2012. április 15. 23:34 - Nagypál Szabolcs

A legelején föl kell függesztenünk a hitetlenkedésünket: katonáskodó fantasy, fickók bevetésen, nem háborús film; inkább a háborús filmek és a James Bond-filmek paródiája. (Steven SPIELBERG egyik kedvenc filmje.) A Kelly hőseivel (1970) azonos a rendező (Brian G. HUTTON), az alaphelyzet, a történetfajta, valamint a főszereplő. Alistair MACLEAN (Navarone ágyúi, Zebra kutatóbázis) regényéből készült, és a forgatókönyvet is ő írta. Richard BURTON fiai akarták őt látni egy hazafias, akciódús kalandfilmben; ekkor már so-kat ivott; minden helyzetet az ellenőrzése alatt tart; a film nagy részében a dublőrét látjuk (Alf JOINT), őt is föl kellett volna venni a stáblistára (’Where Doubles Dare’). Clint EASTWOOD több embert öl meg, mint az összes többi filmjében együttvéve; ez az első komolyabb filmszerepe. Anton DIFFRING a nácik elől menekült Nagy-Britanniába, de számos brit filmben ő alakította a nácit. Árulók és kettősügynökök: nem bízhatsz senkiben. Az Agatha CHRISTIE-hez méltó központi leleplezős, szerepjátszós nagyjelenet. A libegős jelenet (Schloss Adler a filmben; Hohenwerfen (1077) a valóságban). A nácik üres papírmaséfigurák; akik alapvetően nevetségesek: nácizmus light; a nagyon jó a rendkívül rossz ellen vívja a korántsem kilátástalan küzdelmét. A németek is angolul beszélnek, német akcentussal; de a főhősök az oroszlánbarlangban is megtartják az akcentus nélküli skót és amerikai angoljukat. Nagyon nagy csöndben lopództak be, azután hatalmas csinnadrattával menekülnek kifelé. Néhány bőröndben irgalmatlan sok dinamit elfér, amellyel egy egész kastélyt a levegőbe lehet röpíteni. Ha visszagondolva összeállítjuk a bevetés valódi célját, egyáltalán nem áll össze semmi értelmes.