Japán rendező, forgatókönyvíró. Filmjeiben a japán történelmi hagyományörzés mellett az európai művészetek felé is nyitott volt, hiszen a nyugati festészetek iskolájában tanult, behatóan foglalkozott Dosztojevszkijjel, de foglalkoott a színházzal is. Először asszisztensként indult Yamamoto Kajiro mellett, majd forgatókönyveket írt. Első önálló rendezése A judo legendája (1943). 1948-ban politikai nézetei miatt kénytelen önálló stúdiót alapítani barátaival, itt készül a velencei nagydíjas, A vihar kapujában (1950). Ezek után főként történelmi-akció/háborús filmeket készített: A hét szamuráj (1954), Véres trón (1957), Éjjeli menedékhely (1957), A testőr (1961), Rőtszakállú (1965). A Dodeskaden (1970) című első színes lélektani drámája sikertelensége után öngyilkossági kísérletet tett. A Derszu Uzala (1975) orosz-japán kooprodukcióban készített filmjéért a legjobb külföldi film Oscar-díját nyerte el. Amerikai pénzből készítette el az Árnyéklovast (1980), majd franciából a Rant (1985). Utolsó Magyarországon bemutatott filmje az Álmok (1990), amely a rendező filmi végrendelete. Shakespeare, Dosztojevszkij, Gorkij feldolgozásokat készített, őt is többször adaptálták pl. Az egy maréknyi dollárért és a Csillagok háborúja című filmben.