Na végre itt a mozi!
Itt a mozi, amely „csupán” 4 Oscar-jelölésével megszorongatta az egész éves hollywoodi filmállomány legjobbjait, hogy aztán legalább a forgatókönyvnek járó díjat elhozza.
Mi meg sírtunk és nevettünk egyszerre, hiszen Bill Murray lecsúszott a szoborról, ami viszont jó kezekben landolt. Sean Penn is nagyon megérdemelte.
Aztán még az is van, hogy itt a legújabb példája annak ugye, hogy a vér nem válik vízzé, és bizony a tehetség örökölhető. Mert ez a csúnyácska Coppola-lány a maga 33 évével valami csudát varázsolt a vászonra. Olyat, amilyet már régen láttunk. Olyat, amiért megint lehet rajongani, és a jegyszedő néni elől elbújni és egymás után többször megnézni, azon morfondírozva, hogy: „Te jó ég! Ezt csak 6 hónap múlva lehet majd kikölcsönözni!”
A sztori eleje: Bob (Bill Murray) amerikai filmsztárként érkezik Tokyoba egy kis „zug”reklámot forgatni. (Sika, kasza, léc. Hollywooban ennek hagyománya van. Pszt!)
Nem beszélvén a nyelvet, kevéssé találja helyét a forgatagban.
Ekkor botlik bele a szintén amerikai, huszonéves Charlotte-ba (Scarlett Johansson), aki fotóművész férje miatt kényszerült a Tokyo-i semmittevésre.
Üres óráiban ez a két ember együtt járja a várost, és nem csoda, hogy barátság szövődik köztük…
Csupa derű! Csupa humor! Csupa életigenlés!
A kép, a zene, a színészek! Minden a helyén!
2004. március 21. 18:01 - Éva
A nagy csalódás.
Jó szinészek, jó zene, jó képi hatások és hát maga a film egyszer megnézhető komolyabb károsodás nélkül.
2004. április 13. 11:15 - sleeper
Az "Amelie"óta nem volt ilyen moziélményem napok óta nem tudok szabadulni Sofia Coppola zseniális filmjétől-szerencsére-és férfi létemre mintha beleszerettem volna a csodálatos Bill Murraybe....
2004. június 30. 21:17 - Éva
Elveszett Bill Murray
Elveszett és láthatóan nem találja megát , hiába asszisztál a kereséshez a csinos és kis híján enttelektüel Scarlett Johansson. Majd talán legközelebb.
2004. augusztus 23. 15:02 - j.
Zseniális filmnek tartom, mert akik nem értik, pont azoknak szól. Akik pedig értik, azoknak egy jó adag oxigén.
2005. június 22. 16:44 - István
Megőrülök! Vajon mit mondhatott Bill a film végén, mist súgott a csajszi fülébe! Ez idegtépőőőőő! Egyébként nagy film, bár Tokyo-t sok féleképpen nem lehet kamerára venni, szóval ebben nem volt semmi újdonság, de zeneileg, és fotózás ügyileg szuper!
2006. május 19. 12:38 - qwas4
Nagyszerű film! A történet, a story, a szereplők, a hangulat, egyszóval a hatás... Valóban 10-es!!!
Végy kettő, magárahagyott, ellenkező nemű embert idegen környezetben. Vajon mit fognak csinálni egymással(....?)
Nem fér a fejembe, hogy a fenti, intellektuális bűnözéssel felérő "történet" elmesélése hogyan válthat ki orgazmust bárkiből...
(Kettő magyarázat lehet:túlságosan sok, ennél jobb filmet láttam, vagy egy megkérgesedett szívű érzéketlen tapló vagyok.)
Csak egy pár jut az eszembe a közelmúltból :"Az ember gyermeke", "Mindent anyámról","Beszélj hozzá", "A szavak titkos élete". Na, ezek tudtakt érzelmi hatást kiváltani belőlem.(Nem beszélve az Austin Powers-filmekről!...)
Ezekkel a filmekkel összehasonlítva van-e összemérhető tartalom S. Coppola filmjében?
