Feliratozás:
angol (english), német, lengyel, spanyol, portugál, magyar, dán, héber
Képarány:
2.40:1
Extra:
előzetes(ek) werkfilm
Kevéssé ismert remekkel állunk szemben, melyet nyugodt lélekkel minősíthetünk az Utolsó szolgálat vagy az Éjféli Cowboy testvérdarabjának. Két, a társadalom perifériájára szorult ember megindító története pereg előttünk. Max (Gene Hackman), nemrég szabadult a börtönből, ahonnan jövedelmét egy pittsburgh-i bankba utalta. Terve, hogy odautazik, felmarkolja a pénzt és saját autómosó szalont nyit. Lionel (Al Pacino) tengerész, aki az elmúlt években minden fizetését Detrotiban élő feleségének küldte. Most stoppal és gyalogszerrel igyekszik hozzá, hogy végre találkozhasson ötéves gyermekével, aki távollétében jött a világra. A két jószándékú, bizakodó ember útjai egy országút mentén keresztezik egymást. Láthatatlan társként szegődünk melléjük, elkísérjük őket az úton, a füstös falatozókba, egyik kocsmapulttól a másikig, még egy börtönfarmra is. Megismerjük Max indulatos, határozott jellemét és Lionel könnyed életszemléletét, aki bohóckodásával gyakran ellenpontozza társát, elejét véve néhány konfliktusnak. A Madárijesztő cím nem puszta szimbólum, konkrét példa: míg Max félelmet igyekszik kelteni az őt bosszantó emberekben, addig Lionel inkább nevetteni próbálja őket - ahogy a varjak nevetnek a farmer madárijesztőjén. S hálából nem bántják többet a birtok terményeit, mert a gazda örömet szerzett nekik. Így látják és kezelik hőseink a világot, melyben nyomtalanul elvesznének, ha barátságuk nem kötné őket. A film 1973-ban megkapta a Cannes-i nagydíjat, az Arany Pálmát.
