A rendőrfelügyelőt önvád marcangolja, mióta legkedvesebb kollégája az ő védelmében rokkanttá vált. Felesége halálos beteg. Az élethez már csak az asszony iránti szeretet és a barátja miatti bosszúvágy köti. "Meghalsz!" -ezt jövendöli egy hatalmas, vörös írásjegy, ez szállingózik ezernyi hófehér példányban a jó barát amatőr festményén. A hosszú képek hangulatfestészetéből sokkolóan hatnak a lázadó zsaru brutális leszámolásai, akinek japánosan visszafogott viselkedéséből jóformán csak arcizma egy rángásából olvasható ki, mire készül. A kikerülhetetlen végkifejletet a hős a lehulló cseresznyefavirág-
szirom könnyedségével fogadja.
2004. január 19. 14:17 - Eliphas
ne igyál előtte kávét. ne várd, hogy utána ugyanúgy látod a világot.
2005. szeptember 22. 22:17 - István Uram
Kitano legszebb, legelgondolkodtatóbb filmje...nem egy hétköznapi alkotás, nem egy olyan film ami után jóizűt vacsorázunk, vagy vígan trécselünk a barátokkal, barátnőkkel...kemény képsorok, gyönyörű színek, és egy olyan világ nyílik meg előttünk ami távol áll az európai mentalitástól! A lebénult rendőrtiszt halálvágya, a felesége életéért küzdő ex-rendőr , és a maffia harca egy filmben, Beat Kitano filmjében, ahol minden valódi, és életszagú, nem holmi erőltetett, "eljátszott" , szépvilág...nem, Ez a valódi élet...
2011. január 10. 00:22 - Nagypál Szabolcs
A szerző színészként mindig Beat Takesiként van föltüntetve, rendezőként pedig Takesi Kitanóként. Bizonyos értelemben az Erőszakos zsaru újraforgatása és egy sajátos szempontból a Bolond Pierrot újraföldolgozása; a film megnyerte a velencei Arany Oroszlánt. A rendezőnek motorbalesete volt, néhány hétig kómában feküdt, és arca is ott sérült meg, amely tényleg ráng, mégha pókerarc is. Akkor kezdett festeni, és a festmények a filmben tényleg a saját alkotásai. A film végén a sárkánnyal játszadozó lány a rendező saját lánya. Noha a bevallása szerint semmit sem talál, amit lefesthetne, a virágüzlet előtt mégis beindul a lebénult kolléga képzelete, és sorjáznak a festmények, amelyeken rendre virágszemű vagy virágfejű lényekkel találkozunk. A kamera egy ütemig még ott pihen, ahonnét épp az imént ment el egy ember; az operatőr pedig egyetlen alkalmat sem mulaszt el, hogy elidőzzék egy-egy virágon. Igen kulturált bankrablást láthatunk, némileg Woody Allenre emlékeztetőt. Négy ok készteti a bankrablásra: felesége állapota (leukémiája és a gyermekük halála utáni depressziója), barátja halála, másik munkatársa lebénulása és öngyilkossági kísérlete, valamint tartozása a jakuza felé. Ezeket mind szépen elrendezi. Minthogy álruhás nyomozóként dolgozik, az egyetlen alkalom, amikor rendőrruhában és rendőrautóban láthatjuk, maga a bankrablási jelenet. A tenger jellegzetes motívum a filmjeiben; brutalitás és költőiség jellemzi. A líraiságot rövid erőszakkitörések szakítják meg: a hullák még sosem voltak ilyen szépek, mint a Tűzvirágokban.
2011. április 5. 00:17 - Nagypál Szabolcs
Puzsér Róbert és Nagypál Szabolcs a filmről beszélgetnek: http://www.archive.org/details/2011-01-09_-_ahm