"Nem tudok meglenni anélkül, hogy ne legyenek igazi barátaim, akikkel lehet együtt gondolkodni, bár a mi életünkben ez egyre nehezebb. Nem hiszem, hogy bárki, aki részese ennek az együttlétnek, ne küzdene ezért, és ne úgy gondolná, ahogy én, hogy jó együtt, hogy együtt kell lenni, együtt kell gondolkodni... Ezt a dolgot, amit filmkészítésnek neveznek, én csak mániákusan tudom csinálni, és csak mániákus emberekkel..." - nyilatkozta 1979-ben a rendező, és ebben a néhány mondatban benne foglaltatik filmjei legfőbb mondanivalója, azaz "egyedül nem megy...", tehát "kell egy csapat".
Sándor Pál 1958-60-ig a Budapest Filmstúdióban laboránsként, gyakornokként, produkciós asszisztensként kezdte a pályát, melyet a főiskolai évek követtek 1961-64 között. Filmjeinek jellemzője az erőteljes stilizácó, bohócai, clown-jai az élet jelképes színpadán bukdácsolnak. Erőteljes fantáziaviláguk, felvállalt erkölcsösségük akkor is továbbrepíti őket, ha légüres térbe kerülnek. Mert azzal ő is tisztában van, hogy a világ most nem a társas kapcsolatokról szól.