Feliratozás:
angol (english), svéd, holland, finn, magyar, dán, héber, norvég
Képarány:
2.35:1
Extra:
bevezető kisfilm
1994-ben Steven Spielbeg megvalósította azt, ami - tagadják, vagy sem – minden rendező álma: egy évben, sőt, majdnem egy időben forgatott színtisztán szórakoztató, valamint őszinte szándékkal készült, tetszik, nem tetszik – művészfilmet. Ami pedig még ennél is hihetetlenebb, mindkettő tökéletesre sikerült, olyanra, amely egyszer és mindenkorra beírta magát a hetedik művészet aranykönyvébe; a Jurassic Park nem csupán korát megelőző témaválasztása, a klónozás, hanem forradalmi trükkjei miatt is méltón kerül be a filmarchívumba (amellett, hogy maga idejében minden rekordot megdöntött, s máig minden idők egyik legsikeresebben szereplő filmje), utóbbi pedig VALÓDI művészi ereje miatt lett értékes darab, arról nem is beszélve, hogy egy egész kultúrkör ekkor értesült először a Holokauszt és a Soá mibenlétével. Eltelt 10 év, és Spielberg hasonló vállalkozásba fogott: egyet ide, egyet oda. 2005 júniusában mutatták be a Világok harcát, ami, bár Amerikában egyaránt tetszett a kritikusoknak és a fizetőnézőknek, mindenhol máshol értetlenkedést és csalódást váltott ki. Tom Cruise még a marketing-gépezetet nyomta, mikor a rendező már új projektbe fogott: a München című film újfent Spielberg komolyabb, gondolkodóbb és önmarcangolóbb oldalát volt hivatott megmutatni, már csak témaválasztása kapcsán is.
1972-ben, a Müncheni Olimpia alatt palesztin terroristák egy csoportja beszökött az Olimpiai Faluba, és túszul ejtette az izraeli csapat 11 tagját. Majdnem egynapi, kilátástalanak látszó tárgyalás után megkapták követelésüket: repülők várták őket a repülőtéren, ám még mielőtt felszállhattak volna, golyózápor zúdult rájuk, ők pedig végeztek túszaikkal. A 8 terroristából ötöt lelőttek, háromra börtön várt, ám nem sokkal később, egy Lufthansa-járat eltérítése után kiszabadulhattak. Az események eddig mindenki előtt ismertek - mindenhol megtalálhatók, erről szól a Zuhanás a csendbe rendezőjének, Kevin MacDonald-nak Egy nap szeptemberben című, Oscar-díjas dokumentumfilmje, valamint a történteket dokumentarista hűséggel adja vissza a Borzalom 21 órája című tévéfilm is. Ami ezután következett, hivatalosan soha nem történt meg: a Moszad egy speciális, titokban toborzott kommandót bérelt fel a még életben maradt terroristák likvidálására, 11 olyan személyre, akik valamilyen módon részt vettek a terrorakcióban (róluk szól a Gideon pallosa című film, valamint az annak, és Spielberg munkájának egyaránt forrásául szolgáló, Megtorlás című regény is, melynek szerzője, a magyar származású George Jonas elhatárolódott Spielberg feldolgozásától).
Bár a rendező még ma is a Schindler listáját tartja élete főművének, tudható, hogy erre a forgatásra is évek óta készül. Támadták palesztin és izraeli oldalról egyaránt, forgatás előtt, közben és után egyaránt, a rendező szerint pedig ez már azt bizonyítja, hogy jó filmet készített. Pedig sajnos ez nem teljesen igaz, és ez valószínűleg nem a példátlan tempójú rohammunkának volt köszönhető, mely keretében az első csapó és a premier között alig hat hónap telt el. Az első probléma a karakterrajzban keresendő: néhány kivételtől eltekintve nincsenek igazi jellemek, inkább csak legtöbbször haloványan felskiccelt figurák. Közülük üdítő kivétel a francia informátor, Louis, a Michael Lonsdale által játszott Papa, valamint a főhős Avner (Eric Bana), bár igazából az ő alakja is csak a film végére telik meg élettel, és ez is inkább elsősorban a rajta elhatalmasodó paranoiának köszönhető (a Coppola Magánbeszélgetésének zárlatára rímelő képsor felejthetetlen), mintsem inkább felszínre törő kételyeinek. A baj sokkal inkább a forgatókönyv és a rendezés körül keresendő. A bátor témafelvetés ellenére a kidolgozásról ugyanis ez már sajnos kevésbé mondható el. Nincs valódi drámai súly, ahogy tulajdonképpen nincs igazi konfliktus sem. Spielberg már a film kezdete után nem sokkal jelzi, ő maga mit gondol az akcióról, s ily módon egy tisztességes nézőnek mit kellene gondolnia: a bosszúállás rossz, a párbeszéd jó. Összességében egy újfent profin megrendezett filmet kapunk, csak ez műfajilag inkább akciódús thrillerre emlékeztet, mintsem gondolatébresztő drámára. Néhány kiváló jelenet, pár könnyen áttételesé tehető párbeszéd a haza fontosságáról és a megtorlás értelmetlenségéről (a záró mondatok riasztó hűvössége valóban csontig hatol), valamint egy humanista, de filmnyelvileg kissé egyszerűsített formában közvetített üzenet – a szándék nemes, ezekben az időkben pedig sajnos újfent az, ám a kivitelezésből pont a bátorság hiányzik.
