Egy számítógépes vállalkozás tulajdonosa, Ravn úgy dönt, hogy eladja a cégét. Ezzel nem is lenne különösebb gond, ha tíz évvel azelőtt, a cég alapításakor ki nem talált volna egy Amerikában élő képzeletbeli főnököt, akire az évek folyamán mindig ráfoghatta a népszerűtlen intézkedéseket. A céget felvásárló izlandi üzletember viszont ragaszkodik ahhoz, hogy személyesen a nagyfőnökkel tárgyaljon. Ezért Ravn felbéreli Kristoffert, a színészt, hogy játssza el a főnököt a szerződés aláírásakor. Ám az események irányítása kicsúszik a kezéből, amikor a cég beosztottjai véletlenül összetalálkoznak a folyosón a sosem látott-régen várt főnökkel, minden bajuk okozójával.
A Dogma filmek vezéralakja, Lars von Trier, legújabb filmjéből kiderül, hogy nemcsak az emberi lélek legmélyebb és legsötétebb bugyraiba képes bevezetni nézőit, hanem a nevettetéshez is remekül ért.
2010. december 5. 23:42 - Nagypál Szabolcs
A tévedések vígjátéka, halmozódó és bonyolódó hazugságok szövevényében. Egyfelől a multicégek kritikáját hozza, ahol az Óz, a nagy varázslóhoz hasonlatos, senki által soha nem látott főfőnökre lehet hivatkozni, egyfajta jó zsaru – rossz zsaru trükként. Másfelől pedig a művészet erejét is boncolgatja, különösen a színész–rendező kapcsolatot, például Antonio Stavro Gambini alakjának szerepeltetésével: ő biztosítja, hogy a történet ne erkölcsi, hanem szépségtani véget érjen. A fölbérelt színész belép a szerepbe, és azontúl a szerep viszi őt tovább, különböző rögtönzések segítségével. A híres dán–izlandi ellentétről is képet kapunk, különösen Fridrik Thór Fridriksson izlandi rendező tolmáccsal súlyosbított szerepeltetésével. Az Automavision programot alkalmazta operatőrként, így behozta a gépet és a véletlent a filmbe: ilyeténképpen az alkotás némileg dogmás beütést mutat.
2011. április 5. 00:04 - Nagypál Szabolcs
Puzsér Róbert és Nagypál Szabolcs a filmről beszélgetnek:
http://www.archive.org/details/2010-12-05_-_ahm
