Filmtett, 2005, március

Hihetetlenül gazdag tartalommal jelent meg a Filmtett ünnepi, 50. száma,; a félszázadik megjelenéshez méltó tartalommal.
A 104 oldalas szám több mint felét a Film és a televízió címû, nagyon gondosan és jól átgondoltan megszerkesztett támájáról írott töltik meg. A szubjektív hangvételt a szerkesztõbizottság tagjainak személyes vallomása adja meg, amikoris mwegpróbálják feleleveníteni és megfogalmazni viszonyukat-találkozásukat a televízióval.Ám a személyen "felütést" komoly tanulmányok, szemlézések és elemzések követik, amelyek támáját is elég felsorolni, így péládul olvashatunk:
-- Marshall McLuhan, neves tudó médiaelméletérõl,
-- a képernyõn megjelenõ televíziós személyiségekrõl     (testbeszédükrõl),
-- a magyar televíziók reggeli mûsorainak jellemzõirõl,
-- a televíziós sport show-mûsor retorikájáról,
-- a szappan opera és a telenovella viszonyáról,
-- a magyaroszági szappanoperákról,
-- a karácsonyi mûsorkínálatokról,
-- a televíziók szerepérõl a horrorfilmekben,
-- a televíziók filmes magazinjairól,
-- a Duna Televízió filmszerkesztõinek munkájáról,
-- a kliptechnika és az elme viszonyáról,
-- a valóságshow-k történetérõl,
-- a brassói, helyi tévéadás szerkeszti munkájáról,
s igen tanulságos beszélgetést, amelyet Zágoni Balázs készített Gáspárik Attilával, aki a romániai Országos Audiovizuális Tanács alelnöke.

"Az Országos Audiovizuális Tanács egy szabályozó hatóság. Tehát egy olyan keret, mint a közelekedésben a járdaszegély. Ott van, jó, hogy ott van, tudom, hogy ott van. És ritkán megyek neki, mert az nem jó. Mi tudatosítani akartuk az emberekkel azt, hogy ez van, ez a keret az út szélén. Ami azt jelenti, hogy van egy törvény, amit meghozott a román parlament. Ez Romániában a második médiatörvény: az elsõ 1992-ben született, a második 2002-ben. (...)
Megvan a törvény, amelyre nekünk jogunkban áll rendeleteket kidolgozni, amelyek a törvény szellemét tükrözik, ugyanakkor pontosítanak bizonyos dolgokat. Azt mondka a törvény, hogy kiskoruak védelme -- s leír három-négy pontot, a többi a mi dolgunk. Például a filmek pitogrammokkal való ellátása a jobb alsó sarokban. (...)
Ez a piktogrammosdi egy hosszú folyamat volt;bevezettük, nem tetszett a színezése, kicsréltettük. Most már az nem tetszik nekünk, hogy a 12-es meg az AP (felnõtt beleegyezéssel) egyfolytában ki van téve, szerintünk zavarja a filmek struktúráját, ezért kötelezõ az elején bemondani. Minden reklámmegszkítás után öt percig ott kell lennie, utána kivehetik. Ez egy újítás Európában, ilyen nem volt. Mindenhol ott van, de szerintem zavarja a mûélvezetet. Én, ha operatõr volnék, és egy képet komponálnék, a jobb alsó sarokba nem tennék egy piros pontot. (...)
Sikerült beiktatni a törvénybe, hogy ahol kisebbség van,ott a kábelszolgáltatónak kötelezõ módon sugároznia kell a kisebbség nyelvén is. (...)  A jövõben szeretném a magyar nyelvû rádiókban és tévékben használt magyar nyelv minõségét elemezni. Úgy vélem, nagy bajok vannak."
Az 50. szám igen részleetesen (olykor kritikailag is) beszámol a 36 magyar játékfilmszemlén vetített filmekrõl, röviden bemutatva s egy-egy kritika megjegyzéssel fûszerezve olvashatjuk a véleményeket, amely közt sok megszívlelendõ észrevétel is található.
A kortárs bemutatókról szóló kritikai rovaton kívül még érdmes elolvasni (s talán megõrizni is) A svájci film története címû rövid írást is, amely lényegretörõen mutatja be a Calude Goretta, Alain Tanner és Michel Sutter nevével fémjelezhetõ filmmûvészetet.