odeon.hu    odeonlloyd.com    puskinteka.blogspot.com
FŐOLDALHÍREKMEGJELENÉSKATALÓGUSBOLTFÓRUM
Eseménynapló Megkérdeztük TV ajánló Trailer MOZITUDOR Lapozó Box-office Link Képregény
UNDERG 14h-



Napfény
Sunshine
ODEON ÉRTÉKELÉSE 5
LÁTOGATÓK ÉRTÉKELÉSE 7.3

Küldd el emailben!
 
Javítsd az adatbázist!
Írj Te is ajánlót!
Pontozd a filmet!
 
eredeti cím:  Sunshine
év:  2007
nemzet:  angol
hossz:  108 perc
kép:  színes
kiadó/forgalmazó:  Intercom
dialógus:  szinkronizált
műfaj:  sci-fi
STÁBLISTA DVD-INFO
Rendező
Danny Boyle
Szereplő
Cillian Murphy
Rose Byrne
Cliff Curtis
Chris Evans
Troy Garity
Hiroyuki Sanada
Mark Strong
Benedict Wong
Michelle Yeoh
Operatőr
Alwin H. Kuchler
Zeneszerző
Karl Hyde
John Murphy
Rick Smith
Író (Forgatókönyvíró)
Alex Garland
Hang:
5.1
Szinkron:
angol (english), magyar, török
Feliratozás:
angol (english), svéd, finn, magyar, dán, norvég, török
Képarány:
2.35:1
Extra:
alternatív befejezés
audiokommentár(ok)
előzetes(ek)
kimaradt jelenet(ek)
kisfilm(ek)
werkfilm
Alex Garland és Danny Boyle, a 28 nappal később alkotópárosa a horror után a sci-fi műfajba tett kirándulást, ám előző stílusgyakorlatuk remeklését nem sikerült megismételni. A film bejelentésével egy időben a sztori alapkonfliktusa is ismertté vált, mely szerint űrhajósok indulnak a Naphoz, hogy a haldokló égitestet újraélesszék, mielőtt a szoláris tél kipusztít minden életet a Földön. A felütés komolysága rögtön egy direkt DVD-re gyártott videófilmre - vagy ha csúnyát akarok mondani, a 2003-as Mag fordított remake-jére - lenne elegendő. Persze joggal gondolhattuk, hogy Boyle és Garland ennél jóval többet tartogatnak a tarsolyukban...asztronauták spirituális utazását az élet forrásához, vagy egy megdöbbentően új felismerést, mely a Napról szerzett minden eddigi tapasztalatunkat felülírja. Az előbbit ugyan sikerül érinteniük, de olyan suta, felületes módon, hogy ennél még az is jobb lett volna, ha hőseink a Főtáv megbízottjaival lepaktált földönkívüliekre bukkannak, akik egy gigantikus napernyővel takarják az éltető meleget. Az űrhajósok küldetését felkészítő tudományos háttércsapat persze csak annyira lehet profi, hogy megfeleljen a forgatókönyvíró azon szándékának, hogy az ő mulasztásaikkal és figyelmetlenségeikkel kelthessen izgalmat. No, ezekből aztán akad bőven. Némelyikük olyan banális, hogy a laikus nézőben felmerülhet, a kérdés, hogy miért nem automatizálták a küldetést, ahelyett, hogy 16 hónapra összezárt, a cél előtt teljesen labilissá váló személyzetre bízták az emberiség sorsát - másodszor is. A probléma kulcsa abban keresendő, hogy Garland - sok más kollégájával egyetemben - úgy gondolja, hogy a sci-fi műfaj kimerül az olyan technicizált dialógosukban, mint "röppályamódosítás", "gravitációs gyorsítás" vagy "oxigénszint csökkenés". Ha ezekkel kezdünk dobálózni, óhatatlan, hogy a konfliktusok forrása is ezekből fakad majd, így az emberi tényező problémagerjesztő és -kezelő képességében rejlő dramaturgiai lehetőségeknek állítunk korlátot.
Ez a korlát pedig a film utolsó harmadában vág bennünket hasba, amikor egy éles, de rosszul kezelt műfajváltással kidurrantják az utolsó patront, aprópénzre váltva azt, ami a film központi témája lehetett volna.

Bilagit
» Olvasói szinopszis «
2007. április 20. 16:33 - Anev Kámen

Sokakban felmerülhet a kérdés, hogy miért érdemes olyan filmet csinálni, melynek témája, műfaji határai már szültek zseniális alkotásokat, (2001) és horrorba csapó nézhető borzongató-patronokat (Event horizont). Sokak számára felmerülhet az a kérdés is, hogy miért érdemes egy olyan sci-fi-alaphelyzetbe ültetni a történetet, mely akár az emberi tényezőt is kiiktathatná, és agyatlan robothősökkel evickélne végig az ilyen módon oka-fogyott történeten. Egy dolgot azonban tisztázni kell. A sci-fi nem azért létezik, hogy logikus legyen, hanem azért, hogy kiélhessük rajta- általa meg nem élt szorongásainkat, meg nem élhető pozitív, vagy negatív jövőképünket. Ha ezt a jövőképet így, vagy úgy be tudjuk fogadni, az már bőven feljogosíthatja a filmkészítőket arra, hogy előrukkoljanak egy sokszor megrágott, de - a rendezőnek hála - egyénivé kalapált történettel. Pontosan ez történik a Danny Boyle által fémjelzett filmben is. Ne kergessünk ábrándokat, aki nem szereti a sci-fit, annak ez a film mindössze egy vizuális lórugással fog felérni, aki viszont szereti, azt a vetítőtermet elhagyva olyan érzés kerítheti hatalmába, hogy „na valami hasonló élmény lehetett kijönni 1968-ban a moziból az Űrodüsszeia után”. Mindez persze nem a film szellemi értékeinek párhuzamba állítása, hiszen fel sem merülhet a két film megalapozott összehasonlítása, hanem a műfaj újraélesztésére tett kísérlet előtti tisztelgés. A film működik! Gyakran érthetetlen cselekményszövéssel – főleg a film utolsó harmadában-, de értéket képvisel a tudományos-fantasztikus filmek között ugyanúgy, ahogy a „28 nappal később” mutatott valami újat a zombifilmek területén, bár ez sem ízig-vérig az ami, és az sem. Az arányok azonban egy sci-fi esetén fontosabbak lehetnek, mint bármely más filmalkotás esetén. Mennyire szolgálja a cselekmény a látványt, illetve a látvány a cselekményt? Az arányok tekintetében a film hibátlan, pedig ez a dilemma már többször is kifogott szeretett Lucasunkon, és Spielbergünkön is. A Napfény az ő fiatalkori próbálkozásaiknak átgondoltságát idézi. Ajánlom!
Olvasói hozzászólások

Impresszum  |  Kapcsolat  |  Médiaajánlat


RÉSZLETES KERESÉS
cím: eredeti cím:
év:  - 
moziban:
kritika szerzője:
értékelés: -
téka szűrés:
média szűrés:
dialógus nyelve:
nemzet:
DVD
hang:
DVD felirat:
rendező:
szereplők:



író:
műfaj: és és
Rendezési szempont:
Eredmények/
oldal:
 
A titokzatos szerető


Pompeji


A plebejus herceg


Műkincsvadászok


Maisie tudja




SZAVAZÁS
A legjobb film Oscarjára jelölt, és a magyar mozikban bemutatott hét film közül melyiknek adtad volna a díjat?
Amerikai mesterlövész
Birdman avagy (A mellőzés meglepő ereje)
A Grand Budapest Hotel
Kódjátszma
A mindenség elmélete
Sráckor
Whiplash
ARCHÍVUM


Kiemelt támogatónk a Nemzeti Kulturális Alapprogram

Partnereink