odeon.hu    odeonlloyd.com    puskinteka.blogspot.com
FŐOLDALHÍREKMEGJELENÉSKATALÓGUSBOLTFÓRUM
Eseménynapló Megkérdeztük TV ajánló Trailer MOZITUDOR Lapozó Box-office Link Képregény
UNDERG 14h-
CORVIN 14h-


HÍREK
Elhunyt Jonathan Demme, A bárányok hallgatnak rendezője
Mundruczó filmje a jubileumi cannes-i versenyprogramban
Elsőfilmes magyar koprodukció az Un Certain Regard-ban
Cannes-ban debütál a magyar vizsgafilm
A Számi vér nyerte a 24. Titanic Nemzetközi Filmfesztivált
JÁTSZ/MAN
Catwoman
A HONLAP IZÉJE
A honlap romkom-mestere
MEGKÉRDEZTÜK
\"Elég valószínűtlennek tűnt, hogy Hollywood megvenné valamelyik történetemet!\"
MOLY
Kizökkent idő
Bevezető  
Kedves film iránt érdeklődő látógatónk, felhasználónk, olvasónk a végeken! Jelen rovatunkat tájékoztató-információs rovatnak szánjuk, abban a meggyőződésben, hogy "aki olvas, többet lát". Szeretnénk tájékoztatni mindnyájukat a filmről megjelent friss olvasnivalókkal: könyvek, hazai és külföldi folyóiratok, újságok, filmes szájtok írásainak megjelenéséről. Szeretnénk, ha velünk tartana, nemcsak úgy mint tájékozódni akaró filmrajongó, hanem úgy is mint e rovat önkéntes levelezője, aki megosztaná ismereteit más filmrajongókkal s ezért szívesen felhívná mások figyelmét is olyan, a filmről szóló (a film világához tartozó) írásokra, amelyek véleménye szerint érdekesek. Éppen ezért szívesen vennénk gondolatait-véleményét e rovatban ismertetett írásokról, illetve javaslatait (pontos helymegjelöléssel) a filmkritikáktól a vaskos kötetekig terjedő hazai és külföldi filmszakirodalomból. Mondja el véleményét, írjon, javasoljon!
Lapozó  
Patti Smith: Kölykök
2012. május 27. | 22:05

Augusztus elején jelent meg a Magvető Kiadó gondozásában Patti Smith Kölykök című könyve; a könnyűzene és a költészet találkozási pontjait kereső legendás énekes-dalszerző fiatalkorának és egy elveszett generációnak állít emléket művében. A visszaemlékezés főszereplője egy egész életen át visszhangzó szerelem: ám Robert Mapplethorpe, a később világhírű fotóművész még ugyanúgy csak keresi az útját a kötet lapjain, mint Patti Smith, a punk leendő keresztanyja. Történetük mögött ott lüktet a késő hatvanas és hetvenes évek Amerikája, New York excentrikus művészvilága, feltűnik Allen Ginsberg, Andy Warhol, Janis Joplin vagy Jimi Hendrix is. A Kölykök 2010-ben elnyerte az amerikai National Book Awardot.

 Az alábbi részlet az énekesnő és Mapplethorpe sorsdöntő találkozását meséli el:


Nagy   meleg   volt   a   városban,   mégsem   vettem   le   az esőkabátomat. Önbizalmat        adott,    miközben        az utcákat   róttam   munka   után   kajtatva.   Az   önéletrajzomban csak    a  gyárban      lehúzott     hónapokat, a   félbehagyott   tanulmányaimat   és   a   makulátlan   fehér egyenruhámat   tudtam   felmutatni.   A  Times   Square-en kaptam állást egy olasz étteremben. De az első műszak harmadik   órájában   –   miután   ráborítottam   a   parmezános borjúszeletet az egyik vendég tweedzakójára – elbocsátottak.   Mivel   tudtam,   hogy   sosem   lesz   belőlem   igazi pincérnő, alig használt egyenruhámat és a lapos talpú cipőt egy nyilvános mosdóban hagytam. Édesanyámtól kaptam őket, a fehér egyenruhát és a fehér cipőt. Ezekbe vetette boldogulásommal kapcsolatos minden reményét. Most hervadt liliomokként hevertek egy fehér mosdókagylóban.
   Mivel akkoriban magával rántott a St. Mark’s Place sűrű, pszichedelikus hangulata, nem voltam felkészülve a közelgő forradalomra. Valami megfoghatatlan és nyugtalanító  paranoia vibrált   a   levegőben,   pletykák,   szóbeszédek, elkapott félmondatok árulkodtak arról, hogy forradalmi változások vannak készülőben. Próbáltam megfejteni, miről is van szó, ültem a sűrű   marihuánafüstben   –   ez   magyarázhatja   az   álomszerű   emlékképeimet is. Kihullottam a kulturális öntudat hálójából, pedig addig azt sem tudtam, hogy létezik egyáltalán.
   Addig a könyveim világában éltem, többségük a tizenkilencedik században íródott. Számítottam rá, hogy padokon, metrószerelvényeken és  temetőkben kell   majd aludnom,   amíg   nem   találok   munkát,   de   az   állandóan mardosó éhségre nem voltam felkészülve. Vézna teremtés voltam, gyors anyagcserével és nagy étvággyal megverve-megáldva.   Még   a   romantika   sem   tudta   elfojtani bennem az evés utáni vágyat. Még Baudelaire-nek is ennie kellett. Leveleiben többször is említi, mennyire szeretne egy jó sültet és egy pofa sört.
   Munkát kellett   találnom. Megkönnyebbültem, amikor felvettek pénztárosnak a Brentano’s könyvesbolt-hálózat   egyik   külvárosi   üzletébe.   Jobban   szerettem   volna verseskötetek között dolgozni eladóként, mint a világ különböző   tájairól   származó   ékszerek   és  dísztárgyak   árát püfölni a pénztárgépbe, de szívesen nézegettem a távoli vidékek csecsebecséit: a berber karkötőket, a kagylókból készített afgán láncokat, a drágakövekkel kirakott Buddhát. A kedvencem egy perzsa nyaklánc volt. Két, fekete és   ezüstszínű   zsinórral   egymáshoz   erősített,   zománcozott fémlapból állt, leginkább régi és egzotikus skapuláréra emlékeztetett. Tizennyolc dollárba került, ami rengeteg pénznek tűnt. Amikor nem voltak vevők, kivettem a vitrinből, végighúztam ujjamat az ékszer lila felszínébe karcolt  kalligrafikus   jeleken,   és   azon   töprengtem,   honnan származhat.
   Nem sokkal azután, hogy munkába álltam, felbukkant az üzletben az a srác, akivel Brooklynba érkezésem napján   találkoztam.   Egészen   máshogy   festett   fehér   ingben és   nyakkendőben,   olyan   volt,   mint   egy   katolikus   iskola diákja. Elmagyarázta, hogy a Brentano’s belvárosi üzletében dolgozik, és kapott egy kupont, amit itt akar levásárolni. Hosszú ideig válogatott, megnézett mindent, a gyöngysorokat, az apró nippeket, a türkizkék gyűrűket.
   Végül megszólalt:
   – Ezt kérem. – A perzsa nyaklánc volt az.
   – Ó, nekem is ez a kedvencem – mondtam. – Skapuláréra emlékeztet.
   – Katolikus vagy? – kérdezte.
   – Nem, csak szeretem a katolikus tárgyakat.
   – Ministráns voltam. – Elvigyorodott. – Imádtam lóbálni a tömjéntartót.
   Örültem, hogy azt a darabot választotta, amit én is kinéztem magamnak, ugyanakkor szomorú lettem, amiért elviszi. Becsomagoltam, és amikor odaadtam neki, ösztönösen így szóltam:
   – Ne add oda más lánynak.
   Zavarba jöttem, de ő csak mosolygott, és így felelt:
   – Nem fogom.
   Miután elment, hosszan néztem a nyaklánc helyét a fekete bársonyon. Másnap reggelre egy díszesebb darab került a vitrinbe, de hiányzott belőle a perzsa nyakék egyszerű varázsa.
   Az   első   hét   végén   már   támolyogtam   az   éhségtől,   és még mindig nem volt hol aludnom. A boltban hajtottam álomra a fejemet. A mosdóban bújtam el, amíg a többiek elmentek, és miután az éjszakai őr bezárta az üzletet, a kabátomra fekve aludtam el. Reggelente a többiek azt hitték, korán jöttem be dolgozni. Nem volt egy vasam se, és a kollégáim kabátzsebében kutattam apró után, hogy vehessek   magamnak   mogyoróvajas   kekszet   az   automatából. Szinte eszemet vette az éhség, éppen ezért ért sokként, amikor fizetésnapon engem nem várt boríték. Nem tudtam, hogy az első heti bért visszatartják. Sírva mentem hátra az öltözőbe.
   Amikor visszatértem a pult mögé, észrevettem egy fickót, aki lopva engem figyelt. Szakállas volt, hajszálcsíkos inget és szarvasbőr könyökvédős zakót viselt. Az üzletvezető bemutatott minket egymásnak. A pasas sci-fi regényeket írt, és el akart vinni vacsorázni. Húszéves voltam, de anyám figyelmeztetése, hogy sehová ne menjek idegenekkel, még mindig a fejemben visszhangzott. A vacsora ígérete azonban elgyengített, és elfogadtam a meghívást. Reméltem, mivel író, nem lesz vele probléma, bár inkább tűnt színésznek, aki írót játszik, mintsem igazi írónak.
   Elsétáltunk egy étterembe az Empire State Building lábához. Soha nem vacsoráztam még ilyen elegáns helyen New Yorkban. Próbáltam nem túl drága fogást választani, és végül egy kardhalat rendeltem öt dollár kilencvenöt centért, az volt a legolcsóbb az étlapon. A mai napig látom magam előtt, ahogy a pincér leteszi elém a nagy adag krumplipürét és a túlsütött kardhalat. Majd éhen haltam, mégsem   esett   jól   az   étel.   Kényelmetlenül   éreztem   magam,   fogalmam   sem   volt,   hogyan   kezeljem   a   helyzetet, és hogy miért akar velem vacsorázni ez a férfi. Rengeteg pénzt költött rám, és aggódtam, vajon mit vár tőlem viszonzásként.
   Vacsora után besétáltunk a belvárosba. Kelet felé mentünk,   a   Tompkins   Square   parkba, és   letelepedtünk   egy padra. Éppen menekülő-útvonalakon törtem a  fejem, amikor azt javasolta, menjünk fel hozzá egy italra. Ez az a pillanat, gondoltam, amelytől anyám mindig óva intett. Kétségbeesetten körülnéztem, nem tudtam, mit feleljek, amikor megláttam, hogy valaki közeledik. Mintha megnyílt volna egy kapu a jövőből, és imáimat meghallgatva kilépett volna rajta a srác Brooklynból, aki a perzsa nyakláncot választotta. Azonnal felismertem az enyhén görbe lábait és kusza fürtjeit. Farmernadrágot és báránybőr mellényt viselt. Nyakában gyöngysorok lógtak, mint egy hippi pásztornak. Odaszaladtam hozzá, és megragadtam a karját.
   – Szia, emlékszel rám?
   – Persze hogy emlékszem – mosolygott.
   – Segítened kell – hadartam. – Tegyél úgy, mintha a pasim lennél, kérlek!
   – Oké – felelte. Úgy tűnt, egyáltalán nem lepte meg váratlan felbukkanásom.
   Odavonszoltam a sci-fi íróhoz.
   – Ő a barátom – lihegtem. – Engem keresett. Nagyon dühös.   Azt   akarja,   hogy   azonnal   menjek   haza   vele.   – A fickó gyanakodva méregetett minket.
   – Futás – kiáltottam, mire a srác megfogta a kezemet, és rohanni kezdtünk, keresztül a parkon.
   Kifulladva rogytunk le egy ház lépcsőjére.
   – Köszönöm, hogy megmentetted az életemet – mondtam. Zavartan fogadta a hírt.
   – Még be sem mutatkoztam, Patti vagyok.
   – Az én nevem Bob.
   – Bob – ismételtem, és most először néztem meg alaposabban. – Valahogy nem illik hozzád ez a becézés. Hívhatlak Robertnek?



További ajánlatunk
David Mitchell: Felhőatlasz (Cartaphilus Kiadó)
2012. december 6. | 21:12

Az angol író regénye izgalmas mű, telitalálat a könyv szerkezete, és a kalandok szövése megunhatatlan. Az olvasó mintha Peer Gynt hagymáját fogná a kezébe: ahogy hántjuk le a rétegeket, úgy...
Cormac McCarthy: Átkelés
2012. november 24. | 15:11

November közepén jelent meg a Magvető Kiadó Cormac McCarthy-sorozatában az Átkelés című kötet, a Vad lovakkal megkezdett Határvidék-trilógia második darabja. A regény a nagysikerű Vad...
Matt Bondurant: Fékezhetetlen - A világ legszittyósabb megyéje
2012. szeptember 14. | 13:09

Szeptember 13-tól játsszák a magyar mozik Az ajánlat és Az út rendezője, John Hillcoat filmjét, a Fékezhetetlent. A megtörtént eseményeken alapuló mű az 1920-as években játszódik, és három fivér...
Patti Smith: Kölykök
2012. augusztus 29. | 02:08

Augusztus elején jelent meg a Magvető Kiadó gondozásában Patti Smith Kölykök című könyve; a könnyűzene és a költészet találkozási pontjait kereső legendás énekes-dalszerző fiatalkorának és egy...
Quentin Tarantino: Ponyvaregény (Cartaphilus Kiadó)
2012. május 27. | 22:05

Sokan hiszik (tévesen), hogy egy filmet a főcímtől a stáblistáig egy nekifutásra kell végignézni. Sőt, az emberek többsége nem is hajlandó megszakítani, vagy mondjuk a közepén kezdeni egy film...
  archívum
A titokzatos szerető


Pompeji


A plebejus herceg


Műkincsvadászok


Maisie tudja




SZAVAZÁS
A legjobb film Oscarjára jelölt, és a magyar mozikban bemutatott hét film közül melyiknek adtad volna a díjat?
Amerikai mesterlövész
Birdman avagy (A mellőzés meglepő ereje)
A Grand Budapest Hotel
Kódjátszma
A mindenség elmélete
Sráckor
Whiplash
ARCHÍVUM

Kiemelt támogatónk a Nemzeti Kulturális Alapprogram