A Zóna zárt, titokzatos hely, időn és szabályokon kívül, talán egy földönkívüli civilizáció leszállásának utolsó emléke. A Stalker rendszeresen vezet látogatókat a tiltott övezetbe. Ide vezeti történetünkben az Írót és a Tudóst. A látogatók azt a csak szóbeszéd alapján ismert szobát akarják felkeresni, ahol teljesülhetnek a vágyaik, kívánságaik. Időközben rájönnek, hogy nem az állandóan változó, romos, burjánzó és a szereplők álmaiban önmagát vizionáriussá felfokozó táj a legnagyobb akadály, hanem az önmagukkal való szembesülés. A másik, a belső utat a Stalker kislánya képviseli, aki némán és mozdulatlanul, a lezárt területre be sem lépve teljesíti a csodát.
Tarkovszkij filozófikus művében, az Andrej Rubljov után, újra a hit mindenhatóságáról és kikerülhetetlenségéről beszél. A sci-fi a Sztrugackij testvérek írása alapján készült.
finta,
2004. május 5. 18:26 - Szent Jakab
Ha a Könyv a Biblia,
a Zene John Coltrane
akkor a Film a Stalker.
Tarkovszkij nem egy rendező.
7 filmje a Jelenések 7 pecsétje.
Krisztus föltámadt!
Valóban föltámadt!
2005. március 5. 13:42 - titusz
Bach passióival analóg módon a legdrámaibb alkotások egyike. Rendkívül nehéz, tragikus, mégis magában hordozza az eljövendő katarzist, a megváltást.
Hagyjuk már a feltámadást! Inkább örüljünk, hogy ezt a filmet is egy ember csinálta meg. Kár, hogy nem kapott még úgy 5-6 évet az élettől. Vajon mire lett volna még képes?
