A Tűzoltó Egyesület bálján - az elvtársak legnagyobb igyekezete ellenére - egyik
baj a másikat követi: a tombolaajándékoknak sorozatosan nyoma vész, a
pártbizottság által kiválasztott csodálatos teremtéseknek inába száll a
bátorságuk, s nem mernek a pódiumra lépni, pedig az egyesület hajdani elnöke, a
nyolcvanhat éves öregúr már sokadszor indul el, hogy átvegye a megtisztelő
kitüntetést a bál szépétől. Aztán hirtelen megszólal a sziréna, s mindenki az
est leglátványosabb tűzijátékára, az idős bácsika kigyulladt házához siet. A
tombolákat ugyan mindenki felajánlja a tűzkárosult javára, a gond csak az, hogy
időközben az ajándékoktól roskadozó asztal megüresedett. Mindenki gyanús! "Az
lenne a legjobb, ha azok, akik nem loptak, úgy vennék, hogy nem nyertek semmit"
- filozofál az egyik testületi tag. A fanyar humorral átszőtt szatíra a tipikus
közép-európai lelki- és közállapotokra világít rá.
Süti
