Extra:
alternatív befejezés audiokommentár(ok) bakiparádé dokumentumfilm(ek) előzetes(ek) interjúk
Ha valaki megírja két sikeres film forgatókönyvét, talán a harmadik darab rendezését rá is bízthatjuk - így gondolkodhattak a New Line vezetői, amikor David S. Goyer főállású forgatókönyvírót megbízták a Penge: Szentháromság levezénylésével. Mivel az írás továbbra az ő feladata maradt, a szerteágazó kihívások talán kicsit meghaladták képességeit. Hiába a Kill Billen edződött RZA muzsikája, az Imaginery Forces báboskodása a látványvilág felett, egy ilyen típusú film csak annyira jó, amennyire meggyőző a negatív figura. Nos ebben a tekintetben a Szentháromság nagyot hasal. A vámpírok által életre keltett Drakulát alakító Dominic Purcell egy Seagal filmben alakíthatná az ottani rosszfiú negyedik fegyveres emberét, akinek még egy fókusz sem biztos, hogy dukálna. A kigyúrt színész dühöt és haragot - persze megfelelő motiváció híján - olyan természetességgel ad elő, mintha éppen most tudta volna meg, hogy lejárt a konditerem bérlete. Ezt a készítők is érezhették, ezért digitális eszközök bevetéséhez folyamodtak, hogy a bőszültséghez szükséges mimika tárházát kibővítsék. A mű mellett szól, hogy Goyer behozta a történetbe a mindössze másfél évig futó Nighstalkers sorozatot - bár nem tudni, hogy ez mennyire az ő, és mennyire a gyártásvezetőként tevékenykedő két Marvel pápa, Avi Arad és Stan Lee érdeme. Bár Wesley Snipes figurája némiképp a háttérbe szorul (a rossznyelvek szerint volt is ebből súrlódás a forgatás során), de Hannibal King helyenként vicces szövegei, és a csípőnadrágos Jessica Biel szépsége bőven kárpótol. Azonban akiknek már elegük van a trip-hoppra "lassítva hátrafelé szaltózó - gyorsan előre lövő" akció-klisékből, bátran kihagyhatják a Penge vélhetően utolsó darabját.
