Bacsó talán legjobb filmje a Rákosi-korszaknak állít szatirikus mementót. Ferde tükörben mutatja be az 50-es évek túlkapásait, a politikai érdekek által irányított világot.
Pelikán József, gátőr ennek az érának a cselekvésképtelen, jámbor tanúja, s a hatalom hangulata által ide-oda ráncigált szenvedő alanya.
Minden a tiltott disznóöléssel, a fekete vágással kezdődik. Hősünk hol börtönbe, hol igazgatói székbe kerül. Azonban hiába próbál becsületes kommunistává válni, sehogyan sem sikerül neki. Pedig ő mindent megtesz: kicsit savanyú, kicsit sárga, de magyar narancsot termeszt, meg útjára indítja a felvirágoztatni kívánt vidámparkban az uralkodó eszme által ihletett szocialista szellem vasútját, ahol a múlt rendszer átkos nagyjai ijesztgetik az eltévelyedőket. Pelikán csak jót akar, de mindig rosszul sül el, de hát "az élet nem habostorta".
Virág elvtárs, Bástya elvtárs, Pelikán elvtárs - mára a nevük fogalom.
Abban a korszakban, amikor a rendszert bírálni nem lehetett, a cenzúra a szocializmus elleni lázadásnak titulálta az alkotást, s csaknem tíz éven keresztül sehol sem lehetett vetíteni. 1979-ben csak egyetlen egy moziban mutatták be, s kritikákat nem közölhettek róla.
Azóta a hallgatás éveinek kultuszfilmje lett.
