odeon.hu    odeonlloyd.com    puskinteka.blogspot.com
FŐOLDALHÍREKMEGJELENÉSKATALÓGUSBOLTFÓRUM
Eseménynapló Megkérdeztük TV ajánló Trailer MOZITUDOR Lapozó Box-office Link Képregény
UNDERG nyitva Mihály



Visszafordíthatatlan
Irréversible
ODEON ÉRTÉKELÉSE 8
LÁTOGATÓK ÉRTÉKELÉSE 6.1

Küldd el emailben!
 
Javítsd az adatbázist!
Írj Te is ajánlót!
Pontozd a filmet!
 
eredeti cím:  Irréversible
év:  2002
nemzet:  francia
hossz:  95 perc
kép:  színes
kiadó/forgalmazó:  dvd: Odeon
vhs: Odeon
dialógus:  szinkronizált
műfaj:  akció
thriller
STÁBLISTA DVD-INFO
Rendező
Gaspar Noé
Szereplő
Monica Bellucci
Vincent Cassel
Albert Dupontel
Philippe Nahon
Operatőr
Gaspar Noé
Benoit Debie
Zeneszerző
Thomas Bangalter
Hang:
5.1
Szinkron:
francia, magyar, cseh
Feliratozás:
magyar, cseh
Képarány:
1.85:1
Extra:
fotógaléria
trailer
Tuti kultfilm, melynek híre már egy éve elérte kis hazánkat: a tavalyi cannes-i filmfesztiválon tömegek özönlöttek kifelé a vetítésről a rosszullét határán, szörnyülködve a film brutalitásán. A rendező, Gasrar Noe szerint ez tulajdonképpen nem a film, hanem az élet brutalitása, melyet elhallgatni, emészthetővé tenni szemfényvesztés lenne.
A film egy fél nap története, melyben Marcus (Vincent Cassel), Alex (Monica Bellucci) és barátjuk, Pierre (Albert Dupontel) buliba indulnak. Marcus és Alex összevesznek, a lány egyedül indul haza, az aluljáróban megerőszakolják és megverik. Marcus, amint megtudja, mi történt, nem tehet mást: bosszút áll. Elindul hát a párizsi éjszakába Pierre-rel, hogy megtalálja a tettest. Az út a nagyváros legsötétebb és legpokolibb kéjbugyraiba vezeti őket, ahol szintén nincs kegyelem. A film itt kezdődik. Fordítva persze, mint ahogy azt a Mementóban már láthattuk, csak itt sokkal következetesebben és céltudatosabban. Hiszen, ha a film ott érne véget, ahol a történet is, akkor tényleg szörnyű kegyetlen lenne. Így, hogy egy gyönyörű, optimista kezdéssel fejezzük be a filmet, még ha tudjuk is, hogy a vége erőszak, vér és őrjöngés, a születése reményteli. Gaspar Noe az ember természetéről akart filmet készíteni és allegóriája következetes. Az öncélúság vádja itt kap csorbát.
Európa legszebb párjának ez volt az utolsó közös projektje, melyet minden erős idegzetű filmőrültnek ajánlok.


easy
» Olvasói szinopszis «
2005. szeptember 15. 22:48 - AgnusDei

Hmm...nagyon érdekes film. Egy francia párról szól, akik élvezik az életet, szeretik egymást, fiatalok, könnyedek. A féktelen partyk, a kokain, alkohol és szex mámorában élnek, boldogok. Boldogok mindaddig, míg egy átlagos házibulin kisebb marakodásba nem kezdenek, s a gyönyörű Monica Bellucci egyedül távozik a helyről. Balszerencséjére, ahelyett, hogy átszaladna egy kevésbé forgalmas, de széles úttesten, egy aluljárót választ. Odalenn, az alig 100 méter hosszú, kihalt alagútban segíteni próbál egy nőn, akit ismeretlen férfi pofoz. A nő elmenekül, Alex(M. B.) pedig az brutális strici prédája lesz, aki hidegvérrel megerőszakolja, majd arcát a beton aljzatba veri. A férj (Vincent Cassel) elkeseredésében egy helyi gengszterbandát bíz meg, hogy kerítse elő a tettest. Őrült hajsza veszi kezdetét, Casselt segíti még barátja, egy filozófia tanár, és a már említett bűnözők. A szálak egy "Végbél" nevű buzi bárba vezetnek, a tettes pedig egy Bélféreg névre hallgató homokos strici. A bár és az éjszakai francia söpredék túlzottan naturális ábrázolása sokakban kelthet hányingert, viszont a film képi világa éppúgy bravúros, mint maga a cselekmény felépítése, ugyanis a jelenetek fordított sorrendben követik egymást, vagyis magával a night clubban bekövetkező, gyomorforgatóan kegyetlen vendettával kezdődik a mű. Épp ezért a film végéhez (illetve elejéhez) közeledve előfordulnak unalmas, vontatott szakaszok, hiszen már nincs min izgulnunk, pontosan ismerve a finálét. A rendezés és az operatőri munka zseniális, a zene is oké, főleg a végén. értékrlésem: 6.5 -AgnusDei-
2005. október 21. 12:13 - Rita

Egyszerűen felfoghatatlan számomra, hogy egy ennyire gyenge film forgalmazásra került Magyarországon. Az egész valami meglehetősen idegesítő rángató kameramozgással kezdődik, ami hosszú perceket át nem akar abbamaradni. Ilyen közhelyes és béna megoldásokat még a különböző vizuális brigádok tanoncai sem engednek meg maguknak, és mégis-- kénytelenek vagyunk vagy öt percet így végigszenvedni, annak reményében hogy végre elkezdődik a film. A rendező, történetet visszafelé meséli el, ami akár jó ötlet is lehetett volna -- például a Memento című film is hasonló módszerekkel építkezik—csakhogy itt, amint egyre jobban megismerjük a karaktereket, annál kevésbé tudunk azonosulni vagy szimpatizálni velük. A film elején (végén) adott egy feldúlt férfi, aki a felesége megerőszakolóját üldözi, majd jobban megismerve kiderül, hogy Marcus, miután a metrón egy csomó ember előtt kibeszélte a szexuális életüket a nő volt barátjával mindhármuk és a metró közönségének füle hallatára, egy házibulin bekokszolva bezárkózik a vécébe két meglehetősen lepukkan csajjal, míg az asszony erotikus táncot lejt néhány ismeretlen nővel! A story úgy folytatódik, hogy Alex megsértődik és egyedül hazaindul, mi több az éjszaka kellős közepén egyedül kel át egy sötét aluljárón a város legrosszabb hírű környékén, ahol egy ferde hajlamú strici brutálisan megerőszakolja. Nos, az ilyen filmek forgatókönyvét hívja a szaknyelv „evil screenplay-nek” –vagyis olyan könyvnek, ami szándékosan és indokolatlanul rosszabb helynek mutatja be a világot, mit amilyen. Ahogyan Tarantino kezei alatt még a közepes képességű színészek is remekül alakítanak, ebben a filmben az amúgy remek színészek; úgy mint Vincent Cassel és Monica Bellucci is csak halvány árnyékai önmaguknak. Amikor pedig kiderül, hogy Alex-et állapotosan becstelenítették meg és vertek péppé, azon kezdek gondolkozni, hogy az emberi jóizlés áthágását ugyan ki képes művészetnek tartani. És a film tanulsága? Hát erre sajnos nem sikerült rájönnöm… de talán amik a film kezdő képsoraiban elhangzottak két mellékszereplő – az egyik egy saját gyereklányával fajtalankodó vénember, a másik pedig csak egy szimpla erőszak-elkövető-- miszerint nemi erőszakot elkövetni megéri, hiszen mi az a kis büntetés a sok élvezethez képes. Hát nem tudom, érdekes tanulság, de szerintem ki kellett volna hagyni belőle Vincent-et és Mónicát meg a 35mm- es filmtechnikát és akkor a film az lehetett volna, ami: egy kissé beteg érzelemvilágú rendező víziója, nagggyon eredeti rángatós kameramozgásokkal, hiteltelen dialógokkal, sok vörös fénnyel—(micsoda eredeti szimbólum vér=vörös) és indokolatlan káromkodással- vagyis olyan személyes mozgókép-szörnyeteg, ami rajta kívül senkit nem érdekel.
2006. február 17. 15:53 - Peger

Nagyon nagyon sulyos alkotas. Nekem bejott az egesz hangulata, Tenyleg beteg, de iszonyatosan magavalragado film
2006. október 28. 17:17 - CocoRosie

Egyrészről zseniálisnak tartom ezt a filmet, másrészről viszont szomorú vagyok, hogy nem rajonghatok egyértelműen érte. Ennek oka,hogy átüt az egyszerű hatásvadászat, nem is annyira a rape jelenetnél, ami egyébként hihetetlen "jó" szerintem, inkább a visszafordított visszafordíthatatlan, a baljós jelek, a könyv amit olvas, álom, vörös folyosó stb. Ami az érdekes, hogy miközben ilyen erősen éreztem a rendezői szándékot, teljesen magával ragadott a film, és éppen ezek az apróságok hihetletlen hatással voltak rám. A 2001-es plakát ilyen szempontból teljesen helyén való, Kubrick szokott így lenyűgözni, pontosan, szinte ravaszul kitervelt műremekeivel. Egyet értek az előttem szólóval miszerint "a film képi világa éppúgy bravúros, mint maga a cselekmény felépítése", a jelenetek ellaposodásának viszont éppenhogy az ellenkezője igaz szerintem!Szexuális életük tárgyalása a metrón, illetve az ébredezés, majd az azt követő bájos játszadozás tökéletes jelenetek. Az utóbbi egy külön kis epizód, köszönhetően az elragadó Belluci-Cassel párosnak. Így értelmeződnek a nézőt megerőszakoló kezdő jelenetek, és kiderül, hogy mit tartogat a rendező nézőjének: valamit ami sokkal megrázóbb a nyers erőszaknál, következik a gyönyörű szívfacsarás. Ez a cseles felépítés, a film zárása(kezdete) egy utolsó pofon a nézőnek, szembesítés, hogy az ember milyen erősen vágyik, legalább egy filmben a megoldásra, a jó befejezésre, vagy csak egy reménysugárra. Hát tessék, megkapta.
Olvasói hozzászólások (2 db)

Impresszum  |  Kapcsolat  |  Médiaajánlat


RÉSZLETES KERESÉS
cím: eredeti cím:
év:  - 
moziban:
kritika szerzője:
értékelés: -
téka szűrés:
média szűrés:
dialógus nyelve:
nemzet:
DVD
hang:
DVD felirat:
rendező:
szereplők:



író:
műfaj: és és
Rendezési szempont:
Eredmények/
oldal:
 
A titokzatos szerető


Pompeji


A plebejus herceg


Műkincsvadászok


Maisie tudja




SZAVAZÁS
A legjobb film Oscarjára jelölt, és a magyar mozikban bemutatott hét film közül melyiknek adtad volna a díjat?
Amerikai mesterlövész
Birdman avagy (A mellőzés meglepő ereje)
A Grand Budapest Hotel
Kódjátszma
A mindenség elmélete
Sráckor
Whiplash
ARCHÍVUM


Kiemelt támogatónk a Nemzeti Kulturális Alapprogram

Partnereink