1968-tól a televíziónál dolgozott rendezőasszisztensként. 1971-74 között elvégezte a Színház- és Filmművészeti Főiskola rendező szakát, 1975-től az MTV rendezője. 1979-81 között a kaposvári Csiky Gergely Színház főrendezője. 1993 óta a Katona József Színház rendezője, de rendszeresen dolgozik a Radnóti Színházban és másutt is. Filmjeiben a történelmi kort és az egyedi ember életét szembesíti, meghatározó számára a művei címében is jelentkező sajátos időfelfogás. A Megáll az időben saját ifjúságát dolgozza fel, ez egyben a legrégebbre ívelő műve is, fekete-fehér dokumentumbejátszásban láthatjuk az '56-os forradalmat. A '60-as éveket a hazugság kialakulásának, a csalás elterjedésének, és az idő, a történések lelassulásának tartja, amely társadalmába talán nem is érdemes belenőni. Az Ajándék ez a nap és az Idő van a '70-es, '80-as éveket mutatja be. A rendező erősen stilizált narrációt alkalmaz, és felbontja a történetvezetést. A cselekmény másodlagossá válik. "Amit nem lehet elmondani, azt mutatni kell!" - vallja. A Tiszta Amerikában a Megáll az idő fiataljainak Amerikába vágyása bukkan elő fő témaként, a főhős - kilépve itteni behatárolt értelmiségi életéből- az Újvilág szabadságát választaná, de azt ott sem leli - vele együtt kell leszámolni álmainkkal is. A részleg egy erdélyi író, Bodor Ádám novellájának feldolgozása, világa keményebb az ittenieknél. (Gothár forgatókönyvtársa az Idő vanban Esterházy Péter volt.) A Haggyállógva Vászka meseszerű stilizáció. A Paszport újra a valóságba vezet, egy Ukrajnából Magyarországra házasodott nő kiszolgáltatottságáról szól. Gothár Péter az egyik legnagyobb filmrendezőnk, alkotásainak esztétikája, formai kísérletezése sosem öncélú, mondanivalójára mindig érdemes odafigyelni!