Népszerűnek szánt, mértékkel hasznos, de mindenképp érdekes kötetet jelentetett meg a Gabo kiadó, amikor közre adta 1001 film ismertetését tartalmazó kötetét. A kötet amerikai szerkesztője a film kezdetétől napjainkig válogatott a filmtörténetből, a sor a francia mester, Georges Mélies 1902-ben készült, Utazás a Holdba című filmjével indul és a 2003-as Kill Bill-lel zárul. 100 év 1000 film, mondhatnánk, meg egy a ráadás. A kötet 64 szerzője, köztük a magyar Bori Erzsébet, Nevelős Zoltán, Turcsányi Sándor és Varró Attila világos és érthető formában igyekezett megfogalmazni a filmek cselekmény-ismertetését, olykor-olykor hozzáadva néhány méltató vagy eligazító mondatot. Oykor meg egészen furcsa méltatásokkal is találkozhatunk, de lehet, hogy ez csak európai fejünknek furcsa, hisz a könyv eredetileg Amerikában készült, csak a Gabónak köszönhető villámgyors magyar nyelvű megjelentetése. A kötet magyar szerkesztőjétől, Bori Erzsébettől a következőket olvashatjuk: "S miközben az 1001 film egésze üdítően populáris és demokratikus, kissé torz képet sugall az európai moziról: kontinensünk a szerzői és művészfilm óriásait adta a világnak, de a szórakoztatáshoz ők értenek jobban. Megpróbáltunk erra rácáfolni olyan filmekkel, mint a Sörgyári capriccio, a Zazie a metrón, a Macskajaj vagy A tanú."

A kötetben a következő magyar filmek ismertetései olvashatók: Székely István: Hyppolit, a lakály (1931), Fábri Zoltán: Körhinta (1955), Jancsó Miklós: Szegénylegények (1965), Csillagosok, katonák (1967), Bacsó Péter: A tanú (1969), Makk Károly: Szerelem (1971), Jancsó Miklós: Még kér a nép (1971). Szabó István: Mephisto (1981), Tarr Béla: Sátántangó (1994). 1001 filmből 9 magyar - sok ez vagy kevés? Tarr Béla filmjéről - többek között - így ír a kötet: "Hogyan szolgáltathatunk igazságot ennek a hétórás fekete komédiának, amely sok szempontból a kilencvenes évek leghatásosabb filmjei közé tartozik? A magyar rendező a szerzővel közösen írta a forgatókönyvet, Krasznahorkai László 1985-ös regényéből, amely ördögien szarkasztikus mű: egy tönkrement termelőszövetkezet álmait, üzelmeit, árulásait követi nyomon két egymást követő, esős őszi napon (különböző szereplők nézőpontjából ismétlődően), és később, de még ugyanabban a hónapban... A Sátántangó bevonja a nézőt a szereplők idejébe és terébe; összhatásában erkölcsi súlyt és elbeszélői nyomatékot ad minden egyes felvételnek... A történet látszólag a kommunizmus összeomlásának példázata, de ugyanolyan sokat mond a helyébe lépő kapitalizmus torz formáiról is. Tarr megmutatja, hogy a rendőrség - és az emberi természet - mindenütt ugyanolyan. A mesterien megszerkesztett elbeszélés tárgya nem más, mint a mai világ, s nem azért kell hozzá 450 perc, mert Tarrnak olyan sok mondanivaóla van, hanem azért, mert azt jól akarja elmondani."