Feliratozás:
angol (english), német, lengyel, svéd, spanyol, olasz, finn, portugál, magyar, dán, norvég, török, arab, román
Képarány:
1.85:1
Extra:
nincs
Rutger Hauer nem mindennapi arcvonása talán csak nehéz természete vagy rossz önmenedzselése miatt kap fényt és lehetőséget igazán jó filmekben. Szárnyas replikánsként már megmutatta szigorú szemeit Ridley Scottnak, és mi is leginkább csak így emlékeztünk rá. Egy ravasz húzással pont a legfontosabb munkaeszközét, a szemét kellett takarékra állítania Noyce kedvéért. Ezzel a lépéssel életművébe már azt is beleírják a mindenre ugró kritikusok, hogy lám, vakot is tud játszani. Egyébként nem sokkal rosszabbul, mint a legnagyobbak. De nem minden öreg rókának van ilyen vakító kék szeme, tehát az alkalmasságot tekintve egált kell megállapítanunk. Az egykori vietnámi veterán Nick (Rutger Hauer) a háborúban elvesztette szeme világát. A dzsungelben a biztos halál várt rá, ám a bennszülöttek megmentették az életét, sőt, új halálos fegyvert adtak a kezébe: a világtalan Nick mesteri kardforgatóvá nemesedett a mocsár rejtett zugai között (masszőri képzést, hogy kapott-e, nem tudni). Évekkel később hősünk úgy dönt, rendezi végre dolgait és felkeresi egykori bajtársát, Frank-et (Terry O´Quinn) hogy bocsánatot kérjen tőle. Megérkezvén látja ám (de inkább hallja), hogy nyakig van a bajban: Frank, mivel remek vegyész, de nyakig van az adósságban, kényszerből átállt a kábítószer kitermelésére. Pedig az őt zsaroló kaszinós nem annyira félelmetes, hát még ha látjuk vadparaszt fullajtárjait… Szóval Frank most a laborban húzza fülét, farkát, így Nick csak exfeleségét és gyermekét találja otthon. A fenyegetési szándékot nyomatékosítandó, a slepp megöli az asszonyt (a puskacsőnél Randall „Tex” Cobb), csak a riadt Billy (Brandon Call) marad életben. A fifikás kardforgatónak most ott van (eleinte koloncként) a gyermek, együtt kell a gyilkosok nyomába eredniük, megvillantva remek gyilkoló képességeit, ha a nagyon is látó gengszterekkel a nyomukban életben akarnak maradni. A délutáni matinék egykori kultikus klasszikusa végre (valahára?) elérhető közelségbe került, nem kell hát vadul a poros videókazikat tekergetni a bambuszbotból elővillanó pengéért. Az öreg Rutger meghitt kapcsolatot alakít ki a gyermekkel és felvigyázóként csak úgy repülnek a kezek és a lábak – sőt, még a szemöldökök is. A gyilkolós részek többsége még teljesen „soft” , hiszen a kaszabolások többnyire vagy szintén szamurájkarddal metszett jelenetekből állnak, vagy egyszerűen rafinált fényviszonyok mellett történnek. Ez egyértelműen a gyermekszereplő miatt van, egyik szülő sem ülteti be nyalókával csemetéjét egy kis gyilokra csak úgy. Magyarán érdekes kis mozicska, amiben lehet hibákat keresgélni, de minek is tennénk, Noyce filmje tisztes futószalagos darab. Szeressük, mert ha ez nincs, talán Roark három maradandó mondata sem következett volna be tizenhat évvel később.
