Extra:
előzetes(ek) Így készült - dokumentumfilm kisfilm
A Korcs szerelmekkel hirtelen híressé vált mexikói rendező, A. G. Inárritu első filmjéhez hasonlóan fésületlen stílusban, újabb gyomorszorító drámával jelentkezik. A három szálon futó cselekmény négy ember küzdelmekkel teli életét beszéli el. Történetük egy tragikus baleset miatt összefonódik, ezért mindannyian valamilyen kapcsolatba kerülnek a lélek "tömegét" jelentő bizonyos 21 grammal - mindannyian pontosan 21 grammot veszítünk a testsúlyunkból halálunk pillanatában.
Paul Rivers (Sean Penn) boldogtalan házasságban él feleségével, az angol Maryvel (Charlotte Gainsbourg), aki tudva, hogy férje halálos beteg és nem sok ideje van hátra, mindenáron gyereket szeretne. Jack Jordan (Benicio Del Toro) a börtön és a családja között ingázó kisstílű bűnöző, a hit nevében, elvakultan dogmákat hajszol, ahelyett, hogy tisztességesen eltartaná két gyerekét és megkeseredett feleségét. Christina (Naomi Watts) középosztálybeli családanya, balesetben elveszíti két kislányát és férjét, fájdalmában a drogokért nyúl, de beleakad egy szívbeteg férfiba, aki az ő elgázolt férje szívének köszönheti életét. A történet reménytelenül összekuszálódott szálaiból fokozatosan egy még szomorúbb valóság bontakozik ki, melyben csupán rezzenésnyi időre lélegezhetünk fel, hogy felfogjuk, az élet kellemes pillanatai sem tudnak boldogságot teremteni ott, ahol mindenki boldogtalanságra van ítélve.
A szándékosan roncsolt nyersanyagra forgatott film különböző idősíkok között csapongó cselekménye, valamint a kézikamerás fényképezés és a megdöbbentő erejű színészi játék érzelmekkel teli alkotást hozott létre, az élet és halál, a megbocsátás és bosszú, a szeretet és gyűlölet drámáját.
2005. november 27. 14:43 - péjé
Veszélyes az, amit a remdező ebben a filmben művel. Gondolok itt arra, hogy a film mozaikokból építkezik, amit a nézőnek kell összeraknia. Veszélyes, mert ha az egyik jelenet érzelmileg felfokozott, és utána jön egy összekötő képsor, vagy egy csendesebb, szép jelenet, majd megint valami brutális, akkor egy idő után elveszhet az érzelmi sodrása a filmnek, nem válik egységessé. Veszélyes azért is, mert ha túlzásba viszi, és időről időre, sőt időben nem old fel dolgokat, akkor a néző annyira összezavarodik, hogy az egész érdektelenné válik. De itt jön képbe a rendező zsenialitása. Olyan ügyesen adagolja az információkat, olyan ügyesen játszik az idősíkokkal, hogy az nem zavar össze, nem válik káosszá, hanem ügyesen fenntartja az érdeklődést, és nem hagyja nyugodni az embert. Mire szusszannánk kettőt egy megrázó jelenet után egy csendesebb jelenet alatt, addigra újra történik valami. És kell tudás, tehetség, hogy ezt, és így elérje a rendező.
A történet szintén nagyon jó, rendkívül kemény, és megrázó, és ugyanezekkel a jelzőkkel írható le a színészek játéka. Naomi Watts-on meglepődtem, Sean Penn csak szokott formáját hozta (értsd: remekelt), Del Toro pedig simán megérdemelte volna az Oscart, ha Tim Robbins el nem viszi előle a Mystic River-ért. Rendkívüli film!!
