A 90-es évek második felére a cyberpunk, mint divatirányzat a kopás jeleit kezdte mutatni, az új évezred pedig egyszerűen már keresztüllépett rajta. A 80-as években még oly népszerű sci-fi szubzsáner tudatos választás volt a Mediterraneót jegyző Gabriele Salvatores részéről, ám hiába választotta William Gibson és Philip K. Dick ösvényét, a legfontosabb tartalmi részleteket borzasztóan egyszerűsítette.
A történet a közeli jövőben játszódik az Északi Agglomerációban, hőse pedig Jimi Dini (Christopher Lambert), az Okosama Starr nevű szoftvercég játékfejlesztője. Új virtuális számítógépjátéka, a Nirvana néhány nap múlva kerül a boltokba, ám ő még az utolsó pillanatban is jól bedrogozva tesztelgeti az anyagot otthon. Ekkor egy külső vírustámadás következtében a játék főhőse, Solo öntudatra ébred a gépben, és mindjárt számon is kéri teremtőjétől létezésének okát. A magányos programozó, aki még mindig nyögi barátnője távozását, felelősséget érez kreálmánya iránt, így mikor az arra kéri, hogy szüntesse meg céltalan egzisztenciáját, beleegyezik a dologba. Sajnos a játékszoftver eredetije az Okosama Starr adatbankjában lapul, ahová még ő sem sétálhat be olyan egyszerűen. A cég illegális pénzeit tartalmazó számláinak ígéretével szövetségeseket toboroz, hogy a megfelelő hardver és
szoftver felfegyverkezés után tapasztalataikat felhasználva eleget tehessen ígéretének.
Salvatores olyan toposzokat hajigál egymás hegyére-hátára, melyek hat másik film számára elegendőek lennének. Avatatlan néző számára majdnem befogadhatatlan illetve feldolgozhatatlan a sok technológiai zsargon, aki pedig ismeri őket, szívesen érdeklődne kibontásuk iránt a puszta említés szintjén túl. Emellett számos technikai összefüggéstelenség is akad, ám a társadalom multikulturális háttérének érzékletes bemutatása némiképp ellenpontozza ezt. A Nirvana Európában kisebb kultuszstátusznak örvend, ami vélhetően inkább szól a markáns műfajválasztásnak, semmint a tényleges filmnek.
2003. január 2. 03:03 - sláGerzson
Három nappal 2005 karácsonya előtt Jimi, a sikeres videojáték -fejlesztő egyedül bámulja a hóesést, barátnője egy éve eltűnt. Három nap múlva kerül a boltokba az általa fejlesztett Nirvana játék, amelyet vírus támad meg az utolsó pillanatban. Solo, a virtuális hős tudattal is rendelkezik, könyörög Jiminek, hogy szabadítsa meg a rémálomtól és törölje le a játékot. Mi más is lehet a legnagyobb szabadság, mint megsemmisíteni saját alkotásunkat egy pillanat alatt? Ám a cég bebiztosította magát: őriz egy eredeti példányt. Nem marad más, mint betörni a rendszerbe.
Hmmm... bizonyos értelemben talán az egyetlen olyan cyberpunk film, ami nem műfajteremtő, hanem direkt a közben már kialakult stílusra épül rá, de azért jó sci-fihez méltóan ez sem csak olcsó szemkápráztatásra épül.
