Chicago egyik legnagyobb ingatlanügynökségénél nehéz az élet. A sztárügynököt leszámítva mindenkinek rettegnie kell a holnaptól. Az öreg Shelleynek sem megy jól az üzlet, pedig beteg lánya kezeltetéséhez nagy szüksége lenne pénzre. Amikor megtudják, hogy rövidesen elveszítik állásukat, egyikük azt javasolja, rabolják ki az ügynökséget.
Az ingatlaneladás kemény meló. Az ingatlanügynökök dörzsöltek és
kitartóak. Esetleg kicsit fáradtak. Esetleg megbölcsült rókák, mint Shelley (Jack Lemmon), vagy rámenősek, és az eladás kedvéért az ujjuk köré csavarnak bárkit, mint Ricky (Al Pacino). Az ügynök halála a
sikertelenség, és aki sikertelen, képes bármire: árulásra, mint John (Kevin Spacey), akit vezetőként mindenki utál, vagy szabotázsra, mint Dave (Ed Harris), akinek nagy a szája és kicsi a tűrőképessége. Miért
csapnak szét a felgyülemlett feszültségek? Mert utasítás érkezik fentről: aki a legtöbb pénzt hozza a konyhára, azé a dicsőség, plusz egy Cadillac Eldorado. Aki a legrosszabb, az lemarad a másodiknak járó
késkészletről, plusz ki van rúgva. Megindul a taposás, de végül páran olyan trükkösek, hogy saját magukat könyöklik oldalba.
A film, lévén ügyes színdarab-adaptáció, remek esélyt ad a jó alakításokra, és ezt az esélyt egyik Nagy Név sem hagyja ki, még az
alszereplőként megjelenő Alec Baldwin vagy Jonathan Pryce sem. A feldolgozásokban anatómiailag szükségszerűen fellépő sekélyes
díszlet-érzés szertefoszlik, mert a színészek az egyetlen járható utat választják: ráfektetik tehetségüket a dialógokra, és szikrákat szórnak, dagadnak a vitorlák, a flotta szárnyra kap.
Pacino és Lemmon megmutatják, hogyan kell eladni egy darab földet - Oscar- és Golden Globe jelölések, valamint díj a Velencei fesztiválon.
pity
