odeon.hu    odeonlloyd.com    puskinteka.blogspot.com
FŐOLDALHÍREKMEGJELENÉSKATALÓGUSBOLTFÓRUM
Eseménynapló Megkérdeztük TV ajánló Trailer MOZITUDOR Lapozó Box-office Link Képregény
UNDERG nyitva Tamás
CORVIN nyitva Skip


HÍREK
A kalózok vittek mindent az észak-amerikai mozikban
Cannes - A svéd Ruben Östlund The Square című alkotása kapta az Arany Pálmát
Artmozik Éjszakája május 12-én, pénteken
Meghalt Usztics Mátyás színész, rendező
Cannes - Újabb filmekkel bővült a verseny, Polanski új filmjét versenyen kívül mutatják be
JÁTSZ/MAN
Catwoman
A HONLAP IZÉJE
A honlap romkom-mestere
MEGKÉRDEZTÜK
\"Elég valószínűtlennek tűnt, hogy Hollywood megvenné valamelyik történetemet!\"
MOLY
Kizökkent idő
Bevezető  
Kedves film iránt érdeklődő látógatónk, felhasználónk, olvasónk a végeken! Jelen rovatunkat tájékoztató-információs rovatnak szánjuk, abban a meggyőződésben, hogy "aki olvas, többet lát". Szeretnénk tájékoztatni mindnyájukat a filmről megjelent friss olvasnivalókkal: könyvek, hazai és külföldi folyóiratok, újságok, filmes szájtok írásainak megjelenéséről. Szeretnénk, ha velünk tartana, nemcsak úgy mint tájékozódni akaró filmrajongó, hanem úgy is mint e rovat önkéntes levelezője, aki megosztaná ismereteit más filmrajongókkal s ezért szívesen felhívná mások figyelmét is olyan, a filmről szóló (a film világához tartozó) írásokra, amelyek véleménye szerint érdekesek. Éppen ezért szívesen vennénk gondolatait-véleményét e rovatban ismertetett írásokról, illetve javaslatait (pontos helymegjelöléssel) a filmkritikáktól a vaskos kötetekig terjedő hazai és külföldi filmszakirodalomból. Mondja el véleményét, írjon, javasoljon!
Lapozó  
Quentin Tarantino: Ponyvaregény (Cartaphilus Kiadó)
2012. május 27. | 22:05

Sokan hiszik (tévesen), hogy egy filmet a főcímtől a stáblistáig egy nekifutásra kell végignézni. Sőt, az emberek többsége nem is hajlandó megszakítani, vagy mondjuk a közepén kezdeni egy film megtekintését. Emlékezzünk csak arra, amikor az Annie Hallban Woody Allen (alias Alvy Singer) azon veszekszik Annie-vel, hogy már elkezdődött a film, és így ő már nem hajlandó beülni a moziba. Vessék meg érte, nevezzék perverz alaknak, de ha egy másodpercet is elszalaszt a filmből, az már neki nem film. Mert régen ez volt a szokás: ha megvettük a mozijegyet, ki is ültük a műsoridőt.
   Hát nem. Lehet, hogy én is perverz alak vagyok, de mostanában egyre kevésbé tudok egy nekifutásra megnézni filmeket. És ez a Ponyvaregénnyel kezdődött. Ezt a filmet kezdetben egyáltalán nem akartam megnézni. Még nem is láttam, már utáltam. A kilencvenes évek közepén mindenki erről beszélt, mindenkinek tetszett, mindenki fejből idézte, és próbált meggyőzni róla, hogy ez egy zseniális film.
   Világéletemben utáltam a kultikussá váló alkotásokat, és a Ponyvaregény vastagon az volt az első másodperctől kezdve. Simán el tudtam képzelni úgy az életem hátralévő részét, hogy abból kimarad a Ponyvaregény. Kezdeti, ösztönös ellenszenvem idővel már szinte tudatos elutasítássá kövült, amikor véletlenül belefutottam az egyik sokat emlegetett jelenetbe.
   A film vége felé járunk. A két haramia megérkezik egykori barátjukhoz, Jimmie-hez (a filmben maga Tarantino alakítja). A hátsó ülésen ott van egy hulla, akinek véletlenül szétlőtték a fejét, minden csupa vér és agyvelőmaradvány. Nagyon aggódnak, hogy így a reggeli órákban belefutnak valami rendőrjárőrbe, és esetleg kínos magyarázkodásra kényszerülnek. Jimmie készít nekik egy kávét. Jules elkezdi dicsérni a kávét, de Jimmy leinti. „Nem kell mondanod, hogy milyen jó a kávém. Én veszem, tudom, milyen kurva jó… De most éppen nem a kávé érdekel… Amikor behajtottál ide, láttál kint olyan táblát, hogy »Niggerhulla-tároló?«”. Itt kezdtem jobban figyelni.
   Rövidesen megjelenik Wolf, a problémamegoldó, és szemrevételezi a kocsit. No és itt jött az a jelenet, amibe hirtelen és ellenállhatatlanul beleszerettem. Wolf nézi a véres kocsibelsőt, és megjegyzi: „Bent mintha kávészagot éreztem volna…” Elképzeli az ember, hogy micsoda szagok lehetnek ott a kocsiban egy ilyen spontán vérengzés után, ő meg a kávé illatáról elmélkedik. Ez nagyon megtetszett, sokáig nem ment ki a fejemből, és ha valaki azzal jött, hogy milyen jó a Ponyvaregény, rögtön elismertem, hogy ez a jelenet például tényleg zseniális.
   Ezzel viszont horogra akadtam. Idővel egyre több jelenetbe botlottam bele, és egyre inkább meg is kedveltem őket. Továbbra is voltak persze fenntartásaim. Ha például a híres táncjelenetet úgy konferálta fel egy tévéműsor vezetője, hogy: „és most nézzük meg a Ponyvaregény leghíresebb jelentét”, akkor azonnal elkapcsoltam, mert idegesített, hogy ő mondja meg nekem, ennek a filmnek melyik a leghíresebb jelenete. Én egészen más rangsort állítottam fel magamban, de a lényeg az volt, hogy már nekem is volt ilyen rangsorom.
   És ekkor még mindig nem láttam a filmet elejétől a végéig. Nem mellékes, hogy a Ponyvaregény sajátos időkezelése erősen kedvez az ilyen rendhagyó megközelítésnek. Talán épp Tarantino nevéhez kötik a szakítást a lineáris történetmeséléssel, ami különösen a film befejezésnél szembeötlő. A két bérgyilkos kisétál a bárból, miután szépen megosztották egymással a jövőjükre vonatkozó bölcsességeket, mi pedig jól tudjuk, hogy a Travolta által alakított Vincent már rég halott. Nemrég lőtte le Butch, amikor visszament a lakásba azért a karóráért, amit a nője ott felejtett, és Vincent sajnos annyira elővigyázatlan volt, hogy nem vitte magával a puskáját a vécére. Valami könyvet olvasgatott a fajanszon üldögélve, ami egy bérgyilkos esetében végzetes hiba. A néző viszont mindenképp fölényben érezheti magát, mert ő tudja, amit a főhősök még a film végén sem tudnak.
   Nagyon sokáig nem voltam képes megbékélni viszont a film női alakjaival. Idegesítőn ostobának tartottam őket. Rosszul voltam a szinkronhangjuktól, és miután megnéztem a filmet angolul, az eredetitől is. Kirázott a hideg például attól a mondattól, amikor Butch nője azt kérdezi: „Honnan vetted ezt a motorbiciklit?”, amire persze Butch azt feleli, hogy „Ez egy chopper”. Kis időbe telt, míg rájöttem, hogy megint én látom rosszul a helyzetet. Ezek a nőalakok azért ilyenek, mert ilyennek találta ki őket a rendező, és így játszotta el őket egy színésznő. És mihelyt elhittem, amit valaki kitalált, másvalaki pedig eljátszott, én lettem a hunyó.
   Úgyhogy ezek után tényleg nem maradt más hátra, mint leülni, és végignézni a filmet az első képkockától az utolsóig. Most pedig, ha véletlenül nem jut eszembe a film egy mondata, akkor felütöm ezt a könyvet a kérdéses résznél, és elolvasom. A Cartaphilus Kiadó filmforgatókönyv-sorozatának új kötete ugyanis a Ponyvaregény dialógusait adja közre – abban a fordításban amely a film meglehetősen jól sikerült magyar szinkronjának is alapjául szolgált egykor.

Bajtai Zoltán

Quentin Tarantino: Ponyvaregény
Fordította: Schéry András
232 oldal, 2000 Ft
Cartaphilus Könyvkiadó
(A fenti írás eredeti megjelenési helye: Alexandra Könyvjelző Magazin, VIII. évfolyam, 5. szám. 2012. május 88-89. oldal)



További ajánlatunk
David Mitchell: Felhőatlasz (Cartaphilus Kiadó)
2012. december 6. | 21:12

Az angol író regénye izgalmas mű, telitalálat a könyv szerkezete, és a kalandok szövése megunhatatlan. Az olvasó mintha Peer Gynt hagymáját fogná a kezébe: ahogy hántjuk le a rétegeket, úgy...
Cormac McCarthy: Átkelés
2012. november 24. | 15:11

November közepén jelent meg a Magvető Kiadó Cormac McCarthy-sorozatában az Átkelés című kötet, a Vad lovakkal megkezdett Határvidék-trilógia második darabja. A regény a nagysikerű Vad...
Matt Bondurant: Fékezhetetlen - A világ legszittyósabb megyéje
2012. szeptember 14. | 13:09

Szeptember 13-tól játsszák a magyar mozik Az ajánlat és Az út rendezője, John Hillcoat filmjét, a Fékezhetetlent. A megtörtént eseményeken alapuló mű az 1920-as években játszódik, és három fivér...
Patti Smith: Kölykök
2012. augusztus 29. | 02:08

Augusztus elején jelent meg a Magvető Kiadó gondozásában Patti Smith Kölykök című könyve; a könnyűzene és a költészet találkozási pontjait kereső legendás énekes-dalszerző fiatalkorának és egy...
Quentin Tarantino: Ponyvaregény (Cartaphilus Kiadó)
2012. május 27. | 22:05

Sokan hiszik (tévesen), hogy egy filmet a főcímtől a stáblistáig egy nekifutásra kell végignézni. Sőt, az emberek többsége nem is hajlandó megszakítani, vagy mondjuk a közepén kezdeni egy film...
  archívum
A titokzatos szerető


Pompeji


A plebejus herceg


Műkincsvadászok


Maisie tudja




SZAVAZÁS
A legjobb film Oscarjára jelölt, és a magyar mozikban bemutatott hét film közül melyiknek adtad volna a díjat?
Amerikai mesterlövész
Birdman avagy (A mellőzés meglepő ereje)
A Grand Budapest Hotel
Kódjátszma
A mindenség elmélete
Sráckor
Whiplash
ARCHÍVUM

Kiemelt támogatónk a Nemzeti Kulturális Alapprogram