John Baxter többnyire Párizsban élő, hivatásos életrajzíró. (Stanley Kubrick életrajza tavaly jelent meg az Osiris Kiadónál.) Profi szerzővel van tehát dolgunk, aki nem válogat az információ-beszerzés módszereiben, de nagyon is megválogatja azt, amit közread. Stílusa egyszerű és fordulatos. Olvasás közben szinte az az érzésünk, hogy nem is olvassuk a történetet, hanem Baxter egy kávéházi asztalnál meséli el nekünk az eseményeket. Vagyis élvezetesen mesél, s feltűnően tartózkodik attól, hogy emelkedettebb filmelemzésekbe bocsátkozzon. Valójában nem a filmek érdeklik, hanem a figura, maga az ember, jelen esetben a filmművészet egyik legnagyobb hatású élő alakja, Steven Spielberg.

Arról, hogy hogyan készült könyve, így ír: "Szerencsére Spielberg az egyik legtöbbet interjúvolt kortárs művész. Jóformán nincs olyan szeglete az életének, legyen az szakmai vagy magánéleti, amely ne került volna nyilvánosságra az évek során. Szinte rögeszmésen kitárulkozik a közönség előtt. Pályafutásának legfényesebb tükre: a mozivászon. Ezekből az interjúkból - sok meg sem jelent közülük - merítettem a könyvhöz. A tényeket számottevően gyarapították az olyan emberekkel folytatott beszélgetéseim, akik ismerik Spielberget, vagy együtt dolgoztak vele. Némelyiküket nem nevezhetem meg, mivel az Amblin Entertainment ragaszkodik ahhoz, hogy alkalmazottai egy életre szóló titoktartási nyilatkozatot írjanak alá." Mindez azt jelenti, hogy a könyv valóban a rendezőről és nem filmjeiről szól, a téma a rendező és nem a filmek. Természetesen szóba kerülnek filmek, előkészületek, gyártási körülmények, szervezési kérdések stb., de aki magukra a Spielberg-alkotásokra kíváncsi, az némiképp csalódni fog. Viszont kárpótolja ezért (ha kárpótolja), annak a sok-sok mindennek az elsorolása, ami mesterünkkel és mesterünk környékén történik. Így aztán bele-beletekinthetünk az amerikai filmkészítés módszereibe, az ottani filmes életbe, a stúdiók világába, a különféle szerződések bonyodalmaiba, színészek, gyártók, rendezők nem mindig egyenes úton járó praktikáiba.

Mindazonáltal John Baxter olykor nem megy a szomszédba egy-két meglepő megállapításért. A Párbajról például ezt írja: "Az egész Párbaj az apák hanyatlásáról szól, arról, hogy a nők átveszik az irányítást, a férfiak pedig elvesztik azt. Nyíltan ödipuszi. Spielberg ezzel adja ki magából, hogy Arnold elhagyta, következésképp szétforgácsolta családját. Spielberg mindig szeretettel beszél húgairól: "egy olyan családból jövök, ahol gyönyörűek a nők" - mondja, amikor középső testvérét, Sue-t Sophia Lorenhez hasonlítja; mégis vegyes érzelmekkel fogadta Sue és legifjabb húga, Nancy 1975-ös döntését, miszerint elhagyják az Egyesült Államokat, és egy izraeli kibucban fognak dolgozni. Az is elszomorította, hogy anyja, Leah ismét férjhez ment, mégpedig egy másik komputermérnökhöz, Bernie Adlerhez. A felszínen szívélyesen viselkedett mostohaapjával, bár megengedett magának vicceket arról, hogy az anyja "előszeretettel viseltetik a nyomtatott áramkör iránt". (105-106.o.) A Párbaj mint ödipuszi probléma? Az apák hanyatlása? (Lehet ellenőrizni: most kapható a Párbaj DVD-n) A lélekbúvárkodás többször elragadja a szerzőt, aki azért nem foglalkozik sokat ilyen és ehhez hasonló "kitérőkkel", hanem lendületesen mesél tovább. Határozottan érezni lehet Baxter szövegén, hogy lankadatlanul érdekes akar lenni. Állandóan. Az olvasó meg kapkodhatja a fejét. Mérhetetlen mennyiségű információt tartalmaz a könyv, de vajon mennyi lesz belőle a fejünkben megmaradó ismeret? Talán annyi, mint egy jó, kávéházbéli beszélgetés után.

Az eredetileg 1996-ban megjelent könyv magyar változatából nagyon hiányzik egy névmutató (és egy filmjegyzék), ami segítené az olvasó eligazodását a név-tengerben. Ehelyett egy odacsapott filmográfiát találunk a kötet végén.

(1997-ben egyébként már jelent meg magyarul könyv Steven Spielbergről: Ben Gordon: Steven Spielberg. A siker listája. (Bp. 1997. Midi-Music Kft.)