Feliratozás:
angol (english), magyar, bolgár, török, horvát, szlovén, román, szerb
Képarány:
1.85:1
Roald Dahl meséjéből Tim Burton készített újabb filmet, melynek első feldolgozása még 1971-ben készült Gene Wilder-rel a főszerepben. Állítólag az író maga nem szerette azt a filmet, ám sajnos már nem ismerhetjük meg a véleményét eme újabb darabról, az viszont mindenképp bíztató, hogy özvegye elragadtatással nyilatkozott róla. A becsületes és jóindulatú kisfiú, Picúr Charlie szüleivel és nagyszüleivel él nagyon nagy szegénységben. Amikor a titokzatos Csokigyár (melyről senki sem tudja, hogy kik dolgoznak benne) még titokzatosabb tulajdonosa, Willy Wonka (akit már hosszú éve óta nem látott senki) kihirdeti, hogy öt tábla csokoládéba aranybilétákat rejtett, melyek megtalálóit majd meginvitálja gyárába, felbolydul a világ. Az első négy jegyet négy
borzasztóan irritáló gyerek kapja meg: az akaratos és elkényezetett brit Veruca Só, a mindenevő bajor legény, Augustus, a rekordcentrikus rágógumibajnok Violet Nyálias (a kedvencem), valamint az okoskodó komputer- és videójátékzseni Tévé Mike. Charlie hatalmas szerencse folytán szintén szert tesz egy jegyre és illusztris társaival, valamint az őket kísérő szülőkkel az oldalukon belépnek a gyárba, ahol maga az excentrikus Willy Wonka lesz az idegenvezetőjük. Odabent aztán egyik ámulatból a másikba esnek: a sípoló, kattogó, zakatoló masinák egymás után ontják magukból a különféle ehető csodákat: van itt csokoládé-vízesés, színes nyalóka-erdő, legelhető mentoloscukor-fű és kísérleti fázisban lévő háromfogásos rágógumi. Wonka gyárának apró munkásai, az Umpa-lumpák szorgosan végzik dolgukat, ám emellett egy másik fontos feladatuk is van: ők éneklik el a tanulságokat a pórul járt gyerekeknek és szüleinek. Egy bizonyos kisfiúnak azonban nem kell gúnyos dalt előadniuk, és ő lesz az, aki kiérdemli Wonka legnagyobb ajándékát.
Hat évvel a halálpontos Álmosvölgy legendája után Tim Burton, Danny Elfman és Johnny Depp nyerő triója ismét összeállt, hogy megint egy kiváló élménnyel gazdagítson bennünket. A Nagy halat követően sajátos látásmódú direktorunk ismét sikert könyvelhet el, ezzel eloszlatva azt a hipotézist, mely szerint csak minden második filmje talál utat a közönséghez.
2005. augusztus 25. 23:57 - AgnusDei
Tim Burton nem okozott csalódást! Legújabb filmjében ismét egy elragadó fantáziavilágot ötvöz jelenünkkel, s egyszerre visszafogott társadalomkritikát is rejt a Charlie és a csokigyár. Az önzöséget, mohóságot, gátlástalanságot kiválóan castingolt szereplökkel sikerül példáznia, ebben persze igen nagy segítségére van századunk egyik legnevesebb meseírója, Roald Dahl, aki gyermekkorában szintén saját csokoládégyárról álmodozott. Az ábránd nem vált valóra, de gyermek és felnött olvasói egyaránt élvezik szürreális tanmeséit, groteszk karaktereit. A Tim Burton-Johnny Depp páros köztudottan zseniális, hozzájuk társulnak a bájos öregek, akik Charlie nagyszüleit alakítját, és persze az Én, Pán Péterböl már jól ismert Freddie Highmore, alias Charlie. Szót kell ejtenem a már ismerösen csengö dallamokról, melyek Danny Elfman jóvoltából zengenek a hangszórókból.
Johnny Deppnek (róla sajnos képtelen vagyok elfogultság nélkül beszélni) igazán testhezálló a szerep, pompásan játsza a magányos, extravagáns, különc figurát, Willy Wonkát, akinek mindene megvan, sikeres, mégsem teljes az élete, persze csak a film végén derül ki számára, mi okozta a tátongó ürt kamaszkora óta sebzett lelkében...de ezt nem árulom el, nézze meg mindenki, aki kedveli a Burton-féle sajátos dimenziót! Jó szórakozást!
AgnusDei
