A XX. század egyik nagy legendáját dolgozza fel Alan Parker zenés filmje. Andrew Lloyd Webber musicaljét olyan énekesek, színészek tolmácsolásában elvezhetjük, mint Madonna, Antonio Banderas és Jonathan Pryce. Az argentin diktátor, Juan Perón feleségét szentként tisztelték hazájában. Pedig Eva Perón, Evita meesze állt attól, amit szentéletűnek nevezhetnénk. A porfészkekből Buenos Airesbe, a nyomorból a legelőkelőbb társaságokba bűvölte és harcolta be magát Evita, hogy aztán az ország első emberének felesége legyen. Kisugárzása ekkor már nem (csak) a férfiakat bűvölte el, hanem megfelelő retorikával a munkásokat, a parasztokat és a szegényeket mind. De a gazdagok, a felső tízezer sose tudta befogadni, és megbocsájtani neki azt, hogy hívatlanul furakodott a köreikbe. Evita így a varázslatot, a mesét, a lehetőséget, a reményt képviselte egy ország számára. Hatása akkora volt, hogy az üvegkoporsóját védő őrök is beleszerettek a halott nőbe. Ezt a történetet, ezt a nőt formálta meg kiválóan Madonna, miközben a nép és a történelem hangja az ellenállhatatlan Antonio Banderas. A remek zene és az éles, okos szövegek pedig kiváló kontextust adnak ehhez a Budapesten (is) forgatott filmhez.
