Gervai András ismert újságíró, filmkritikus könyve a Kádár-korszak filmes történelméről érdeklődik. Interjú-kötet. "Ezt a könyvet - néha szinte akaratom ellenére is - meg kellett írnom - tesz vallomást maga a szerző. Az anyag fogva tartott. Az előzményekhez tartozik, hogy Mozi az alagútban című könyvemben a magyar filmszakma 1990 és 1995 közötti helyzetét vizsgáltam interjúk és dokumentumok segítségével. Különösen drámainak éreztem mindazt, amit a Róna utcai filmgyárban tapasztaltam. Ezért is követtem nyomon a Mafilm lassú leépülését 2001-ig. A kilencvenes évtized vizsgálata után törvényszerűen ébredt fel bennem a kíváncsiság az interjúkban sokszor nosztalgiával emlegetett múlt iránt. Izgatott, hogy valójában milyen is volt ez az elmúlt félévszázad, milyen lehetőségei voltak az értelmes cselekvésnek, s hol húzódtak a falak. A kádárizmust akartam jobban megérteni - s úgy éreztem, ehhez kitűnő médiumként szolgál számomra a film".

Gervai mindenekelőtt filmrendezőket kérdez. Impozáns a névsor: Almási Tamás, Bacsó Péter, Ember Judit, Gaál István, Gazdag Gyula, Gyarmathy Lívia, Herskó János, Jancsó Miklós, Kovács András, Makk Károly, Mészáros Márta. Külön érdeme a kötetnek a neves író, forgatókönyvíró és dramaturg, Kertész Ákos megszólaltatása. És ritka csemege a korszak fő irányító szervezetének, a Filmfőigazgatóság vezetőinek, Papp Sándornak, Szabó B. Istvánnak és Kőhalmi Ferencnek megszólaltatása. A kötet számos dokumentummal egészül ki, például Losonczy Géza levele Radványi Gézához, A filmesek jövedelem viszonyai (1955), Új premizálási és szervezeti rendszer (1963), Herskó János búcsúlevele, A Bástyasétány '74 betiltása és még jónéhány dokumentumrészlet.

Sok érdekes és sok érdektelen dolgot tudhat meg az olvasó ebből a kötetből. És talán bizonyos összefüggéseket is, de főképpen történeteket, véleményeket, amelyek, bármennyire is ellentmondásosnak tetszenek, együttesen voltak jellemzőek a 1989 előtti korszakra. Ember Judit például elmondja a Hagyd beszélni a Kutruczot! című filmje kapcsán, hogy az akkori filmfőigazgató, Kőhalmi Ferenc kifakadt: "Judit, Judit, mit csinált már megint?" "Filmet." "De hát miért nem szólt nekem előtte? Miért nem szólt, hogy mire készül?" "Erre megkérdeztem: ha én elmondom magának, hogy miről akarok filmet csinálni, mit szólt volna?" "Hogy ne csinálja." "Látja, ezért nem szóltam." Később a kötetben ugyanez a filmfőigazgató nyugodtan megállapítja (biztosan nem Ember Juditra célozva): "Az alkotók egy részének olyan kapcsolatai voltak a felső politikai vezetőkkel, amilyenek nekem soha. Volt egy kör, amelyik Aczéllal reggelizhetett, ebédelt, vacsorált. Én soha. Nem azért mondom, mert vágytam rá."
Hát igen. Ez volt a kor - mondanánk kicsit lehangoltan. De nem lehetünk benne biztosak, csak abban, hogy ez is a kor volt. A szubjektív emlékezések persze sok igazságot tartalmazhatnak, jóllehet a kötet jegyzetei és olykor dokumentumai néha ellentmondanak a vallomások egy-egy megállapításának. Mi lehet a történeti igazság akkor?

Erre a nem könnyen megoldható problémára világít rá Gelencsér Gábor is a Filmvilág novemberi számában megjelent, Gervai könyvéről írt kritikájában. (www.filmvilag.hu) A filmtörténetnek "foglalkoznia kell tehát a politika művészetre gyakorolt hatásával, csakhogy miben ragadható meg ez a hatás? A filmes intézményrendszert működtető döntésekben? De hát az akkori kultúrpolitikai irányítás egyik jellegzetessége éppen az volt, hogy a valóban lényeges utasításokat nem adták írásba. Hogy zavaros, áttekinthetetlen helyzetet teremtettek, amelyben állandó bizonytalanságban lehetett tartani a művészeket; hogy nem voltak világos határvonalak - ha volt a korszaknak "kultúrvonala", akkor éppen ez volt az. De hogyan lehet a folyosói beszélgetéseket "kutatni"? Marad a másik lehetőség, a még elérhető szereplők megkérdezése mindarról, amit nem vettek jegyzőkönyvbe. Csakhogy támaszkodhat-e a filmtörténetírás szükségszerűen szubjektív visszaemlékezésekre?  Nyilvánvalóan egyik kérdésre sem lehet megnyugtató választ adni - s ez alighanem a magyar filmtörténetírás nehezen megkerülhető módszertani problémája."