odeon.hu    odeonlloyd.com    puskinteka.blogspot.com
FŐOLDALHÍREKMEGJELENÉSKATALÓGUSBOLTFÓRUM
Eseménynapló Megkérdeztük TV ajánló Trailer MOZITUDOR Lapozó Box-office Link Képregény
UNDERG 14h-



A bőség földje
Land of plenty
ODEON ÉRTÉKELÉSE 5
LÁTOGATÓK ÉRTÉKELÉSE 7.7

Küldd el emailben!
 
Javítsd az adatbázist!
Írj Te is ajánlót!
Pontozd a filmet!
 
eredeti cím:  Land of plenty
év:  2004
nemzet:  amerikai (USA)
hossz:  114 perc
kép:  színes
kiadó/forgalmazó:  FFilm
dialógus:  szinkronizált
műfaj:  dráma
STÁBLISTA DVD-INFO
Rendező
Wim Wenders
Szereplő
Michelle Williams
John Diehl
Shaun Toub
Wendell Pierce
Richard Edson
Burt Young
Operatőr
Franz Lustig
Zeneszerző
Nackt
Thom
Író (Forgatókönyvíró)
Wim Wenders
Hang:
5.0
Szinkron:
angol (english), magyar
Feliratozás:
magyar
Képarány:
1.85:1
Extra:
ajánló
USA, ma. Paul paranoiás vietnámi veterán. Furgonja tele rengeteg kütyüvel, jár-kel-megfigyel. Ha valami gyanúsat észlel, diktafonjába motyogja az időpontot és a látottak hivataloskodó és pontosságra törekvő zanzáját. Lana (Michelle Williams - Dawson csaj) pedig Paul unokahúga, aki sok év után jön haza Izraelből. Egy ingyenkonyha munkatársa lesz. Helyi futó ismerősét gyilkolják meg az utcán. Paul látja, sőt rögzíti az eseményt. Rutinszerűen kezdi építeni régen bevált elemeknek látszó panelekből összeesküvés-elméletét. Lana és Paul sorsa összefonódik, elindulhat egy wenderszes utazás Mucsára.
A gyártók között ott az InDigEnt (Mostohám a zsánerem). Nem valódi nyersanyagra forgott munkát látunk hát. Nyomorúságos perceket kell átélnünk Wendersszel a kormánynál. Az egész pályáját bevonó "Amerika-tünetcsoportot" most felmelegítik a szeptemberi borzalmak. Amitől féltünk, bekövetkezik. A film fő párbeszédjének témája az ikertornyok története. Ez nem elég. Hőseink ellátogatnak a helyszínre, sőt a zárósnittben a kamera felfordítja tekintetét a tornyok helyének irányába.


NoPopul
» Olvasói szinopszis «
2005. június 8. 13:29 - redrum

Számos filmkészítő után Wim Wenders is idejét látta, hogy láthatóvá tegye érzéseit, elfojtott dühét az Egyesült Államokban zajló dolgokról. Tán nem meglepő, hogy ez az alkotás is éppen a 2004-es amerikai elnökválasztás kampányhadjáratának tetőfokán került bemutatásra. A filmet látván nem csodálkozom, hogy ennyire siettette filmjének bemutatását, hisz a film témája szorosan összefügg a Bush-adminisztráció tetteinek következményeivel, s azzal, ami az ő politikájukból csapódott le az amerikai népre. A szeptemberi terrorcselekményekre választ adó afganisztáni, majd pedig iraki válaszcsapások, és az ezt követő megszállások ugyanis nem jöhettek volna létre, ha nincs egy jól megszervezett megfélemlítési-hadjárat. Az Egyesült Államokat ért támadásokat követően mindenképp kellett találni egy jól megjegyezhető arcot, s a Bush-adminisztráció csakhamar előállt egy korábban általa pénzelt mumussal, név szerint Oszama Bin Ladennel, s ráakasztotta a potenciális terrorista és világbéke veszélyeztető tábláját. Eme delikvensnek az életrajzába belebiggyesztettek egy jól hangzó indokot is, mely úgy hangzott, hogy Bin Laden minden áron szeretné megbontani az amerikai álmot demokráciástul, pitéstül, zabpelyhestül, s helyébe egy totális anarchiát és káoszt beiktatni állandó létformának. A kampány olyan jól sikerült, hogy amerikaiak milliói azonnal vették volna AK-47-esüket sátorfájukkal együtt, s rögvest Afganisztánba indultak volna, egy kis vadászatra. Miután hónap hónapot követve még mindig nem sikerült a barlangok mélyéről kicsalogatni Bin Ladent, az amerikai nép lassan idegronccsá kezdett válni a folytonos riogatásoktól, lépfenés borítékoktól, cipőbe rejtett állítólagos bombáktól. Persze ekkor már késő volt visszaforgatni az idő kerekét, hisz eztán már elég volt egy rossz szempillantás egy repülőtéren vagy csettintés egy zsúfolt helyen, s az üldözési mániákussá kikezelt nemzet rögtön az ős gonosszá választott Oszama szervezetének, az al-Kaidának a tagjait sejtették mindenkiben. Wenders, hogy filmjében kellőképpen éreztesse ennek a terrorcselekménynek és a háborúra felbujtó kampánynak az eredményét, egy volt vietnámi veteránt, Pault, és bajtársát, Jimmyt állítja középpontba. Ez a két patrióta hiába érkezett vissza annak idején a bátrak földjére a dzsungelek mélyéről összeszedett démonokkal és paranoiával, a rendszer, ami fogadta őket végül kisemmizve sorsukra hagyta. Életüket hiába adták a csillagos-csíkos zászlónak, az már régóta nem ad nekik árnyékot, ha úgy hozná a sors. (Wenders ráérezve erre az érzésre, hatásosan időről időre be is villant egy-egy kisebb-nagyobb amerikai zászlót, bizonyítva, kinek a szolgálatában is ténykednek szereplőink.) Ebből az üldözési mániából egy jó adagot kapó Paul is szentül meg van győződve arról, hogy az ikertornyok lerombolása csak a kezdet volt, s a következő csapás már vegyi, vagy biokémiai terrorcselekmény lesz. Ennek elkerülése végett megfigyel mindent és mindenkit, a járókelőket, repülőgép-kifutókat, Los Angeles vízét, ám egyelőre nyoma sincs terroristavezéreknek, eltérítésre várakozó repülőknek. A rendező a két ex-katona mindennapjait nem közvetlenül a kamerája által, hanem egy Izraelből érkező lány, Lana szemszögéből követi végig. Lanának Amerika földjére lépve az emberek ürességével és csalódottságával kell szembesülnie, s bár nem naív, és tudja mi történt korábban hazájában, mégsem képes feldolgozni azt a leplezetlen nyomort és kilátástalanságot, ami hazatérésekor fogadja őt. A benne lévő tisztaság és jóság ugyan arra készteti, hogy segítsen az elesetteken, ám miután találkozik Paul bácsikájával, minden összezavarodik benne, s nem érti, hogy válhatott már nemcsak rokona, hanem egy egész nemzet ilyen lelketlenné és paranoiássá. Wenders ezt a tudatlanságot kihasználva használja fel Lanát, és általa közvetíti le azt a lelkiállapotot, amit ez a két veterán megél a bőség földjén. Ez az állapot valójában nem más, mint a csalódottság, a megfélemlítés és üldözési mánia egy sajátságos keveréke, mely következtében a két öreg folytonos árnyékharcot vív a kormánya által kreált lidércek ellen. A beléjük csepegtetett tudat, miszerint a terroristák köztünk vannak, és lesben állnak, savként marja lelküket, és ennek az lesz az eredménye, hogy minden, gyanús külsejű és jobbára arab származású egyént megfigyelnek, lehallgatnak. S amíg a lány a Million Dollar Hotellel szemben álló ház tetején engedi szabadjára gondolatait, Paul tovább szedegeti az utca mocskából első ránézésre egy jól összehangolt és bekövetkező terroresemény darabkáit. Ám amint az őrmester a kellő darabok birtokába kerül, egy közönséges, és minden összeesküvést nélkülöző emberi dráma kristályosodik ki előtte, s konspirációs-elmélete rögvest kámforrá válik. A kézzelfogható, szimpla igazságot követően megtört hősünk ismét becsapva érzi magát, és tekintetéből jól kivehető az újabb csalódottság érzése, hisz hiába akart ismét országa szolgálatában jót cselekedni, nem volt képes túllépni a saját paranoid képzelgésein. Wenders hatásosan üzeni ki a két katonán keresztül politikai hovatartozását, és csupán csak néhány képkockán foglal állást az Amerikai kormányzat hamis és félrevezető politikájával kapcsolatban. Wenders nem vádaskodik, csak bemutat. Szereplőit nem eszközként használja fel egy háborúra éhező gépezet ellen, csak belehelyezi őket egy szituációba, s az események sodrása közben szótlanul filmezi őket.
Olvasói hozzászólások

Impresszum  |  Kapcsolat  |  Médiaajánlat


RÉSZLETES KERESÉS
cím: eredeti cím:
év:  - 
moziban:
kritika szerzője:
értékelés: -
téka szűrés:
média szűrés:
dialógus nyelve:
nemzet:
DVD
hang:
DVD felirat:
rendező:
szereplők:



író:
műfaj: és és
Rendezési szempont:
Eredmények/
oldal:
 
A titokzatos szerető


Pompeji


A plebejus herceg


Műkincsvadászok


Maisie tudja




SZAVAZÁS
A legjobb film Oscarjára jelölt, és a magyar mozikban bemutatott hét film közül melyiknek adtad volna a díjat?
Amerikai mesterlövész
Birdman avagy (A mellőzés meglepő ereje)
A Grand Budapest Hotel
Kódjátszma
A mindenség elmélete
Sráckor
Whiplash
ARCHÍVUM


Kiemelt támogatónk a Nemzeti Kulturális Alapprogram

Partnereink