Fiúprostituáltak tengnek-legnek az utcán. Csapatba verődve árulják magukat. A fiúk közül kitűnik Scott, akit az apja elleni lázadás, a dac sodort ebbe az életformába. Hozzá kötődik a legjobban Mike, aki narkolepsziában szenved. A két fiú együtt indul útnak, hogy megkeressék Mike anyját. Hiába jutnak el azonban Olaszországba, a mama már rég máshol jár. Idahóba visszatérve, Scott a rég áhított apai örökséggel újra beilleszkedik a gazdag polgári világba, Mike pedig magára marad a semmibe vesző út szélén.
2003. január 12. 16:13 - parfum
Megrendítő történet (W. Shakespeare IV. Henrik művének adaptációjaként) a szeretetről és a szeretet hiányáról.
A narkolepsziás Mike Waters (River Phoenix)szellemileg visszamaradottnak, kábszeresnek vagy más bolygóról jöttnek tűnhet azok számára, akik nem ismerik álmodozós elkülönültségének okát. Minek belemélyedni a dolgokba, ha úgyis átalusszuk a lényeget?
Az anyjától való elszakadás végigkísér(t)i életét és sokszor, ha felébred, valahol félúton találja magát Portland és gyermekkorának városa Idaho között. Mintha az álmai hazarepítenék. Igazábol szeretetre vágyik, kötődni valakihez, függetlenül attól, hogy az illető nő vagy férfi.
A filmet nézve Dosztojevszkij Bűn és bűnhődésének Raszkolnyikovja jutott eszembe, aki epilepsziában szenved. Mikehoz hasonlóan ő is irreális világban él, betegségeik leválasztják őket az idő normális folyásáról. Életük annyira nehezen megfogható, hogy a mások életére való hatásuk el is hanyagolható.
Érdekes, hogy a film szexuálisan törvényenkívüliekről szól, mégis Shakespeare és Dosztojevszkij jut eszünkbe róla, nem William Borroughs vagy Andy Warhol.
Ez valoszínű azért van, mert Gus Van Sant egy olyan filmet készített, amely a szomorúságról és a magányról szól, de mindezt megvilágítja valami belülről: ha magunkat elfogultság nélkül vizsgálnánk, rájönnénk, hogy bizonyos, számunkra halálosan komoly dolgok inkább enyhén abszurdnak tűnnek.
