odeon.hu    odeonlloyd.com    puskinteka.blogspot.com
FŐOLDALHÍREKMEGJELENÉSKATALÓGUSBOLTFÓRUM
Eseménynapló Megkérdeztük TV ajánló Trailer MOZITUDOR Lapozó Box-office Link Képregény
UNDERG 14h-


Fények, nagyváros
Bright Lights, Big City
ODEON ÉRTÉKELÉSE 7
LÁTOGATÓK ÉRTÉKELÉSE -

Küldd el emailben!
 
Javítsd az adatbázist!
Írj Te is ajánlót!
Pontozd a filmet!
 
eredeti cím:  Bright Lights, Big City
év:  1988
nemzet:  amerikai (USA)
hossz:  103 perc
kép:  színes
kiadó/forgalmazó:  Intercom
dialógus:  angol (english) nyelvű
műfaj:  irodalmi adaptáció
dráma
STÁBLISTA DVD-INFO
Rendező
James Bridges
Szereplő
Michael J. Fox
Kiefer Sutherland
Phoebe Cates
Swoosie Kurtz
Frances Sternhagen
Tracy Pollan
John Houseman
Charlie Schlatter
David Warrilow
Dianne Wiest
Sam Robards
Jessica Lundy
Kelly Lynch
Operatőr
Gordon Willis
Zeneszerző
Donald Fagen
Író (Forgatókönyvíró)
Jay McInerney
Hang:
SR
Szinkron:
angol (english), német, spanyol, olasz, francia
Feliratozás:
angol (english), német, svéd, spanyol, olasz, görög, holland, francia, finn, magyar, dán, norvég
Képarány:
1.85:1
Extra:
előzetes(ek)
A 80-as évek elején szinte a semmiből tűnt fel Amerikában egy új írói nemzedék, melyet egyszerűen csak Brat Pack-nek, vagyis magyarul kb. Kölyökfalkának hívtak (az elnevezés utalás a 60-as évek legendás Rat Pack-jére, Frank Sinatra, Dean Martin és Sammy Davis Jr. életérzés- és zeneközösségére). A szemtelenül fiatalon, mindössze huszonegynéhány évesen publikálni kezdő írókban nem csupán koruk, hanem világnézetük, társadalomképük, témáik, és stílusuk is közös volt. Legkiemelkedőbb alakjuk Tama Janowitz (Egy bizonyos korban), vizsgált művünk szerzője, Jay McInerney (Lángos csillag fakul, Az utolsó Savage), valamint a Nullánál is kevesebb-bel hármuk közül legkésőbb jelentkező Bret Easton Ellis, aki aztán 6 évvel később a világra szabadította Patrick Bateman-t. Bár közülük nyilvánvalóan Ellis futott be legjobban, mindannyian a mai napig aktívan írnak, sőt, hatnak egymásra – McInerney 1988-as regényének, az Életem történetének főszereplője, Alison Poole például később Ellis Glamorámájában is feltűnt.
Míg Ellis korai könyveinek tizenéves hősei Kaliforniában élvezik a semmittevést, vagy éppen a kollégiumi Kokszos Keddek és Szittyós Szerdák közti pár órát igyekeznek valahogy átvészelni, a Fények, nagyváros hősei már kikerültek az egyetemről, és épp New York forgatagában próbálkoznak a túléléssel. Jamie Conway 24 éves, reménybeli szépíró, aki nappal egy újság Tényhitelesítő Osztályán gürizik, éjjel pedig egyszerre próbál megfeledkezni monoton, agy- és lélekölő munkájáról, valamint feleségéről, Amandáról, aki egyik percről a másikra hagyta őt faképnél, és választotta helyette a párizsi modellkedést. Szellemben ugyan nem, de önpusztításban kiváló társra talál Tad Allagash-ben, akinél mindig van kokain, és aki biztosan tudja, hol vannak a legjobb nők és a legnagyobb partik (nem mi mondjuk, hanem maga Tad, és persze az éjszakai élet, hogy a legőrültebb bulik mindig az Odeonban vannak – he-he). Jamie élete tehát a robot-parti-robot-parti folyamatosságában telik, és ez az állapot egyre csak rosszabb lesz…
A forgatókönyvet saját regényéből maga McInerney írta, így a film a lehető legnagyobb hűséggel követi a könyvet, néha sorról sorra, sajnos azonban a gondolatok, belső monológok néha kimondattatnak, ezáltal sokat vesztenek értékükből. A színészválasztás is megkérdőjelezhető: bár a gyönyörű Phoebe Cates láttán elgondolkodik az ember, vajon miért csak a Szörnyecskék 1-2 kapcsán emlékszünk rá, Kiefer Sutherland pedig magában hordozza a dekadencia csíráit, Michael J. Fox-ról leginkább a Vissza jövőbe-trilógia, esetleg a Doc Hollywood a világra csodálkozó, még majdnem-kamasz fiúja ugrik be – ő ugyanis egyszerűen hiteltelen a magától és világtól megcsömörlött, kudarcot vallott értelmiségi szerepében, az pedig már végképp elképzelhetetlen róla, hogy egymás után négy csíkot szívjon fel egy női WC fülkéjében. Ami viszont a leginkább hiányzik a filmből, az az a sötét, baljós és depresszív hangulat, ami az írott anyagban még megvolt; ezért pedig valószínűleg a rendező James Bridges és az egyébként kiváló operatőr, Gordon Willis hibáztatható. Az atmoszféra megteremtésében valószínűleg inkább a hitelességre törekedtek (nem volt nehéz dolguk, 1988-ban készült a mozi), így az akkori csillogó, flitteres látványvilág és a szintipop-számok határozzák meg a látványt és a hangzást, ahelyett, hogy egy borúsabb, elvonatkoztatottabb világot ábrázoltak volna. Ez pedig azzal együtt fájó különösen, hogy ezt megteremtette akár Paul Schrader az Amerikai gigolóban, akár Roger Avary az A vonzás szabályai-ban. A Fények, nagyváros azonban még így is páratlan és korai látlelet egy korról és arról a generációról, melynek tagjai ekkor még nincsenek annyira szem előtt, ám amely egy évtizeddel később már az X előtagot teheti saját neve elé.

TomTom
Olvasói hozzászólások

Impresszum  |  Kapcsolat  |  Médiaajánlat


RÉSZLETES KERESÉS
cím: eredeti cím:
év:  - 
moziban:
kritika szerzője:
értékelés: -
téka szűrés:
média szűrés:
dialógus nyelve:
nemzet:
DVD
hang:
DVD felirat:
rendező:
szereplők:



író:
műfaj: és és
Rendezési szempont:
Eredmények/
oldal:
 
A titokzatos szerető


Pompeji


A plebejus herceg


Műkincsvadászok


Maisie tudja




SZAVAZÁS
A legjobb film Oscarjára jelölt, és a magyar mozikban bemutatott hét film közül melyiknek adtad volna a díjat?
Amerikai mesterlövész
Birdman avagy (A mellőzés meglepő ereje)
A Grand Budapest Hotel
Kódjátszma
A mindenség elmélete
Sráckor
Whiplash
ARCHÍVUM


Kiemelt támogatónk a Nemzeti Kulturális Alapprogram

Partnereink