odeon.hu    odeonlloyd.com    puskinteka.blogspot.com
FŐOLDALHÍREKMEGJELENÉSKATALÓGUSBOLTFÓRUM
Eseménynapló Megkérdeztük TV ajánló Trailer MOZITUDOR Lapozó Box-office Link Képregény
UNDERG nyitva Mihály


HÍREK
Cannes - A japán Kore-eda Hirokazu filmje kapta az Arany Pálmát
Cannes - A magyar versenyfilm nyerte a kritikusok különdíját
A Nem vagyok boszorkány nyerte a 25. Titanic Nemzetközi Filmfesztivált
Zenei és magyar vonatkozású filmek a 25. Titanicon
A Tűzgyűrű: Lázadás ledöntötte a Fekete Párducot az észak-amerikai kasszasikerlista éléről
JÁTSZ/MAN
Catwoman
A HONLAP IZÉJE
A honlap romkom-mestere
MEGKÉRDEZTÜK
\"Elég valószínűtlennek tűnt, hogy Hollywood megvenné valamelyik történetemet!\"
MOLY
Kizökkent idő
Megkérdeztük  
"Ez nem politikai, inkáb történelmi film."
2009. április 9. | 01:04

Sűrűn találkozhatnak a magyar mozibajárók mostanság George Clooney-val; a múlt héten került nálunk mozikba második rendezése, a Good Night, and Good Luck, jövő héttől pedig a Sziriána mellékszerepében találkozhatunk vele. Emellett ott van az Oscar is, ahol a Good Night...-ot hat díjra jelölték, ő maga pedig egyedülálló módon három kategóriában is érdekelt (forgatókönyv, rendezés, mellékszereplő). A McCarthy-korszakot felidéző fekete-fehér drámája kapcsán a CineCon újságírója, Ethan Aames beszélgetett Clooney-val.

- Lehetséges, hogy jön még egy Murrow?

- Lehetséges. Ma is számtalan tehetséges újságíró dolgozik a szakmában. A probléma inkább az, hogy nem hiszem, hogy lenne köztük bárki is, aki el tudná érni, hogy 40 millió ember újra és újra megnézze őt – ez a különbség. Talán jó, hogy soha többet nem lesz már olyan ember Amerikában, akinek feltétel nélkül mindent elhisznek, csakis a személyisége miatt, de nem gondolom, hogy ezt bárki újból el tudná érni. Nem hiszem, hogy ennyi embert rá lehetne venni, hogy nézzék, és hogy esetleg megváltoztassák a gondolkodásmódjukat. Az újságírás két nagy pillanatának egyike az volt, mikor Murrow leleplezte McCarthy-t, a másik pedig, mikor Walter Cronkite hazajött Vietnámból, és kijelentette, ez egy patthelyzet.

- Honnan jött a film ötlete?

- Egy híradó-stúdió padlóján nőttem fel, ahol láttam, hogy dolgozik apám, ezekkel az igazán csodálatos riporterekkel együtt. Murrow pedig mindig is az a szakmai csúcsot jelentette, amire mindenki szeretne eljutni. Az alapja tehát az iránta érzett megbecsülésem volt, valamint tisztelgés apám előtt, és az általa éveken át meghozott áldozatok iránt.

- A forgatás alatt kért az apjától tanácsot?

- Egyetlen dolog volt, amit fontosnak tartott és állandóan mondott nekem, és amiről Grant-tel nagyon sokat beszélgettünk. Azt mondta, minden jelenetnek alaposan nézzek utána, nézzem át a forrásokat és ellenőrizzem le kétszer, hogy ne lehessen belekötni a film hitelességébe. Ezt nagyon fontos volt mondania, mert újabban felbukkant egy nézet, mely szerint McCarthy jogosan járt el, Murrow pedig áruló volt. Apám tehát azt mondta: „Ügyelj a tények helyességére!” és ez volt számunkra a legfontosabb.

- A film egyik legnagyobb erőssége, hogy a végén nem valamiféle lelkesítő szónoklatban tör ki. Gondolt rá valaha, hogy felemelő hangnemben zárja a művet?

- Készítettünk egy montázst a televíziózás legemlékezetesebb pillanataiból, amin követhető volt a hanyatlás folyamata, egészen az OJ-ügyig. Annak az autós üldözésnek a híres képsoraival ért véget az összeállítás, melyben követték a fickót, aki aztán felgyújtotta a kocsiját, levette az összes ruháját, majd fejbe lőtte magát élő közvetítésben. Lehetett hallani a háttérben a hírszobában nevetgélő embereket, aztán hogy valaki megszólal: „Itt a főhíretek.” Erős befejezés lett volna, de végül kihagytuk. Hogy a tényszerűséget fenntartsuk, elhatároztuk, hogy a filmet meghagyjuk eredeti történelmi környezetében, és elhagyjuk a montázst. Nagyon csábító volt a gondolat, hogy megtartsuk, mert igazán nagyot szólt volna, mi megcsináltuk, megvágtuk, megnéztük, és tényleg szerettük, aztán Grant-tel együtt egy teljes napon át ültünk egy szobában, majd azt mondtuk, kivágjuk a kedvenc jelenetünket.

- Úgy érzi, az ön felelőssége, hogy megkérdőjelezze a hatalmat?

- Biztosan felelősség, hogy állandóan megkérdőjelezzük a hatalmat, és nem számít, ki van éppen ott. Az apám Carter, majd Gerald Ford után ment, hogy elnézést kérjen Nixonért. Ez volt a munkája. Úgy hitte, hogy az a hatalom vagy kormány, melyet nem vitatnak vagy nem kérdőjeleznek meg, korrupt (vagy az lehet). Nem hazafiatlanság feltenni ezeket a kérdéseket. A másik dolog, amiről azt gondoltuk, nagyon fontos beszélnünk, az a félelem, melyet ha szélnek eresztenek, a legalapvetőbb emberi jogokat képes porrá zúzni, ez pedig nagyon veszélyes lépés. Harminc évenként egyszer megtörténik, és utána pánikba esünk. Pearl Harbor-ban lebombáztak minket, mi pedig fogtuk a japán származású amerikaiakat, összegyűjtöttük és táborba zártuk őket. Azonban jó oldala is van ezeknek a helyzeteknek, mégpedig az, hogy korrigáljuk a hibákat – a filmet is ezért tartom optimistának. Elveszítjük az eszünket, egy kicsit megijedünk, általában valaki tőkét kovácsol belőle magának, mi viszont helyrehozzuk a hibát – méghozzá a híradósok miatt, mivel tőlük tudjuk meg, mi történt. Nélkülük nem lennének civiljogi mozgalmak, nem lennének női egyenjogúsági megmozdulások, nem lettek volna tiltakozó akciók Vietnám ellen. Ez mind az újságírók érdeme, ezért adjuk meg nekik azt a támogatást, amiről beszélnek.

- Három év telt el az első filmje óta. Ennyire óvatos, mi lesz a következő rendezése?

- Nagyon sok pénzt kerestem azzal. (Nevet.) Tulajdonképpen akkor rendezek, amikor lehetőségem nyílik rá. Megcsináltuk az „Unscripted” sorozatot, amibő öt részt én rendeztem. Igazán öröm volt az a munka, és ez a film nem készülhetett volna el, ha nincs az a sorozat. Rengeteget tanultam a dialógusok csiszolásáról (néhány „trükköt” még a későbbiekben fogunk használni), az improvizációról, és arról, hová kell tenni a kamerát. Igazából a fő kérdés, hogy megtalálom-e azt a forgatókönyvet, ami érdekel, illetve meg tudom-e írni. Ez egy nagyon szubjektív téma, amit elég jól ismerek, úgy értem, életem részévé vált, Grant-tel együtt rengeteg kutatómunkát végeztünk. Eddig két filmet rendeztem, és mindkettő tulajdonképpen a televízióról szólt, ugyanis ez az a világ, amit valójában is ismerek.  Hátrafelé dolgozom – a televíziózás mélypontjával kezdtem, most pedig bemutattam a csúcsot. Azt hiszem, a rádió következik.

- Érdekelte valaha az újságírás?

- Nem, bennem nincs meg a tehetség hozzá, bár próbálkoztam vele fiatalkoromban. Apám az egyik legjobb a szakmában, akit valaha is láttam. Az a fajta ember, aki a megfelelő kérdéseket teszi fel, és nem ismeri a félelmet.

- A kutatómunka folyamán találkoztak bármi olyannal, ami újdonságnak számít, vagy ami a történteket más megvilágításba helyezi?

- A kutatás folyamán megtanulod, mennyire fontos, hogy az eredeti dokumentumokhoz nyúlj vissza. Hogy csak egy példát mondjak: mint néhányan tudják, a hadsereg – McCarthy meghallgatásokról készült egy dokumentumműsor, „Point of Order” címmel. Mikor ezt forrásként akartuk felhasználni, szembesültünk vele, hogy ez – és ezt én mondom, egy ős-liberális – mennyire hihetetlenül manipulatív és rossz, egyszerűen ROSSZ. Van benne egy jelenet, mikor McCarthy üvölt, és ezt olyan tág nézőpontból mutatják, mintha csak Frederick March-ot látnám az Aki szelet vet végén. És amikor megkaptuk az archív anyagokat, és megnéztük mindet, Grant felhívott és azt mondta: „Nem fogod elhinni, ez két különböző napon történt.” A probléma tehát az volt, és erre irányult a munkánk, hogy biztosan a legelső forrásokig kellett visszamennünk, és le kellett fejtenünk mindazt, ami csak a vágószobában rakódott rá.

- Mesélne valamit a filmvégi párhuzamról, ahol McCarthy-t ugyanúgy elnémítják a szenátusban, ahogy Murrow-t a televízióban?

- Azt hiszem, kétségtelen, hogy kettejük összecsapására akkor került sor, mikor mindketten a csúcson voltak, és egyúttal tulajdonképpen ez jelentette mindkettejük pályafutásának végét is. Murrow viszonya Paley-vel ezután egyre csak romlott, és azután a bizonyos ’58-as beszéd után már egyáltalán nem beszéltek. McCarthy-ra pedig ekkortól vártak a meghallgatások, melyek végül a bukásához vezettek. És bár a televízió robbantotta ki, csak az újságok tudósítottak róla, a tévék ehhez túl bátortalanok voltak. Pontosan úgy van, ahogy mondja, ugyanazt művelték mindkettejükkel. Egyiküket sem távolították el, csak háttérbe szorították őket.

- Szomorú vég volt ez.

- Én is úgy gondolom. De a vég általában szomorú.

- Ön szerint ez egy politikai film?

- Nem nevezném nyíltan politikai filmnek. Ez a film egy olyasvalakiről szól, aki megmártózik a politikában, de inkább történelmi filmnek mondanám. Nagyon óvatosan kezeltük a tényeket, hogy ezt egyértelművé tegyük. Ha a film bármiféle vitát gerjeszt, akár az újságíró szakmával, akár a politikával kapcsolatban, az jó, ha pedig nem, hát nem, mi elvégeztük a dolgunkat. Ha egy srác valahol Cincinnati-ban látja ezt egy újságíró iskolában, és elhatározza, a film láttán ő is újságíró lesz, és bizonyos normákat be fog tartani, már nyertünk.



További ajánlatunk
"Elég valószínűtlennek tűnt, hogy Hollywood megvenné valamelyik történetemet!"
2012. december 28. | 16:12

December 20-tól játsszák a magyar mozik a Pi élete című filmet. A The Times a film alapjául szolgáló regény írójával, Yann Martellel beszélgetett. A sikerkönyv írója elmeséli, hogyan lett regényéből az év egyik legjobb filmje úgy, hogy senki sem tett volna nagy téteket annak elkészülésére.
"Ez a legrémisztőbb svéd termék az ABBA óta"
2010. július 19. | 16:07

Július 8-án került a magyar mozikba A tetovált lány című film, amely Stieg Larsson Milennium-trilógiájának első kötetéből készült. Svédorszégban időközben elkészült a másik két kötet filmváltozata is, amerikában pedig már a remake-et tervezik. A rednezővel, a dán Niels Arden Oprevvel az RTÉ Ten munkatársa, Harry Guerin beszélgetett.
"Egyből a gyerekkori emlékeim jutottak eszembe"
2009. július 18. | 15:07

Július 2-án mutatták be a magyar mozik a svéd Tomas Alfredson Engedj be! című filmjét, melyet a magyra közönség már láthatot a tavalyi Titanic filmfesztiválon, és mely elkészülte óta több mint félszáz díjat nyert, szerte a világon. Az eredeti könyvből, John Ajvide Lindqvist nemsokára magyarul is olvasható regényéből hamarosan amerikai feldolgozás is készül, melyet a Cloverfield rendezője, Matt Reeves jegyez majd. A svéd direktorral az IFC.com munkatársa, Aaron Hillis készített interjút.
"A történetet a mélyben élők nézőpontjából meséljük el, nem a csúcson elhelyezkedőkéből"
2009. április 21. | 22:04

Április 9-tól látható a magyar mozikban Matteo Garrone számtalan díjat nyert filmje, a Gomorra. A Roberto Saviano azonos című, és nálunk is megjelent könyve alapján készült film a nápolyi alvilág bugyraiba vezet minket,nyers és kíméletlen hitelességgel. A rendezővel az Ioncinema munkatársa, Benjamin Crossley-Marra készített interjút tavaly októberben a New York-i Filmfesztiválon, a film amerikai bemutatója alkalmából.
"Aloysius nővér nem a papokkal harcol, hanem a jövővel"
2009. április 9. | 01:04

Március 19-én mutatták be a magyra mozik a Kétely című filmet, melyet idén 5 Oscar-díjra jelöltek, a négy színészi kategória mellett a legjobb adaptált forgatókönyvért is. John Patrick Shanley saját korábbi színdarabjából írta a forgatókönyvet, és rendezte meg a filmet - Shanley egyébként utoljára 1990-ben rendezett filmet, a Joe és a vulkánt. Az író-rendezővel az IFC.com munkatársa, Stephen Saito készített rövid interjút.
  archívum
A titokzatos szerető


Pompeji


A plebejus herceg


Műkincsvadászok


Maisie tudja




SZAVAZÁS
A legjobb film Oscarjára jelölt, és a magyar mozikban bemutatott hét film közül melyiknek adtad volna a díjat?
Amerikai mesterlövész
Birdman avagy (A mellőzés meglepő ereje)
A Grand Budapest Hotel
Kódjátszma
A mindenség elmélete
Sráckor
Whiplash
ARCHÍVUM


Kiemelt támogatónk a Nemzeti Kulturális Alapprogram

Partnereink