odeon.hu    odeonlloyd.com    puskinteka.blogspot.com
FŐOLDALHÍREKMEGJELENÉSKATALÓGUSBOLTFÓRUM
Eseménynapló Megkérdeztük TV ajánló Trailer MOZITUDOR Lapozó Box-office Link Képregény
UNDERG nyitva Mihály



Ken Park
Ken Park
ODEON ÉRTÉKELÉSE 3
LÁTOGATÓK ÉRTÉKELÉSE 5.5

Küldd el emailben!
 
Javítsd az adatbázist!
Írj Te is ajánlót!
Pontozd a filmet!
 
eredeti cím:  Ken Park
év:  2003
nemzet:  amerikai (USA)
francia
holland
hossz:  96 perc
kép:  színes
kiadó/forgalmazó:  Budapest Film
dialógus:  szinkronizált
műfaj:  dráma
STÁBLISTA DVD-INFO
Rendező
Larry Clark
Edward Lachman
Szereplő
James Ransone
Tiffany Limos
Stephen Jasso
James Bullard
Mike Apaletegui
Amanda Plummer
Operatőr
Larry Clark
Edward Lachman
Író (Forgatókönyvíró)
Larry Clark
Harmony Korine
Hang:
5.1
Szinkron:
angol (english), magyar
Feliratozás:
magyar
Képarány:
1.85:1
Extra:
előzetes(ek)
Az elidegenedett, csúnya világról készült Larry Clark (Kölykök) provokatív filmje. Történetének hősei tizenéves fiatalok egy amerikai kertvárosból, három gördeszkás fiú és gyönyörű barátnőjük. Közös bennük csak annyi, hogy mindannyian jövő nélkül élik egyhangú életüket érzelmileg sivár családjukban, mindennapjaikat a semmittevések közti szenvedésük tölti ki.
A film két véglet, a halál és egy orgia között az emberi természet alantasabb megnyilvánulásairól szól, és arról, milyen út vezet egyiktől a másikig. Hogyan válik egy fiatal fiú nagyszülei gyilkosává, haverja miért lesz barátnője anyjának szexrabszolgája, bigott apja mellett mit keres a csinos lány a szerelemben, és miért töri ketté a szeretetéhségét kifejezni képtelen apa a fia gördeszkáját?
A rendező választ nem ad, csak merész képeket, erőszakos és groteszk jeleneteket sorakoztat fel, hogy elmesélje mindazt, amit az életről gondolni tud. De az őszinteségéhez képest nagyobb volt az a törekvése, hogy döbbenetet keltsen, hatásvadász jelenetei mögött mintha nem lenne semmi.
A szereplők hiteles és tényleg felkavaró játéka mellett a rendező blöfföl. Premier plánban, mindenfajta szépítés nélkül mutatja be pornográf képsorait, nem kímélve a nézőt a rosszulléttől, de filmje olyan, mint amikor egy kisgyerek elkiáltja magát a homokozóban, hogy f.tyi. Mintha ő is azt szeretné, hogy végre rá is figyeljenek. Kendőzetlen véleményét polgárpukkasztásnak szánja, de mondandója ugyanolyan sekélyes, mint a világ, amit kritizálni akar.
A Ken Park Torontóban tabunak számított, Ausztráliában betiltották, Velencében botrányt kavart, Amerikában cenzúra alá akarják vetni, mi meg csak kapkodhatunk levegő után.

szilva
» Olvasói szinopszis «
2003. december 6. 12:02 - IIstván

Ken Park - Előszó - Messziről jött ember azt mond, amit akar. Én megpróbálom úgy leírni, nehogy azt lehessen mondani utána, „Ó, persze, mit tud ez arról, ami ott folyik. Nem is ott él”. Azért teszek egy kísérletet, mert ezzel a filmmel kicsit hazabeszélek, hisz mindig is rajongtam az amerikai szubkultúráért. Szeretem az amerikai zenét, filmeket, sportokat. Egy olyan világot képzeltem a tengeren túlra - hála a kitartó manipulálásnak-, ahol kolbászból fonják a kerítést. Látva az MTV Cribs műsorában bemutatott fiatal sk8terek lakásait, a fiatal filmficsúrok kéglieit, amint koktélt iszogatnak a jakuzziban, azt mondtam magamban, ez igen, ez már valami. Erre jött ez a film, és (beintetve) mutatta meg nekem, hogy nem is biztos, hogy egy olyan országot kell áhítattal néznem, ahol még szinte gyerekfejjel gondolkodnak a felnőttek is, ahol a fiatalok többsége egyszerűen értéktelen és érdemtelen életet él. Máshol sem jobb a helyzete a fiataloknak, csupán annyi a különbség, hogy máshol nem verik hozzá a… mellüket. Amikor megnéztem a Távol a mennyországbólt, azt mondtam magamban: rég láttam már ilyen szépen fényképezett filmet. Oscart az operatőrnek (Ed Lachman) – de akkor még gondolni sem mertem volna, hogy nem sokra rá micsoda szenny tapad ennek az úrnak a nevéhez. Ezzel a filmmel pedig maximálisan kiérdemelte ezt a jelzőt. Társrendezőként egy olyan fertőt sikerült alkotnia, amit nem hiszem, hogy a nézők egy hamar ki tudnának heverni. Nem így a másik rendezővel, Larry Clarkkal, akinek a munkásságából eddig csak a Genyát sikerült a magaménak tudnom, és akkor, naiv filmnézőként azt hittem, hogy ennél jobban már nem tud sokkolni. A Ken Park-kal sikerült. "the beautiful people, the beautiful people it's all relative to the size of your steeple you can't see the forest for the trees you can't smell your own shit on your knees" - Marilyn Manson /The Beautiful People A film elején még azzal győzködtem magam, hogy a fene vigye a kritikusokat, akik azt írták megállás nélkül erre a filmre, hogy egy gusztustalan förmedvény, amit jobb lenne kitörölni a filmes enciklopédiákból, a rendezőjükkel együtt. Végül maguk, a készítők győztek meg a kritikusok igazáról, és bekövetkezett az, amit előre skandáltak: önkielégítés, élő egyenes adásban. (Bevallom, soha nem tudtak elém tenni olyan filmet – a pornóra gondolok-, amitől ne kaptam volna hányingert az első öt perc után. Az előjáték még hagyján, de ami utána következik, az számomra vérlázító. Mindegy, egyszerű ember, egyszerű gondolatokkal. Azért egy tény megnyugtat: Sodoma is elpusztult.) Szóval a film azt adta, amire csak gondolatban várhattam: egy beteges világ, beteges társadalom elveszett generációját. Számomra döbbenetes volt látni, ahogy a film leképezi a mai fiatalokra jellemző vonásokat, szokásaikat. A filmben szereplő amatőr színészekből sem nézek ki sokkal többet a való életben, így némi szánalommal tudtam követni egyszerű életük mindennapjait. Egy olyan világ tárul elénk a film által, amit nem látni sem az Amerikai pitében, sem pedig az Amerikai szépségben: a hétköznapi amerikai embert, aki naphosszat csak Jerry Springer magas szintű talk-showát nézi, miközben sört iszik, és egy szikrányi gondolata sem támad arra, hogy kezdjen valamit az életével. "A place inside my brain, another kind of pain You don't know the chances. I'm so blind!" -Korn / Blind A filmben látható családhoz még csak hasonlót sem szívesen mutogatnak nekünk, európai szemeknek, mert egyből kitűnne az, hogy az az ország, amelyik a világ csendőri szerepét tölti be napjainkban, és amelyik azzal próbálja terjeszteni rég halott eszméjét a demokráciáról, hogy kertvárosban szebb az élet, nos ott semmi nincs rendben. Az európai fiatalok koppintása az amcsi deszkásokról szép is, meg kell is, de kérdem én, milyen áron? Mi legalább büszkék lehetünk arra, hogy adtunk a világnak néhány Nobel-díjas embert, adtunk technikai forradalmárokat, de amint átvesszük ezt a „semmi célom, csak úgy elvagyok a szüleim nyakán” elvet, nem igazán lesz kifizetődő egy társadalom számára sem. Ez a film tökéletesen bemutatja azt, amivé tilos válnunk, és ha lehet, ezt a filmet bemutatnám minden szülői értekezleten, pusztán azért, hogy 1., könyvet vegyenek csemetéjüknek karácsonyra, ne pedig egy deszkát, 2., lássák, a fiúk is így végzi, ha nem szakad le a Limp Bizkitről meg a Kornról. (Húzás haza a Hősök teréről srácok! Inkább tanuljatok. ) "We are the nobodies we wanna be somebodies when we're dead, they'll know just who we are" - Marilyn Manson / The Nobodies A film gusztustalan; ez tény. De ha egy merő testnedv az ára annak, hogy ráébredjünk arra, hogy a fiaink ennek a jövőképnek élnek, és ők is ezt a perspektívát látják maguk előtt, akkor azt mondom, szükség van erre a filmre. A velem egykorú fiatalság keresi az útját, a helyét ebben a világban, és a társaságok, barátok fontosabbak lehetnek, mint a szülő, aki folyton int minket a rossz dolgoktól. "All my friends are gone, they died (gonna take you down) They all screamed, and cried (gonna take you down)" -Korn / Thoughtless Ezt hiányoltam a filmből, bár kétségkívül meghatott annak a srácnak a története, aki apját elvesztvén, visszasírja őt. Ez kellett, mert legalább ennyi üzenet legyen nekünk, ifjú nemzedéknek ahhoz, hogy szüleinket jobban tiszteljük a kelleténél. A történetben bemutatott elidegenedés a családtól is bizonyítja, hogy mennyire megváltozott a világ egy generáció alatt. „Én deszkázom, nem súlyzózom.” Jó szemlélet a filmben, amikor az apa nyomatékosítja véleményét a deszkázásról, hogy nemes egyszerűséggel rátapos. A múlt és a jövő találkozása egy garázsfeljárón. A bökkenő csak az, hogy az öreg sem vitte semmire, és ehhez még deszka sem kellett. „Inkább kosarazzunk”. "I am the falling of my happiness it is no more Stop loving, I’m still hating till I can not hate no more" -Korn / wake up hete Az egész néhol annyira abszurd, hogy már komikus, hiszen ha komolyan belegondolunk abba, hogyan is lehet az, hogy egy fiatal lány, aki hittanra jár a barátjával, később kikötözve adja meg a módját az élvezeteknek, akkor láthatjuk, mennyire nem veszik komolyan a mai fiatalok a Hit kérdését, és azt, amire nevelni akar. (Ma kit tölt el büszkeséggel az a tudat, hogy tisztán lépett a házasság szent kötelékébe? In God We Trust.) "Realized I can never win Sometimes I feel like I have failed Inside where do I begin My mind is laughing at me Tell me why am I to blame" -Korn / Did my time A legegyszerűbb módja annak, hogy ha nem tetszik valami, akkor tovább állunk. Ez szinte már közhely a huszonévesek között, és bizony néhány barátom is belegondolt már abba, hogy mi lenne, ha egy szép nap dobbantana otthonról, csak úgy szó nélkül. A filmben szereplőkből is kinézem ennek a problémának a kezelhetetlenségét, de mit tehet az, akinek az apja éjjel áttántorog, egy kis melegségért. "Hey, daddy (Daddy). They are taking me (away). Biting. Facing him (my soul). My soul. They're eating. Please help me. " -Korn /Hey daddy A közösség: bizony annak nyomása, ereje van a gyengébbik felett, és tudom, hogy ha nem te eszed meg a medvét, akkor az esz meg téged elven működnek az ilyen kiábrándult, összezavart társaságok. A drog: a marihuána, a könnyűdrogok a mai tinédzserek egyik, szinte státusz-szimbolúma. Meglepő volt, hogy itt csak elvétve találkozni néhány könnyebb kábszerekkel. A szex: ez a film egyik legfontosabb mozgatórugója, mert amikor zajlik, akkor keményen, pornófilmbe illő képsorokkal próbál meg zavarba hozni minket, és minden előzmény nélkül belevág a közepébe. A szex itt is, mint a való világban személytelen, érzelemmentes, mindegy, hogy ki kivel, lényeg az, minél többet. Sajnos a mai társadalom is csak a szexualitásról tud beszélni, a zene, a média is erre van kihegyezve, és ha valaki megemlíti azokat az értékeket, amik szerint valójában élni kellene, akkor egyszerűen csak ostoba hülyének tartják, és kirekesztik a társadalom nagyobb részéből, amely állítólag tudatában van tetteinek. Sebaj, egy nap mindenre választ fogunk, kapni, s az is lehet, hogy akik ma kinevetik az így gondolkodókat, azok még sírni fognak. Amivel fenntartásom van a felesleges vérontáson és egyéb ontáson kívül, az a Biblia félremagyarázása. Ezt a passzust folyton felemlegetik, ahol a vörös hajú nő megüli a szörnyet, de ezt nem a filmben bemutatott értelmezésként kell elfogadni. "But I'm not a slave to a god that doesn't exist But I'm not a slave to world that doesn't give a shit" - Marilyn Manson /Fight song A parázna lány megtisztulása az apja újranősülésével tetszett, de erre is csak azt tudom mondani, hogy inkább provokatív jelleggel szánták a filmbe, mintsem valódi megtisztulásnak. "I see the flesh and it smells fresh. And it's just there for the taking. These little girls they make me feel so god damn exhilarated." Korn /Trash Maga a film keretes szerkezete zseniális, mert a film elején megismert Ken Parkot nem látjuk, csak a film végén, és az indokot, amiért magához emelte a fegyverét. Így, amikor nézzük, azt várjuk, vajon miért tette ezt? Amikor pedig a végéhez értünk, próbáljuk felfogni, hogy a Krapek milyen úton jutott el eddig az Isten ellenes tettéig, és a többiek mennyire állnak az önpusztitás legvégső stádiumától ahol már egy rossz mozzanat is elég, és az után csak........ "My time, is gone today. You flew with suicide. Sometimes, that's ok." - Korn /Falling away from me Az amerikai álom egy olyan világát ismerhetjük meg ez által a film által, amilyet messze el szeretnénk kerülni. A filmre dühös vagyok, amiért elkészült, de ha már kész van, és forgalmazzák, akkor legalább megpróbálom levonni belőle a megfelelő konzekvenciákat – például eladom a Results may wary albumomat. A filmet nem ajánlom senkinek, de aki mégis veszi rá a fáradságot, és megnézi, az legalább gondoljon közben arra, hogy csak egy szeletet kaptunk egy kívül habcsók, belül rothadó társadalomból. - Utószó- Örömmel láttam, hogy a film nem csak rám volt sokkoló hatással, és a végefőcím után sok sápadt arccal együtt hagytam el a termet,majd együtt mosolyogtuk meg a következő előadásra már igencsak toporzékoló tömegek, akik alig várták Chaplin neve alatt, hogy 500 ft-ért izguljanak egy jót. Elnézve azokat az arcokat, szerintem sokan voltak, akik nem éltek a jegyükért kapott élményért, és idő előtt kilátásba helyezték jól megérdemelt helyüket a Trafóban. 90%
2005. június 21. 16:26 - Finola

Nem tartom valószínűnek, hogy olvasni fogod levelem, de nézd meg a Kids-et. Még mindig nem tértem Magamhoz a döbbenettől és nem akarom elhinni, nem bírom elhinni...
Olvasói hozzászólások (1 db)

Impresszum  |  Kapcsolat  |  Médiaajánlat


RÉSZLETES KERESÉS
cím: eredeti cím:
év:  - 
moziban:
kritika szerzője:
értékelés: -
téka szűrés:
média szűrés:
dialógus nyelve:
nemzet:
DVD
hang:
DVD felirat:
rendező:
szereplők:



író:
műfaj: és és
Rendezési szempont:
Eredmények/
oldal:
 
A titokzatos szerető


Pompeji


A plebejus herceg


Műkincsvadászok


Maisie tudja




SZAVAZÁS
A legjobb film Oscarjára jelölt, és a magyar mozikban bemutatott hét film közül melyiknek adtad volna a díjat?
Amerikai mesterlövész
Birdman avagy (A mellőzés meglepő ereje)
A Grand Budapest Hotel
Kódjátszma
A mindenség elmélete
Sráckor
Whiplash
ARCHÍVUM


Kiemelt támogatónk a Nemzeti Kulturális Alapprogram

Partnereink