odeon.hu    odeonlloyd.com    puskinteka.blogspot.com
FŐOLDALHÍREKMEGJELENÉSKATALÓGUSBOLTFÓRUM
Eseménynapló Megkérdeztük TV ajánló Trailer MOZITUDOR Lapozó Box-office Link Képregény
UNDERG nyitva Mihály


HÍREK
Cannes - A japán Kore-eda Hirokazu filmje kapta az Arany Pálmát
Cannes - A magyar versenyfilm nyerte a kritikusok különdíját
A Nem vagyok boszorkány nyerte a 25. Titanic Nemzetközi Filmfesztivált
Zenei és magyar vonatkozású filmek a 25. Titanicon
A Tűzgyűrű: Lázadás ledöntötte a Fekete Párducot az észak-amerikai kasszasikerlista éléről
JÁTSZ/MAN
Catwoman
A HONLAP IZÉJE
A honlap romkom-mestere
MEGKÉRDEZTÜK
\"Elég valószínűtlennek tűnt, hogy Hollywood megvenné valamelyik történetemet!\"
MOLY
Kizökkent idő
Megkérdeztük  
"Ez egy szerelmi történet, tele lelki rezdülésekkel."
2009. április 9. | 01:04

A múlt héten került mozikba az Isten városa rendezőjének, Fernando Merielles-nek első, nemzetközi pénzből forgatott produkciója, a John LeCarré regényéből készült Elszánt diplomata. Ebből az alkalomból készített interjút a Biggie.co munkatársa a brazil rendezővel.

- Kezdjük a film végével! A stáblista alatt szerepel egy mondat John LeCarré-tól – ez hogyan került oda?

- A mondatot szerepeltetni akartam a stáblistán.  Úgy képzeltem, hogy a film vége után rakom be. Ez pontosan úgy szól, hogy a szerző kutatásai alatt szembesült azzal, hogy a történet csak egy üdvözlő képeslap ahhoz képest, amit a gyógyszergyárak művelnek. Elhatároztam, hogy ezt a mondatot a film végére teszem. Megnéztük, de a film vége annyira érzelmekkel teli – hiszen ez egy szerelmi történet, tele lelki rezdülésekkel -, hogy nem működött. Így hát elhatároztuk, hogy a főszereplők neve után jelentetjük meg, ezt azonban a többi színész miatt nem tudtuk megtenni. Aztán pedig a stábtagok neve miatt. Így aztán a befejező képsorok után 30 másodperccel jelenik meg.

- Sokat bíbelődött a történet dramaturgiájával?

- A könyv Tessa halálával kezdődik, és közvetlenül utána kezdődik maga a nyomozás. A forgatókönyvben, és az első vágásunkban is, a történet lineárisan, kronológiai sorrendben zajlott. Megnéztem az első vágást, de nem működött; egyszerűen unalmas volt. Úgyhogy elhatároztuk, hogy hogy elkezdünk kicsit játszani a jelenetekkel, megváltoztatjuk a sorrendjüket, és így másképp közelítjük meg a történetet. A film jelenlegi struktúrája igazából a vágószobában alakult ki, Claire Simpson, a vágó segítségével.

- Meddig tartott így megvágni a filmet – az átlagosnál kétszer hosszabb volt?

- Nem, június közepén kezdtük a vágást és novemberben fejeztük be.

- Mi késztette, hogy elkezdjen foglalkozni a projekttel?

- Számomra ez majdnem csupán a véletlen műve volt. Egy másik filmtervemmel kezdtem foglalkozni – egy olyanéval, amellyel még jelen pillanatban is foglalkozom – így átutaztam a fél világot. Ez a történet hét országban játszódik. Az összes országba elmentünk, hogy helyszíneket keressünk, így Kenyába is, mivel az egyik rész ott játszódik. Két hetet töltöttem ott, majd Londonba kellett utaznom, és ekkor találkoztam Simon-nal (Simon Channing-Williams, a film producere), majdnem teljesen véletlenül. Az irodája mellett kávéztam, egy barátja bemutatott, ő pedig a kezembe nyomta a forgatókönyvet. Csak levette a polcáról és azt mondta: „Olvasd el!” Engem azonban nem érdekelt, mert már valami máson dolgoztam. Aztán mégis elolvastam, és azt mondtam neki, hogy tetszik a történet, de sajnos nem érdekel.  Ő pedig azt mondta: „Készen állunk. Harminc napon belül elkezdheted a forgatást. Gyorsan meglesz.” Végül úgy határoztam, elvállalom ezt a filmet, a korábbi tervemet pedig egy kis ideig pihentetem. Ami előszörre megfogott, az az a véletlen egybeesés volt, hogy a történet Kenyában játszódik. Nagyon akartam ott forgatni, és azt gondoltam, ez az alkalom remek lehetőség rá, hogy megnézzem, hogyan is lehet ott dolgozni.

- Mennyire volt vonzó, hogy a regény nagyban eltér az Isten városának témájától?

- Ez egy nagyon másfajta történet – ez egy karakter-orientált történet, ahol ugyanazt a személyt követed az elejétől a végéig. Soha nem gondoltam rá, hogy ilyen filmet fogok csinálni. Így ez érdekes lehetőségnek kínálkozott. Mikor filmekre gondolok, mindig azokat szeretem a legjobban, melyek több szálon futnak és nagyon sok karaktert mozgatnak – mint ez a film a globalizációról, melyen éppen mos dolgozom. Ez pedig egyetlen fickóról szól. A vágószobában, persze, sokkal bonyolultabbá tettük a felépítést.

- Hogy jellemezné a saját stílusát?

- Ahogy forgattunk, az nagyban „szabadstílusú” volt, ahogy Rachel nevezte. Legtöbbször egyben vettük fel a jeleneteket, az elejétől a végéig. Általában a rendező beállítja a kamerát és a fényeket, a színészek pedig úgy játszanak, hogy az abból a szögből megfelelő legyen. Aztán áthelyezzük a kamerát, ők pedig már annak a szögnek játszanak. Én egyben vettem fel a jelenetet, a színészt pedig megkértem, hogy feledkezzen meg a kameráról. Dokumentarista stílusban próbáltunk forgatni. Néha, ha nem a megfelelő szög szerint dolgozol, vágnod kell, és ettől esetleg a kép, vagy épp a vágás nem lesz a legjobb. Veszítünk ezzel valamit, de pont ezáltal nagyon természetes és jó alakításokat kaphatunk; és Rachel és Ralph alakítása egyszerűen fantasztikus. 

- Ralph azt mondta, sokszor nem volt megelégedve a saját alakításával, és kérte, vegyék fel még egyszer, de Ön azt mondta: "Nem kell, jó volt!"

- Ezt nagyon nehezen viseltem! Számomra ez volt a legnehezebb a film készítése közben. Én mindig meg voltam elégedve az alakításával, ő pedig mégis meg akarta ismételni. Azt mondtam ilyenkor: "Ralph, jó ez - higgy nekem!" Ő pedig azt felelte: Nem, csak még egyszer! Van valami, amit annál a mondatnál még megtehetnék. Majd meglátod!" És soha nem akarta abbahagyni a forgatást. Azt ondtam: "Ralph, te megszállott vagy! Állj meg! Felvettük. Nem tudom, mint változtatnál még. Ez nagyon jó anyag."

- És  milyen volt Rachel?

- Ezek után elkezdtem dolgozni Rachel-lel és ő is ugyanilyen volt! Két megszállott színésszel dolgoztam, és a legnehezebb dolgom az volt, hogy meg kellett győznöm őket, elégedett vagyok. Néha tényleg bosszantó volt! Na jó, csak viccelek, ők tényleg a legjobbat akarták nyújtani, ami nagyon jó egy rendező számára. Látni, mennyire elkötelezettek.

- Miért döntött Rachel mellett?  Ő leginkább hollywoodi filmjeiről híres.

- Először is, találkoztam vele. Valamit épp Los Angelesben forgatott és eljött Londonba, hogy találkozzunk. Akkor épp ott tartózkodtam, és próbáltam mindent megszervezni - forgatási helyszíneken gondolkoztam, a stábon. Rachel elolvasta a regényt és a forgatókönyvet, és végig csak Tessára gondolt. Így amikor Londonba ért, már nálam is sokkal többet tudott a karakterről. Aminek egyszerű találkozónak kellett volna lennie kettőnk között, kiselőadássá változott, melyben elmondta, hogyan kellene alakítani a főhősnőt, leírta minden egyes jelentnél, mik a motivációi, és ő hogyan játszaná. Komolyan mondtam, lenyűgözött. Pontosan tudta, mit kell tennie. Beszéltem más színésznőkkel is, de nem elfelejteni a benyomást, amit ő gyakorolt rám. Ez egyfajta garanciát nyújtott Tessára vonatkozóan. Nem felejtettem el és visszatértem hozzá.

- Mit gondol a filmbeli Justin által megtett utazásról?

- Ralph azt mondta: "Itt van egy ív. A karakter nagyon félénk az elején - unalmas angol fickó. De a végén meg kell változnia. Valamit meg kell változtanunk - de úgy, hogy a valódi karaktere, erkölcsi érzéke nem változik. Megvannak az elvei és azokat meg is tartja." Kezdetben ő egy olyan valaki, aki jó szándékkal és helyesen cselekszik. Ugyanilyen marad a végén is. Van egy pisztolya és bosszút állhatna, de nem akar gyilkolni. Tudja, hogy azok az emberek nem felelősek - elveinek megfelelően gondolkozik és cselekszik.

- Mennyire volt nehéz Kenyában forgatni?

- A nagy kérdés Simon volt, a producer, meggyőzni őt, hogy forgassunk Kenyában. A könyv ott játszódik, Daniel Moi kormányzása idején született. Ő volt az előző elnök, egy nagyon korrupt valaki. A regényben Kenya egy reménytelen helyzetben lévő ország, ahol mindenki korrupt. A könyvet betiltották, és a kormány nem is akarta, hogy leforgassuk a filmet. Ugyanakkor tudták, hogy mindenképpen elkészítjük; legfeljebb elmentünk volna Dél-Afrikába . Végül úgy döntöttek, odamehetünk; így legalább munkalehetőséget teremtünk, és az országot is megmutatjuk. Emellett, hogy Simon-nak meg kellett győzni őket, hogy ott forgathassunk, minden simán ment.

- Barátságosnak találta az ottaniakat?

- Mindenki nagyon barátságos volt. Bár nincs jogom azt mondani, hogy könnyű volt, mert nem én voltam a producer. Ez volt az első alkalom, hogy én csupán rendezőként dolgoztam. Általában a produceri teendőket is ellátom, de ez most nem az én felelősségem volt. Azt tudom, hogy én mindennap ott voltam, és mindig időben el tudtuk kezdeni a forgatást. Nagyon, nagyon jól fogadtak, és ezt mindenki érezte is. Emlékszem, egy nap befejeztük a forgatást négy óra körül, bár hatig lett volna még időnk. Körülöttünk mindenki annyira telve volt önbizalommal, hogy megkértem Rachel-t és Hubert-et (Hubert Koundré színész) hogy járjunk egyet Kiberában, és csináljunk pár felvételt arról, ahogy csak sétálnak. Nem akartam magunkkal cipelni a stábot, hogy tudjanak nyugodtan, mindenfajta feltűnés nélkül mászkálni. Két órán keresztül sétáltak a városban, úgy, hogy csak a hangmérnök volt ott, egy zsinór nélküli mikrofonnal, egy stábtag, hogy ki tudjuk cserélni a negatívot, és én. Egyedül sétáltunk, mert ehhez volt kedvünk...nagyon megnyugtató volt. Nagyon jól éreztük magunkat.


- Mit gondol arról, ahogy a film a brit kormányt ábrázolja?

- Nagyon dühös a britekkel és a gyógyszeriparral szemben - de egyben a svájciakkal és a kanadaiakkal szemben is! Tulajdonképpen, ha a Nairobiban dolgozó briteket nézem, nekem úgy tűnik, ők valóban segíteni próbálnak az országnak. De a gyógyszeripari cégek, ők tényleg átlépik azt a bizonyos vonalat, mindannap, mindenmindenhol, amikor csak akarnak. Az országban nagy szegénység uralkodik mostanában. De ez nem csak Afrikát érintő probléma. Amerikában ugyanaz a gyógyszer, amit megveszel Brazíliában, a duplájába kerül. És senki nem tud tenni semmit ellenük; már a Fehér Házban is ott ülnek! Nem az a baj a gyógyszercégekkel - bár én nem vagyok szakértő, csak egy filmrendező - de a cikkeket olvasva úgy tűnik, nem az az igazi baj a gyógyszercégekkel, hogy úgy bánnak az afrikaiakkal, mint a kísérleti nyulakal. Az árpolitikájukban rejlik a valódi probléma. A gyógyszer ára nem magától a gyógyszertől függ, hanem attól, mennyit hajlandó fizetni érte a kormány. Ez ijesztő.

- Érzett valamiféle nyomást az Isten városa után, hogy erre sikerre rá kell tennie még egy lapáttal?

- Nem hiszem. Először is, 45 évesen kezdtem a karrieremet. Túl idős vagyok, hogy arról gondolkodjak, mások mit gondlnak. Nem törődöm a karrierépítéssel. Nem tervezem, hogy Los Angelesbe költözöm. Otthon szeretnék élni a családommal. Élem a saját életemet. Egyszóval, nem függök a sikertől. Csak a saját kedvtelésem miatt csinálom. Még csak nem is a megélhetés miatt; van egy cégem Brazíliában, ami nagyon jól megy. Megvan mindenem. Nincs szükségem a pénzre és nem akarok elköltözni. De ez függetlenséget nyújt nekem. Természetesen szeretnék jó filmeket készíteni. Mindig a legjobbat próbálom létrehozni, de a nyomás nincs nincs rajtam. Mikor fiatal vagy, karrierben gondolkodsz. Előtted az egész élet, és bizonyítanod kell magadnak. De én vasárnap leszek 50 éves és nekem már nincs szükségem erre. Azt hiszem ez egy nagyon kényelmes helyzet.

- Mivel foglalkozik a cége?

- Leginkább reklámokat készítünk. Ez a legnagyobb ilyen vállalat Brazíliában. De természetesen filmeket is gyártunk. Itt készült az Isten városa is, jelenleg pedig két tévésorozaton és két mozifilmen dolgozunk. Az egyik címe Not By Chance, és egy elsőfilmes rendező munkája. A másik forgatása jövő héten kezdődik, címe Journey Into The Night (Út az éjszakába), ez egy amerikai produkció, főszerepben Brandan Fraser-rel, aki most épp Brazíliában tartózkodik.

- Elárulná, miről szól a globalizációról készülő filmje?

- Persze, ez hat ember életét követi nyomon, akik a világ más-más szegletében élnek. Mindegyikük kapcsolódik valamiképp a másikhoz, de nem tudnak erről. A globalizációról szól, valójában azonban a személyes sorsokról - olyan, mintha egy futó lennél Kenyában.



További ajánlatunk
"Elég valószínűtlennek tűnt, hogy Hollywood megvenné valamelyik történetemet!"
2012. december 28. | 16:12

December 20-tól játsszák a magyar mozik a Pi élete című filmet. A The Times a film alapjául szolgáló regény írójával, Yann Martellel beszélgetett. A sikerkönyv írója elmeséli, hogyan lett regényéből az év egyik legjobb filmje úgy, hogy senki sem tett volna nagy téteket annak elkészülésére.
"Ez a legrémisztőbb svéd termék az ABBA óta"
2010. július 19. | 16:07

Július 8-án került a magyar mozikba A tetovált lány című film, amely Stieg Larsson Milennium-trilógiájának első kötetéből készült. Svédorszégban időközben elkészült a másik két kötet filmváltozata is, amerikában pedig már a remake-et tervezik. A rednezővel, a dán Niels Arden Oprevvel az RTÉ Ten munkatársa, Harry Guerin beszélgetett.
"Egyből a gyerekkori emlékeim jutottak eszembe"
2009. július 18. | 15:07

Július 2-án mutatták be a magyar mozik a svéd Tomas Alfredson Engedj be! című filmjét, melyet a magyra közönség már láthatot a tavalyi Titanic filmfesztiválon, és mely elkészülte óta több mint félszáz díjat nyert, szerte a világon. Az eredeti könyvből, John Ajvide Lindqvist nemsokára magyarul is olvasható regényéből hamarosan amerikai feldolgozás is készül, melyet a Cloverfield rendezője, Matt Reeves jegyez majd. A svéd direktorral az IFC.com munkatársa, Aaron Hillis készített interjút.
"A történetet a mélyben élők nézőpontjából meséljük el, nem a csúcson elhelyezkedőkéből"
2009. április 21. | 22:04

Április 9-tól látható a magyar mozikban Matteo Garrone számtalan díjat nyert filmje, a Gomorra. A Roberto Saviano azonos című, és nálunk is megjelent könyve alapján készült film a nápolyi alvilág bugyraiba vezet minket,nyers és kíméletlen hitelességgel. A rendezővel az Ioncinema munkatársa, Benjamin Crossley-Marra készített interjút tavaly októberben a New York-i Filmfesztiválon, a film amerikai bemutatója alkalmából.
"Aloysius nővér nem a papokkal harcol, hanem a jövővel"
2009. április 9. | 01:04

Március 19-én mutatták be a magyra mozik a Kétely című filmet, melyet idén 5 Oscar-díjra jelöltek, a négy színészi kategória mellett a legjobb adaptált forgatókönyvért is. John Patrick Shanley saját korábbi színdarabjából írta a forgatókönyvet, és rendezte meg a filmet - Shanley egyébként utoljára 1990-ben rendezett filmet, a Joe és a vulkánt. Az író-rendezővel az IFC.com munkatársa, Stephen Saito készített rövid interjút.
  archívum
A titokzatos szerető


Pompeji


A plebejus herceg


Műkincsvadászok


Maisie tudja




SZAVAZÁS
A legjobb film Oscarjára jelölt, és a magyar mozikban bemutatott hét film közül melyiknek adtad volna a díjat?
Amerikai mesterlövész
Birdman avagy (A mellőzés meglepő ereje)
A Grand Budapest Hotel
Kódjátszma
A mindenség elmélete
Sráckor
Whiplash
ARCHÍVUM


Kiemelt támogatónk a Nemzeti Kulturális Alapprogram

Partnereink