Túl közel jött ez a film a hasonló témát érintő Nem férek a bőrödbéhez képest. Ott anya-lánya cseréltek testet egyetlen napra, itt pedig a tizenhárom éves Jennából lesz harmincéves nő néhány napra. Bár vígjáték mindkettő, a mérleg nyelve nem ezen darab irányába mozdul.
Jenna, az átlagos tinilányka a nyolcvanas évek sűrűjében 13. születésnapjára készül. Szürke kis egér ő, aki unja, hogy kislány és hogy nagyobbnak érezze magát, epekedik a Hatjócsaj nevű iskolai lánycsapatba. Amíg ezzel van elfoglalva, nem nagyon veszi észre, hogy legjobb barátjának, a pufi szomszédfiúnak, Mattnek milyen sokat jelent. Amikor a szülinapi bulin a piszok Hatjócsaj átveri, egy varázslatos fogással teljesül a kívánsága: tizenhét évet ugrik előre az időben. Akkori önmaga bőrében először nem találja helyét, aztán ahogy mások nyilatkozataiból kezdi megismerni jövőbeli önmagát, egyre inkább megundorodik gátlástalan, rátarti, törtető, tehát kifejezetten rossz természetű énjétől. Igyekszik mindent helyrehozni és felveszi a kapcsolatot a felnőtt Mattel, aki a karrierista, gusztustalan emberek között még mindig egy rendes fickó. A történetről ennél többet nem akarok elárulni.
Némiképp a Kölyökre és a Segítség felnőttem!-re is hajazó alkotás sajnos nem elég vicces, szerintem nem is annyira romantikus. Jennifer Garner egyedül viszi a hátán a filmet, de sajnos a jelenléte nem tudja elfedni az amúgy üresjáratokkal, a humor krónikus hiányával, és csinált műproblémák kliséivel elhalmozott forgatókönyv szakadékait.
