2012. április 15. 23:48 - Nagypál Szabolcs

Noha a német közelmúltról szól (szerencsére teljesen nosztalgia, Osztalgia nélkül), és ala-pos kutatásokon alapul, az eredmény egy elvont parancsuralmi rendszer képe, az orwelli 1984-es évben, modern allegória. Lassú, érzékeny, alázatos, hömpölygő történet, dráma és politikai keveréke. Florian VON DONNERSMARCK első filmje, ő is írta. Wieser ügynök (Ulrich MÜHE, akiről az élettársa hat éven át jelentett) egy egyszerű kisem-ber, csavar a gépezetben, nem gonosz, nem rosszindulatú, egyszerűen végzi a dolgát, megfigyel és jegyzetel (jelentéstévő nyelvezetben, amelynek jellemzője az embertelen megfogalmazása a legemberibb cselekedeteknek, például a szexről): e tekintetben nem is különbözik olyan nagyon az írótól, aki ugyanezt teszi. Minthogy nincsen saját élete, ezért mások életét teszi bensővé, valamiképpen a sajátjává. Nincs belső monológ, amelyből megismerhetnénk a gondolatait, csak a kifejezéstelen arca és furcsán fénylő szemei. Dreyman (Sebastian KOCH) mindenkire önzetlenül figyel, akivel csak kapcsolatba kerül a környezetében. Christina (Martina GEDECK): a művészi érzékenysége a legtöbbünknél sokkal sebezhetőbbé teszi. A Stasi nem aprózta el a működését: 100.000 fizetett alkalmazottja volt: a rendszerben ugyanis mindenki gyanús (’Az a gyanús, aki nem gyanús.’); a félelem a hűtlenségtől hűtlenné teszi az embert. Mintha az élősködő lehallgatná az anyaszervezetet. A lelki élete széttöredezik mindenkinek e rendszerben: megfigyeltnek, megfigyelőnek, besúgónak egyaránt. Az állambiztonsági ügynök lassan rájön, hogy a mások élik az igazi, a valódi életet; neki a mélyhűtött készétel és a dagadt középkorú prostituált jut. A művészek élete magával ragadja a nagyszerűségével és a szabadságával, azután pedig a választási kényszer összetettségével rokon-szenv ébred benne. A szerelme egyoldalú, kukkolási (voyeurködési) vágy élteti (mert megteheti, és mert jó benne). A legbensőségesebb kapcsolatai pontosan azokkal vannak, akiknek a munkája nyomán tönkreteszi az életét; egy idő után azonban már nemcsak megfigyel, hanem be is avatkozik. A személyes életét föláldozta az államért, de a lelkének egy része időközben odaveszett. A lelkiismereti válságának a fő oka, hogy a főnökei nem államérdekből, hanem kicsinyes szerelmi önzésből kívánják az író vesztét. A film témái a választás, a félelem, a kétség, a gyávaság, valamint a hősiesség nagy kérdéskörei. Mi nézők is mások életét figyeljük, és értékválasztásokat teszünk; majd a figyelmünk a saját életünk felé fordul.