William S. Burroughsnak, a beatnemzedék egyik jeles írójának leghíresebb regényéből, az 1959-es Meztelen ebédből,a kanadai David Cronenberg készített nem mindennapi filmet. A regényről tudni kell, hogy eddig gyakorlatilag megfilmesíthetetlen műként tartották számon, és talán pont ez lehetett az egyik oka annak, hogy Cronenberg szívesen elvállalta a rendezést. A végeredmény nem annyira a regény adaptációja, sokkal inkább az író életrajzának és a kábítószer hatása alatt írott műveiből áradó paranoiájának tablója lett.
1953-ban járunk New Yorkban, főhősünk pedig Billy Lee, aki igencsak távol áll a hős címtől: miután feladta írói ambícióit, egyszerű csótányirtóként keresi a kenyerét. Pontosan tisztában van a ténnyel, hogy a sárga rovarirtópor erős tudatmódosító hatással bír, ezért amikor a központban vételezett anyagok otthon gyorsan fogyni kezdenek, a feleségére kezd gyanakodni. Gyanúja beigazolódik: a sápadt Joan úgy szívja a port, mint a porszívó. Billy egyre kényelmetlenebb helyzetbe kerül, ezért felkeresi az ilyen anyagok specialistáját, Dr. Benwayt, hogy adjon ellenszert. Hiába minden, végül maga is rákap az anyagra, és egy Tell Vilmos játék során véletlenül fejbe lövi Joant. Távoznia kell az országból, mert mint kiderül, felesége halála egy felsőbb hatalomnak is érdekében állt. Billy elindul Interzónába, a tudatalatti iszlám kikötővárosába, ahol a múzsák szellemei szabad alkotásra buzdítják a művészeket.
Ebben a filmben minden akad, ami csak egy nyomasztó utazáshoz kellhet: csótánnyá alakuló írógép (aki valójában felsőbb hatalmak ügynöke), idegen összekötők fejcsápjából kinyert kábítószer, homoerotikus játékok egy torzóvá változott bionikus írógéppel, és a mindezeket összekötő és manipuláló érdekcsoportok, akik annyira arctalanok, hogy talán nem is léteznek. A Meztelen ebéd több szempontból is kihagyhatatlan darab: Cronenberg zseniálisan ábrázolja az illúzióját vesztett művészlelket és az anyagok által újra felfedezett egyéniséget, ráadásul mindezt képes úgy tálalni, hogy egy percig sem lesz unalmas...legfeljebb egy kicsit gusztustalan.
2007. október 31. 13:44 - Neszfor
A Meztelen ebéd nem csupán egy érdekes és kiemelkedő film, hanem egy olyan mű, amely egyfelől nagyszerű adaléka a noir, a perverz fantázia és az irodalom kiaknázatlan lehetőségeinek, ugyanakkor el is gondolkodtat. Félelmetesen ábrázolja az emberi identitás bukását, ahogy fejet hajt a tudatmódosító szerek hatásának.
Mindezek mellett jól láthatóan az utolsó statisztáig mindenki keményen dolgozott, hogy technikailag is tökéletes művet kaphassunk. Cronenberg a tőle megszokott kimért rendezéssel operál, Suschitzky gyönyörűen fényképez, Howard Shore nagyszerű zenét írt a jazz-szaxofonista Ornette Coleman-nal, a színészek pedig valószínűleg életük legjobb alakítását nyújtják.
Egy szó, mint száz a Meztelen ebéd egy filmtörténeti remek. Mindenkinek látnia kell.
