, mikor beszélgettek velünk, a történtek után.  Ami a történetükben megragadott, az az, hogy három átlagos, hétköznapi ember került ennek a különleges történetnek a középpontjába. És amikor mindezt elmesélték, azt a lehető legtényszerűbb módon tettékm, mintha valakik a nyaralásukról meséltek volna – a nyaralásukról a pokolban.

Miért döntött úgy, hogy a filmben váltogatja az interjúkat a megrendezett képsorokkal?
 
Elsősorban úgy tudtuk meg, mi történt velük, hogy elmondták nekünk közvetlen interjúkban. És, ahogy mondtam már, a legmegdöbbentőbb dolog velük kapcsolatban az volt, amit meg is akartunk mutatni az embereknek, hogy ők egyszerű, átlagos brit tinédzserek voltak, akik csak belesodródtak ezekbe az eseményekbe. Nekünk mindannyiunknak azt mondták, hogy a guantánamói foglyok a világ legveszélyesebb terroristái, és ezért volt szüksége rá Amerikának, hogy létrehozza ezt a bizarr börtönt, amikor pedig mi találkoztunk velük, annyira átlagosnak tűntek. Meg akartuk tehát mutatni a különbséget aközött, amilyennek gondolták ezeket az embereket, és a velük való találkozás valósága között. A legegyszerűbb és leghatásosabb módja annak, hogy elmondjuk a történetüket az volt, ha hagyjuk őket ezt elmesélni a filmben.

Volt olyan pillanat, amikor megkérdőjelezte az általuk elmondottakat?
 
Ha egyszer bekerülsz a film elbeszélésmódjába, az, ahogy elmondják a történteket, onnantól kezdve, hogy mi történt velük Afganisztánban, minden teljesen vitathatatlannak tűnik. A saját szavaikkal mondjuk el a történetüket, és megpróbáljuk úgy elmondatni velük, mi történt, mintha az ügyvédjük lennénk. Szóval nem próbálkoztunk azzal, hogy ellenőrizzük, vagy bizonyítékokat, utalásokat keressünk arra, amit mondtak. Ugyanakkor egyáltalán nem akarom még csak azt sugallni sem, hogy úgy gondolom, amit elmondtak, nem igaz; de a szándékunk az volt, hogy mondják el ők a saját történetüket.

Miért mentek először Afganisztánba?
 
Ahogy az a filmben is elhangzik, először egy pakisztáni mecsetbe mentek, ahol az imámtól azt hallották, hogy menjenek Afganisztánba és segítsenek az ottaniaknak bárhogy, ahogy tudnak, a mecset pedig meg is szervezte az emberek útját. Rögtön másnap el is indultak. Hogy mi motiválta őket? Mikor elmesélték,  mi történt velük, beleértve azt is, mikor elfogta őket az Északi Szövetség, konténerekbe rakták, majd Guantanamóba vitték őket, és ahogy bántak velük, szóval mikor mindezt elmondták, olyan volt, mintha csak valakik a nyaralásukról meséltek volna. Valamilyen szinten ez csak egy egyszerű kaland volt. Azt hiszem, részben ez volt az első számú motivációjuk – azt gondolták, érdekes lenne elmenni Afganisztánba De azt hiszem, nagyon bonyolult dolog emberek motivációiról beszélni. Ha például engem kérdezne meg, miért is készítettem el ezt a filmet, mondanék rá valamit, aztán legközelebb valami mást, utána pedig ismét valami teljesen más választ adnék rá. Nagyon nehéz egyetlen dologra redukálni a motivációt. De ők azt mondják a filmben, hogy kíváncsiak voltak Afganisztánra és segíteni akartak az ottani embereken.

Nehéz volt hármójukat meggyőzni, hogy részt vegyenek a projektben? Hogy nyerte meg a bizalmukat? 
 
Először is, kétszer vagy háromszor beszélgettünk velük és az ügyvédükkel, és ez alapján kaptuk meg a felhatalmazásukat, hogy dolgozhassunk a filmen. Ezután az első dolog az volt, hogy Mat Whitecross (a film társrendezője) körülbelül egy hónapot töltött azzal, hogy interjúkat készített velük egy házban. Így a végére egészen jól megismerték Mat-et, nekünk pedig volt egy 650 oldalas interjú-gyűjteményünk. Ez volt tehát a kiindulópont. Mindössze azt kértük tőlük, hogy meséljék el, mi történt velük, mivel nagyon hatásos az előadásmódjuk.

Ahogy a Welcome To Sarajevo estében, úgy itt is híradó-bejátszásokat vágott a filmjébe. Miért gondolta, hogy ez fontos?
               
Igazából több okom is volt rá. Részben, hogy az elbeszélést segítsem, hogy emlékeztessem az embereket, mi történt, hiszen mindannyian láttuk a hírekben, mi zajlik Afganisztánban. Részben azért, hogy szembeállítsam az élményeiket, három ember elfogását azzal, ahogy mi mindezt kívülről láttuk. Mindent, ami elért hozzánk, igazából az amerikaiak vagy az Északi Szövetség kamerái és híradósai nézőpontjából láttuk, ők nem jártak ott, ahol a srácaink. Így tehát kettős nézőpontra van lehetőség – látjuk azokét, akiket éppen bombáznak, velük szembeállítva pedig azokét a riporterekét, akik éppen a bombázókkal voltak. A híradó-bejátszások ezek mellett pedig segítettek abban is, hogy olyan gyorsan és egyszerűen mondjuk el a történetet, ahogy lehetséges.

Miért választott olyan szereplőket, akik korábban még soha nem színészkedtek? 
 
Megpróbáltunk olyanokat keresni, akik amennyire lehetséges, hasonló háttérrel rendelkeznek, mint ők hárman. Hármójuk közül ketten tizenévesek voltak, így hát olyan embereket találtunk, akik korábban még nem sokszor színészkedtek.

Van valami nagyon őszinte és valóságszerű az alakításukban. Sokat improvizáltak?
 
Az volt a szándékunk, hogy megteremtsük a szituációkat és hagyjuk őket elmerülni bennük – ilyen értelemben tehát végig improvizáltak. De nagyon közel kellett tartanunk magunkat mindahhoz, amit a három fiú elmesélt nekünk. Megpróbáltunk ettől olyan kevéssé eltérni, amennyire csak lehetett. A három színész találkozott az igazi fiúkkal és elég sok időt is töltöttek el közösen, úgyhogy tudták, milyenek is ők valójában. Azt hiszem, az interjúink közül is rengeteget elolvastak, úgyhogy ismerték mindazt, amit és ahogy elmondtak nekünk. Azt hiszem, ha csak magukat adták volna, az is épp elég hasonló lenne ahhoz, amilyen Ruhel, Shafiq és Asif, mivel ők eléggé hasonlítanak egymásra. Ugyanakkor nem akartuk, hogy túlzottan a hármójuk közti drámát, az egymáshoz fűződő viszonyukat mutassuk be – csak azt akartuk elmondani, mi történt velük. A film inkább az élményeikről szól, nem arról kívántunk drámát forgatni, mi zajlott le a fejükben.

A három színész milyen kapcsolatba került a történettel? Megérintette őket valamennyire?
 
Újra csak azt tudom mondani, szerintem őket kellene erről megkérdezni. Én azt hiszem, eljutni Afganisztánba, Pakisztánba és Iránba remélhetőleg érdekes és élményekkel teli volt nekik. Hogy ez mélyebb hatással volt-e rájuk, nem tudom.

Dolgozna valaha is Hollywoodban?

Az igazság az, hogy több filmemben, beleértve a legutóbbit, a Bikatökét (A Cock And Bull Story) is, van amerikai pénz. Ha lehetőséged van, hogy olyan filmet készíts, amilyet akarsz, nem érdekes, hol csinálod. Az a helyzet, hogy a legtöbb film, amit gyártunk, a saját ötletünkből készül. Nem úgy történik, hogy valaki odajön hozzánk és megkérdezi: „Nem akar filmet készíteni Guantanamóról?”

Az Ezen a világon (In This World) rengeteg díjat kapott, egy kritikus pedig csak azt mondta róla, ’ez a legjobb brit filmről, amit életemben láttam”. Mégsem kapott nagy nyilvánosságot és nem találkozhatott vele nagyobb közönség. Mennyire zavarja, hogy így bánnak a filmjeivel? Ezért határozta el, hogy a mozi mellett a televízió számára is gyárt filmeket?
 
Az Ezen a világon igazán szűk körű bemutatót kapott itt Angliában, de külföldön szélesebb körben terjesztették, ami egy kicsit elkeserítő volt, ha brit filmrendező vagy, Angliában készítesz filmeket, és mégis, külföldön nagyobb terjesztést kapnak. Általánosabban úgy látom, a honi közönség sokkal ellenállóbb egy idegen nyelvű filmmel szemben, ez pedig részben idegen nyelvű alkotás volt. A Guantánamo esetében az volt az egyik fő érv amellett, hogy a Channel 4 gyártásában készüljön a film, hogy – noha versenyzett Berlinben, és külföldön is bemutatják majd a mozik, hiszen a fogolytáborral foglalkozik, és aktuális kérdésekkel -  minél korábban minél többen látják, annál jobb, és úgy gondolom, egy ilyen történet Angliában nagyobb közönségre számíthat a televízióban, mint a moziban.

A filmnek van egyfajta kampány-eleme is. Milyen hatást szeretne elérni ezzel?
 
Nem hiszem, hogy egy film készítése közben valamilyen reménynek kell táplálnia, hogy különleges hatásokat tud kiváltani. Az igazság az, hogy a filmeknek nincs olyan hatalmas befolyásuk a világ dolgaira. Végül is, azt hiszem, fontosabb az, hogy miként hat az egyénekre, részben pedig, hogy miként hat a három főszereplőre. Ami velük történt, az különleges és rettenetes volt, és azt hiszem, jó, hogy az emberek hallanak erről, és jó, hogy látják, hogy akiket elfogtak, teljesen átlagos srácok voltak. Így szembeállíthatják a kusza valóságot, az igazi emberek életét és jellemét azzal a leegyszerűsített gondolkodással, amit Bush és Blair váltig hajtogat, miszerint ők tudják, kik ezek az emberek, ezek rossz emberek, közben pedig a jó és a rossz harcol egymással, háború zajlik a terror ellen. Ezek a sarkítások roppant megtévesztők és félrevezetők. Ha csak azt nézed, mi történt velük, ráébredsz, hogy a dolgok nem úgy zajlanak, mint az úgynevezett való világban. 



További ajánlatunk
"Elég valószínűtlennek tűnt, hogy Hollywood megvenné valamelyik történetemet!"
2012. december 28. | 16:12

December 20-tól játsszák a magyar mozik a Pi élete című filmet. A The Times a film alapjául szolgáló regény írójával, Yann Martellel beszélgetett. A sikerkönyv írója elmeséli, hogyan lett regényéből az év egyik legjobb filmje úgy, hogy senki sem tett volna nagy téteket annak elkészülésére.
"Ez a legrémisztőbb svéd termék az ABBA óta"
2010. július 19. | 16:07

Július 8-án került a magyar mozikba A tetovált lány című film, amely Stieg Larsson Milennium-trilógiájának első kötetéből készült. Svédorszégban időközben elkészült a másik két kötet filmváltozata is, amerikában pedig már a remake-et tervezik. A rednezővel, a dán Niels Arden Oprevvel az RTÉ Ten munkatársa, Harry Guerin beszélgetett.
"Egyből a gyerekkori emlékeim jutottak eszembe"
2009. július 18. | 15:07

Július 2-án mutatták be a magyar mozik a svéd Tomas Alfredson Engedj be! című filmjét, melyet a magyra közönség már láthatot a tavalyi Titanic filmfesztiválon, és mely elkészülte óta több mint félszáz díjat nyert, szerte a világon. Az eredeti könyvből, John Ajvide Lindqvist nemsokára magyarul is olvasható regényéből hamarosan amerikai feldolgozás is készül, melyet a Cloverfield rendezője, Matt Reeves jegyez majd. A svéd direktorral az IFC.com munkatársa, Aaron Hillis készített interjút.
"A történetet a mélyben élők nézőpontjából meséljük el, nem a csúcson elhelyezkedőkéből"
2009. április 21. | 22:04

Április 9-tól látható a magyar mozikban Matteo Garrone számtalan díjat nyert filmje, a Gomorra. A Roberto Saviano azonos című, és nálunk is megjelent könyve alapján készült film a nápolyi alvilág bugyraiba vezet minket,nyers és kíméletlen hitelességgel. A rendezővel az Ioncinema munkatársa, Benjamin Crossley-Marra készített interjút tavaly októberben a New York-i Filmfesztiválon, a film amerikai bemutatója alkalmából.
"Aloysius nővér nem a papokkal harcol, hanem a jövővel"
2009. április 9. | 01:04

Március 19-én mutatták be a magyra mozik a Kétely című filmet, melyet idén 5 Oscar-díjra jelöltek, a négy színészi kategória mellett a legjobb adaptált forgatókönyvért is. John Patrick Shanley saját korábbi színdarabjából írta a forgatókönyvet, és rendezte meg a filmet - Shanley egyébként utoljára 1990-ben rendezett filmet, a Joe és a vulkánt. Az író-rendezővel az IFC.com munkatársa, Stephen Saito készített rövid interjút.
  archívum
A titokzatos szerető


Pompeji


A plebejus herceg


Műkincsvadászok


Maisie tudja




SZAVAZÁS
A legjobb film Oscarjára jelölt, és a magyar mozikban bemutatott hét film közül melyiknek adtad volna a díjat?
Amerikai mesterlövész
Birdman avagy (A mellőzés meglepő ereje)
A Grand Budapest Hotel
Kódjátszma
A mindenség elmélete
Sráckor
Whiplash
ARCHÍVUM


Kiemelt támogatónk a Nemzeti Kulturális Alapprogram

Partnereink