Francia rendező, kritikus. 1949-ben a Sorbonne etnológia szakán tanult, ekkor lett látogatója a diáknegyed filmklubjának s került a filmművészet közelébe. Barátai közé tartozott André Bazin filmesztéta, illetve Francois Truffaut, Éric Rohmer és Jacques Rivette filmrendező. Kritikusként indult: a francia újhullám újságában, a Cahiers du Cinéma-ban publikált. Közben alkalmi munkákkal kereste meg a pénzt, amelyből első rövidfilmjeit forgatta. A már cannes-i díjas Truffaut mutatta be annak a producernek, aki az első nagyjátékfilmjét, a Kifulladásig-ot felvállalta (a mű ötlete is a rendezőtárstól született). Jean-Luc Godard a legmerészebb francia újhullámos rendező lett: megújította a vágástechnikát, az elbeszélés módszerét, felrúgta a jól bevett szabályokat, később az esszéfilmet modernizálta, de készített zenés anti-komédiát és sci-fi paródiát is. "Arról csináltunk jó filmeket, amit ismertünk, és nem arról rosszakat, amit nem ismertünk" - nyilatkozta témaválasztásairól és improvizációs filmkészítéséről. Stílusának egyik meghatározó eleme a képi- és szövegidézet, a művészeti alkotásokra való utalás. A Bolond Pierrot-ban mégcsak a szerelem megváltó erejének hiányában látta és láttatta az élet kiúttalanságát, a Week-endben már a társadalom teljes anarchiájáig jutott el. Stílusát és eszméit sokan követték-követik, egy nemzedék programadó filmkészítőjévé vált.