Feliratozás:
angol (english), orosz, magyar, cseh, horvát, szlovén, szerb
Képarány:
1.85:1
Extra:
audiokommentár előzetes(ek) interjúk képgaléria produkciós információk önálló zenei hangsáv
Roman Polanski újabb utazásra hív minket. Ezúttal nem a kínai negyed, vagy a vámpírok bálja, vagy Párizs (eltűnt feleségek és egymást tönkretevő párok városa) az úticél, hanem a Kilencedik kapu, az árnyékvilág bejárata. Roman Polanksi most nem akárkit választott játszótársául: magát az ördögöt. Dean Corso (Johnny Depp) könyvszakértő, könyvkereskedő, könyvügynök (ahogy tetszik), aki nem veti meg a pénzt, sőt, mivel nem hisz se istenben, se sátánban, se emberben, így leginkább csak a pénz marad neki. Boris Balkan, az okkultizmus, a középkor és a mágia tudora, aki mellesleg szemérmetlenül gazdag, ritka és értékes könyveket gyűjt, melyeknek egyetlen témája az ördög. Új szerzeménye a Kilencedik kapu, melyet a sátán közreműködésével egy Torchia nevű ember írt még 1666-ban, akit persze az inkvizíció máglyahalálra ítélt, könyveivel együtt. Csak három példány maradt fenn a Kilencedik kapuból, Balkan szerint ezek közül csak egy eredeti, és Corsót kéri fel, hogy hasonlítsa össze az ő példányát a másik kettővel, állapítsa meg, melyik a hiteles, és szerezze meg, bármi áron. Corso lojalitását egy nagyobb összegű csekkel biztosítja. Corso elindul hát a maga kálváriáján Európába, hogy felkutassa a másik két túlélő Kilencedik kaput. De a világ körülötte kezd eltorzulni: fura alakok tűnnek fel, mindenki meghal, aki kapcsolatba kerül a könyvvel, különböző figurák üldözik, ki önmaga, ki a sátán dicsőségéért, Balkan is egyre furcsábban viselkedik, és mellé szegődik egy gyönyörű nő, akiről nem lehet eldönteni, hogy angyal-e vagy boszorkány? Eközben Corso maga is kezdi talán elhinni, hogy a könyv nemcsak egy a sok közül, hanem valóban kulcs egy félelmetes kapuhoz. A film mindezt fantasztikusan jó tempóban, finoman, már-már udvariasan tárja elénk, és amihez Roman Polanski minden szinten talán a legjobban ért: nagyon jó hangulatot teremt a történet és a kép. Johnny Depp nem töri össze magát, hogy "ott legyen" a vásznon (de hát ő nem is nagyon szokta), de Corso pont jó így arra, hogy, mint Vergilius Danténak, kísérője legyen a nézőnek a pokolban. A mellékszereplők valódi figurák, hihetetlenek és hihetőek, szürreálisak és reálisak egyszerre, de mindenesetre nagyon szórakoztatóak. Ám a nagy és méltó finálé elmarad. Ettől egy kicsit sánta lesz a film. Az egyik hazai popsztár azt írta a film kritikájában, hogy ha jót akar magának a néző, hagyja ott a vetítést az utolsó pár percben, és ezzel egyet kell értenem. Nyugodtan bízza a néző saját fantáziájára a befejezést, hiszen ha kicsit bonyolultan is adják tudtunkra, de az alkotók szándéka is ez volt. Egészen a végéig Roman Polanski tökéletes partner számunkra ebben a játékban, de aztán kénytelenek leszünk az ördögöt hívni játszótársként, ha be akarjuk fejezni a filmet.
