Extra:
előzetes(ek) interjúk játék kisfilm(ek) videoklip
Amikor Robert Rodriguez kirukkolt az első Kémkölykök filmmel, rajongóinak egy része elbizonytalanodott. Olyan volt ez, mintha George A. Romero romantikus filmet forgatott volna. Családi akciómozi? Kölykökkel a főszerepben?
Valóban furcsán hangzik. Az első film ennek ellenére fogyasztható volt, számos olyan kikacsintással, amelyeket azért a nagykorú nézők is értékelhettek/értettek. A második film sajnos teljesen háttérbe szorította a szülőket, és a gyerekek uralták a vásznat. A sztori pedig bántóan bugyuta lett. A harmadik epizód forgatókönyvének szintje valahol az előző két rész szkriptjének színvonala között mozog. A trilógiává terebélyesedett szériát a stáb három dimenziós effektekkel próbálja meg emlékezetessé tenni. Ezekből egyébként többfajta is van, ebben az esetben a jól ismert piros-kék változatot alkalmazták az alkotók. Hasonlót láthattunk már az egyik Rémálom filmben, amelynek a végén szegény Freddyt nyírták ki látványosan. Ezt élvezhettük 3D-ben. Amíg viszont akkor csak a film vége készült ily módon, addig a Kémkölykök harmadik része már szinte teljes egészében így nézhető.
Ennek oka, hogy a film nagy része egy programban játszódik. Juni eltávolodott az OSS-től magánnyomozóként tengetve életét. Az egyhangúságból egy rossz hír rántja ki: nővére ugyanis nyomtalanul eltűnt. Mint megtudjuk, Carmen valószínűleg a Játékosztó (Sylvester Stallone) nevű őrült játékprogramjában esett fogságba. Juni tehát becsatlakozik a programba, amelyben számos veszélyes ellenféllel kell szembenéznie. A Játékosztó a gyerekek agyát próbálja uralma alá hajtani, de szerepel a tervei közt természetesen a világuralom megszerzése is – csakúgy mellékesen. A Cortez család természetesen nem hagyhatja ezt ennyiben.
Az előző két filmben megismert szereplők többsége visszatér. A második részhez képest több teret kapnak a szülők és nagyszülők, erősítve a családi akciómozi jelleget. A 3D effektek viszont nem annyira látványosak, mint elvárható lenne. Igazából maga a módszer tűnik elavultnak, hiszen a piros-kék szemüvegek már nem nyújtanak olyan élményt, mint annak idején. Akadnak persze látványos jelenetek, de hosszú távon kifejezetten fárasztó ez a fajta 3D. Jobb lett volna egy másik eljárást alkalmazni, amely jobb minőségű képet produkál, maradéktalanul megőrizve a színeket, jobban kidomborítva az effekteket (ilyen létezik, hiszen hazánkban is volt egy kismozi, amelyben 3D természetfilmeket vetítettek, szintén papírszemüveggel, csak más megoldással). Pedig egyébként a film ötletes, pergő és szórakoztató. A rengeteg cameo közül George Clooney-ét és Elijah Woodét lehet kiemelni. Sly Stallone pedig élvezettel gonoszkodik skizofrén szerepében.
Mivel a 3D hatás videón/DVD-n várhatóan kevésbé fog működni, érdemes moziban megnézni még a kémkölykök harmadik kalandját, amely a sorozatnak ugyan nem fog új rajongókat szerezni, a meglévők viszont elégedettek lesznek, 3D ide vagy oda.
