Extra:
audiokommentár(ok) előzetes(ek) interjúk tv spot werkfilm
A nagyjából 2000-ben elkezdődött képregényfilm-hullám idén elérte tetőpontját: nem csak azért, mert ezen a nyáron kapunk még Batmant és Fantasztikus Négyest, hanem azért is, mert az újkeletű trend fejlődésében egy komoly evolúciós lépés következett be. A képregényfilmekből Frank Miller és Robert Rodriguez (Tarantino vendégrendezésével) megszülte az első filmképregényt.
A három, egymáshoz lazán kötődő történet mintha a Ponyvaregényt idézné, itt-ott bepottyanó karakterekkel egy-egy másik sztoriból. A noir hangulatú mesék egytől-egyig gyilkosságról, bosszúról, szenvedélyről és árulásról szólnak, mindez olyan magas erőszakmutatóval, mely jócskán túllépi a közízlés skálájának felső határát. Forgatókönyvírót ne is keressünk a stáblistán, a két rendező nem alkalmazott egy harmadik személyt, hogy a szöveget a köz számára fogyaszthatóvá, a dramaturgiát pedig a bevett klisék alapján tálalhatóvá tegye. A teljes szöveg egy az egyben Frank Miller képregényéből jött át, így torzításnak nyoma sincs. Bár a filmből hiányoznak egyes részek, ám becsülettel leforgatták ezeket is, és a DVD-kiadványon szerepelni fognak. A film egyik fontos szórakoztató értéke szokatlan vizuális megvalósításában rejlik. A bevett storyboard-metódus helyett itt magukat a képregények paneljeit használták storyboardnak, így akik forgattak már Sin City-füzeteket, tucatszám ismerhetnek majd fel beállításokat. A fekete-fehér színvilág megint csak a forrásműhöz kanyarodik vissza, mindössze egy-két fontosabb, hangsúlyozandó részlet kapott határozott színezetet. A Bűn Városa teljes egészében digitális háttér előtt készült (HD kamerára), így szabadon és kötetlenül sikerült a füzetekre jellemző komor, szürreális palettát biztosítani. Sajnálatra méltó, hogy egyetlen digitális kópia sem érkezett hazánkba, viszont a magyar szinkron egy-két kevésbé sikerült választástól eltekintve kiemelkedő. Hallhatóan minden közreműködő elkapta az eredeti színészek által tolmácsolt mogorva, borízű, iszonyat keménységet sugárzó előadásmódot. És ez manapság ritkán mondható el egy magyar változatról.
A Sin City nem hasonlítható semmilyen korábban készült képregényadaptációhoz és úgy általában véve semmilyen eddig látott filmhez sem. Rodriguez szerint nem is adaptáció ez, hanem egyfajta fordítás, amolyan grafikus filmnovella. És a folytatás már garantált.
