Feliratozás:
angol (english), lengyel, magyar, bolgár, horvát, szlovén, román, észt, szerb, litván, lett
Képarány:
2.35:1
Extra:
előzetes(ek)
Van egy P. J. Hogan nevű ausztrál fickó, aki a 90-es évek közepén - a maga 32 évével - kirukkolt egy Muriel esküvője című cuccal, ami csuda örömet okozott és okoz a mai napig is, ráadásul az ausztrál mozik tehetségét óriásplakátként hirdeti. Aztán, ahogy az a mesékben is lenni szokott, az ifjú nem nagyon bír magával, és útnak indul, hogy szerencsét próbáljon. Átrepüli a Nagy Kéket, és gépe valami California, valami Hollywood környéki reptéren landol, ahol nézelődik kicsit, majd elkövet egy Álljon meg a nászmenet c. háááááát nem tudni, micsodát, hogy újabb 5 évnyi várakozás után előrukkoljon a fent említett: Feltétlen szeretet című filmmel, ami itthon már moziforgalmazásba sem került és bizonytalanná tesz, Drága Olvasó. Jól gondolod.
Sztori eleje: Grace (Kathy Bates) középboldog háziasszony, akinek férje (Dan Aykroyd) egy hétköznapi reggelen, munkába menet előtt bejelenti, hogy ő bizony boldogtalan, neki ez így nem jó, már kibérelt egy másik lakást, holnap költözködik, ennyi. Grace-ben persze megáll az ütő, nem nagyon tér magához, és csak az nyújt számára némi vigaszt, hogy kedvenc angol énekese (Jonathan Pryce, bitangjó!) a Pacsirta - aki Elvis és Sinatra számokat énekel már több mint 20 éve - a városban lép föl egy tévé show erejéig. Persze csak lépne, mert teljesen váratlanul gyilkosság áldozata lesz. Grace-nek nincs vesztenivalója, így maga mögött hagy mindent és Angliába utazik, hogy részt vegyen a temetésen…
Lehetett volna ez jó is, de aztán mégsem.
Bár a Pán Pétert még nem sikerült levadászni, de az már egészen biztos, hogy P. J. Hogan örökre beírta magát pici szívünk valamelyik szegletébe, és ezzel egy időben két fantasztikus színésznőt indított útnak, akik a Tony Collette és a Rachel Griffiths nevet viselik.
2004. március 9. 08:30 - rob
Nem tudom, hányan vagytok úgy vele, hogy néha csak le szeretnétek ülni és egy kedves filmet megnézni, aminek az 5.1-es hangja nem lapít a fotelhez, ahol nem számítógép által gerjesztett csodás tájakat kell bámulnom és nincs a jelenetekbe beleépítve a kötelező "rejtett" szexuális kód. Ez egy ilyen film; még akkor is, ha a karakterek fájdalmasan kiszámíthatóak, és a film végét előre lehet tudni. És az sem baj hogy láttunk már ilyet sokszor, mert a színészi jelenlét kárpótol. Nyilvánvaló, egy bizonyos rétegnek többet mond a film, de kellemes szórakozás lehet bárkinek...a friend of Dorothy
