William Friedkin 1935. augusztus 29-én született Chicago-ban. Az első filmmel kapcsolatos munkahelye egy helyi televíziós társaságnál volt, ahol a több mint kétezer műsorból - amit itt rendezett - a legfontosabb a The People versus Paul Krump című volt, amiért elnyerte a San Francisco-i Filmfesztivál Golden Gate-díját.

Első önálló filmjét Sonny-val és Cher-rel a főszerepben készítette el (Good Times) 1967-ben. Az áttörést természetesen a Francia kapcsolat-tal (The French Connection) érte el, Gene Hackman-nel és Roy Scheider-rel a főszerepben. Heroin, rendőrök, szokatlan kamerakezelés, minden idők egyik leghíresebb autós üldözése, röviden, nagyon röviden talán így lehetne jellemezni ezt a kihagyhatatlan filmalkotást. Öt Oscar-ra volt érdemes (köztük a legjobb rendezésre is), és ezzel Friedkint a legfiatalabb Oscar-győztessé tette az Akadémia.

A Francia kapcsolat után következett Az ördögűző (The Exorcist), amellyel egy olyan mércét állított fel a horror műfajában, amit - talán túlzások nélkül állíthatjuk - a mai napig nem sikerült túlszárnyalni.

A következő ismertebb filmje a Portyán (Cruising) volt, amiben Al Pacino egy sorozatgyilkos felderítése végett a meleg társadalomba beépülő zsarut játszott. A naturális képsorokkal tarkított film nagy felháborodást keltett, elsősorban témája, de nem utolsósorban a fent említett részletek miatt.

Több sikertelen házassága mellett (Jeanne Moreau, Lesley-Ann Down, Kelly Lange) - habár sokszor nagyobb port kavartak magánéleti zűrjei - nem hanyagolta a filmezést. 1991-ben elvette jelenlegi feleségét, Sherry Lansing-et. Ezután következett a Csont nélkül (Blue Chips) című "kosaras" film, a Jade (Jade), majd egy televíziós produkció, a Tizenkét dühös ember (12 Angry Men) kiváló feldolgozása. A nem túl sikeres A bevetés szabályai (Rules of Engagement) után egy régi jól bevált film rendezői változata az Ördögűző 2000 (The Exorcist-The Version You've Never Seen) következett, amely kiadás néhány, eddig még nem látott jelenetet is tartalmazott természetesen felújított képminőséggel.