odeon.hu    odeonlloyd.com    puskinteka.blogspot.com
FŐOLDALHÍREKMEGJELENÉSKATALÓGUSBOLTFÓRUM
Eseménynapló Megkérdeztük TV ajánló Trailer MOZITUDOR Lapozó Box-office Link Képregény
UNDERG 14h-


HÍREK
Cannes - A japán Kore-eda Hirokazu filmje kapta az Arany Pálmát
Cannes - A magyar versenyfilm nyerte a kritikusok különdíját
A Nem vagyok boszorkány nyerte a 25. Titanic Nemzetközi Filmfesztivált
Zenei és magyar vonatkozású filmek a 25. Titanicon
A Tűzgyűrű: Lázadás ledöntötte a Fekete Párducot az észak-amerikai kasszasikerlista éléről
JÁTSZ/MAN
Catwoman
A HONLAP IZÉJE
A honlap romkom-mestere
MEGKÉRDEZTÜK
\"Elég valószínűtlennek tűnt, hogy Hollywood megvenné valamelyik történetemet!\"
MOLY
Kizökkent idő
Bevezető  
Kedves film iránt érdeklődő látógatónk, felhasználónk, olvasónk a végeken! Jelen rovatunkat tájékoztató-információs rovatnak szánjuk, abban a meggyőződésben, hogy "aki olvas, többet lát". Szeretnénk tájékoztatni mindnyájukat a filmről megjelent friss olvasnivalókkal: könyvek, hazai és külföldi folyóiratok, újságok, filmes szájtok írásainak megjelenéséről. Szeretnénk, ha velünk tartana, nemcsak úgy mint tájékozódni akaró filmrajongó, hanem úgy is mint e rovat önkéntes levelezője, aki megosztaná ismereteit más filmrajongókkal s ezért szívesen felhívná mások figyelmét is olyan, a filmről szóló (a film világához tartozó) írásokra, amelyek véleménye szerint érdekesek. Éppen ezért szívesen vennénk gondolatait-véleményét e rovatban ismertetett írásokról, illetve javaslatait (pontos helymegjelöléssel) a filmkritikáktól a vaskos kötetekig terjedő hazai és külföldi filmszakirodalomból. Mondja el véleményét, írjon, javasoljon!
Lapozó  
A latin-amerikai film megújulásának jellemzői - Kerekasztal-beszélgetés
2012. május 27. | 22:05

A francia Le Monde napilap 2004. október 15-i számában érdekes kerekasztal-beszélgetés szövegét közli, amelynek témája a latin-amerikai film mai helyzete. A felkért szakértők nem térnek ki minden problémára, de a magyar olvasó így is sok érdekes ismeretet szerezhet az amerikai kontinens déli felének igen eltérő filmes helyzetéről.

Az első problémakör: vajon van-e jellegzetes, csak rájuk jellemző karaktere a latin-amerikai filmeknek? A vélekedések szerint ilyen karakter nem határozható meg, sőt inkább a különbségek dominálnak, ám abban az értelemben, hogy ezekben az országokban igen hasonlóak a társadalmi kihívások, s ilyen formán a művészek kénytelen-kelletlen vagy épp szándékosan reagálnak ezekre a kihívásokra, nos, ebben az értelemben van valamiféle közös jegye, ami talán ekként mutatkozik meg és tarthat számot az európaiak érdeklődésére.

Milyen a kolumbiai filmművészet? Kolumbiában igen jelentős a dokumentumfilm-gyártás, az utolsó három évben több mint 50 alkotás készült. De jelentősek a játékfilmek is, így például a La virgen de los sicarios című darab, s decemberben kerül bemutatásra - a Berlinálén a legjobb színésznő alakítását elnyerő -  Maria, Llena eres de gracia, amelyet amerikai rendező forgatott ugyan, de ezen kívül teljes egészében kolumbiai produkció.

Feltehetőleg ezekben az országokban nem lenne jó támogatni ezen a téren az abszolút gazdasági liberalizmust. Inkább egy szélesebb, az egész világra kiterjedő forgalmazói hálózat létrehozásán kellene fáradozni, amely természetesen latin-amerikai alkotások terjesztésével is foglalkozna.

Feltételezések és vélemények szerint a latin-amerikai film létezni tudna a nagy amerikai cégek (majorök) és az Egyesült Államok anyagi támogatása nélkül is. Sőt, a nagy amerikai cégek azok, amelyek megakadályozzák a viszonosságot, vagyis, hogy ezek a művek bejussanak az amerikai piacra. Így aztán azok elsőszámú piaca Európa, mindenekelőtt Franciaország, Spanyolország és Itália, néhány független és nagyon bátor forgalmazó cégnek köszönhetően.

Igaz, hogy a térségben csak két országban van nagy jelentősége a filmművészetnek: Argentínában és Mexikóban. A többiben a televízió a domináns. Ennek szomorú következménye, hogy a nézőknek csak egy(!) százaléka látja a szomszédos országokban készült munkákat.

Az argentin filmek kiemelkedő sikere nemcsak annak köszönhető, hogy jók a készítőik európai kapcsolatai, hanem annak és elsősorban annak, hogy magas művészi értékkel rendelkeznek. Persze felmerülhet a kérdés, vajon az argentin rendezők ma már nem gondolnak-e többet az európai nézőkre, mint a saját mozilátogatóikra.
Ugyanakkor, körülbelül négy év óta nyugodtan beszélhetünk argentin csodáról, arról, hogy Európa felfedezte fiatal rendezőiket. Ez talán annak is köszönhető, hogy az országban évek óta kiemelten foglalkoznak a filmszakemberek képzésével, amelynek most mutatkozik meg az eredménye. Ehhez feltétlen hozzáteendő, hogy ez a fiatal generáció (rendezők, forgatókönyvírók, producerek) összefogott. Az ő munkájuknak is eredménye, hogy ma Argentínában fellendült a kulturális élet (ami persze visszahat a filmművészetre) rájöttek, hogy a kultúrát is "csinálni" kell.

A brazil film hatását némiképp csökkenti, hogy az egyetlen ország, ahol nem spanyolul beszélnek. Mindazonáltal születnek figyelemre méltó művek. A beszélgetők ilyennek nevezik az Istenek városát, de megemlítik az is, hogy Walter Salles Központi pályaudvarát több mint másfél millióan látták Európában.

Az egykoron híres kubai film gyakorlatilag szinte haldoklik napjainkban. Produkciót csak külföldi társproducerrel lehetséges létrehozni, ilyenek meg nagyon ritkák. Mindazonáltal készül egy-egy darab, amelyek közül a Juan Carlos Cremata által rendezett Nada+-nak a bemutatóját kíséri a legnagyobb érdeklődés.

A beszélgetők megegyeznek abban, hogy a latin-amerikai mozi nem nevezhető en bloc baloldalinak, még ha Walter Sallas "Che"-filmjének, Patricio Guzman Allende-jének és Fernando Solanas két órás dokumentumalkotásának (El Memoria del saqueo) párizsi bemutatója ezt a látszatot is kelti. Ezen művek történelmük retrospektív felidézései, amelyben folytak baloldali küzdelmek, harcok. Maga a latin-amerikai valóság ennél összetettebb. A társadalmi problémák megmutatása nem feltétlenül jelent baloldali beállítottságot, a filmek többségéből ma már hiányzik a militáns vonás, s különböző eszmék hatják át a rendezőket.



További ajánlatunk
David Mitchell: Felhőatlasz (Cartaphilus Kiadó)
2012. december 6. | 21:12

Az angol író regénye izgalmas mű, telitalálat a könyv szerkezete, és a kalandok szövése megunhatatlan. Az olvasó mintha Peer Gynt hagymáját fogná a kezébe: ahogy hántjuk le a rétegeket, úgy...
Cormac McCarthy: Átkelés
2012. november 24. | 15:11

November közepén jelent meg a Magvető Kiadó Cormac McCarthy-sorozatában az Átkelés című kötet, a Vad lovakkal megkezdett Határvidék-trilógia második darabja. A regény a nagysikerű Vad...
Matt Bondurant: Fékezhetetlen - A világ legszittyósabb megyéje
2012. szeptember 14. | 13:09

Szeptember 13-tól játsszák a magyar mozik Az ajánlat és Az út rendezője, John Hillcoat filmjét, a Fékezhetetlent. A megtörtént eseményeken alapuló mű az 1920-as években játszódik, és három fivér...
Patti Smith: Kölykök
2012. augusztus 29. | 02:08

Augusztus elején jelent meg a Magvető Kiadó gondozásában Patti Smith Kölykök című könyve; a könnyűzene és a költészet találkozási pontjait kereső legendás énekes-dalszerző fiatalkorának és egy...
Quentin Tarantino: Ponyvaregény (Cartaphilus Kiadó)
2012. május 27. | 22:05

Sokan hiszik (tévesen), hogy egy filmet a főcímtől a stáblistáig egy nekifutásra kell végignézni. Sőt, az emberek többsége nem is hajlandó megszakítani, vagy mondjuk a közepén kezdeni egy film...
  archívum
A titokzatos szerető


Pompeji


A plebejus herceg


Műkincsvadászok


Maisie tudja




SZAVAZÁS
A legjobb film Oscarjára jelölt, és a magyar mozikban bemutatott hét film közül melyiknek adtad volna a díjat?
Amerikai mesterlövész
Birdman avagy (A mellőzés meglepő ereje)
A Grand Budapest Hotel
Kódjátszma
A mindenség elmélete
Sráckor
Whiplash
ARCHÍVUM

Kiemelt támogatónk a Nemzeti Kulturális Alapprogram